Első nap...

... hogy apával egyedül leszünk itthon egészen délutánig. Bár nem szeretem apának hívni Viktort, (attól még előfordul) most vagyunk a leges-leges-legszülősebb állapotunkban. Elment a kisfiúnk a bölcsibe, most vizsgázunk szülőségből. Nagyon várta. Elsorolta mivel fog játszani, sőt már tegnap is menni akart... Na igen, mert még nem tudja mi is vár rá. Iszonyú ideges vagyok és mindenféle jár az agyamban. Csak abban bízhatok, hogy a több száz gyerek közül, aki már odajárt, valahogy vele is megkedvelteti a szakértő. Ez az ő meccsük lesz, én max. támogatni tudom és azt mondani, hogy érezze jól magát, találjon barátokra.

Várom, hogy elmondják miben jó és miben nem. Várom, hogy picit hüppögjön értünk. Nem várom, hogy rosszul érezze magát miattunk. Nem várom, hogy fehér kenyeret és cukros paradicsom levest egyen. Várom, hogy milyen barátai lesznek, vezér lesz-e, egyenrangú vagy "alattvaló", bántják-e, bánt-e valakit, megvédi-e magát. Várom, hogy meséljen mi volt jó. Nem várom, hogy olyat mondjon, amitől megszakad a szívem. Várom, hogy tud-e aludni, jót alszik-e. Várom, hogy hogy eszik, mit eszik. Várom, hogy lefárasszák és itthon minőségi időt töltsünk együtt, amiben már nem lesznek unatkozós dacoskodások. Várom, hogy a csapatban ezt-azt megtanuljon. Nem várom, hogy nagyon eluralkodjon rajta a csordásodás. Ennyit tudok tenni, várni, hogy aztán majd megtudjam másodkézből a híreket. 

Apja megérkezett, berohant a lakásba, hogy: hurrá szabadság! Azt hittem meghülyült, de ő baromi büszke, hogy felcseperedett a kisfia. Zalán kicsit hüppögött elválásnál, de sírás nem volt, csak nagy nagy ölelés. Most átadtuk a stafétát, a bölcsis néni dolga, hogy olyat mutasson neki, amiért holnap is érdemes odamenni. 

Dél van, biztosan ebédel. Eltelt a fél nap és nem csörgött a telefon. Biztosan nagyon jól érzi magát!!! Ugye?

Fél 4 van, lassan mehet érte apukája. Mindjárt fény derül mindenre.

A gondozó néni verziója: Néha sírt ezen-azon, de minket nem igazán hiányolt. Azt emlegette, hogy apával megy vásárolni. (Nem tudjuk hova) Sokat magyarázott, cserfes volt, sőt feleselt is, mert ebédnél még játszani akart és nem akart leülni. Aztán kétszer-háromszor kért még az ebédből. Nagyot aludt. Sok teát ivott. Az udvaron bizonytalan volt, de a benti játékokkal jól elvolt.

Zalán verziója: Játszott a zenélős mozdonnyal. Kint látta, hogy egy bácsi nagy fogkefével mossa az autóját. Nyuszimotorozott. Nem akart leülni ebédelni, mert játszani akart még a szőnyegen. Aztán ebédelt húslevest, meggyes krumplit és husit. (Gondolom meggyszósz volt) Aludt és jött érte apa. Holnap is megy, mert jól érezte magát.

Halleluja! Azt mondom a holnap holnapután okés lehet, majd pár nap múlva kiderül, hogy akar-e még menni.