Úgy tűnik kezdi magáévá tenni a mantráimat, legalábbis ezt bizonyítja, hogy tegnap reggel a konyhában így számolgatott az ujjain: "Szombat, csütörtök, vasárnap és megyek a bölcsibe, a katicásba, és jó lesz ott nekem. Színezek betonkeverőt és apa már jön is, hazahozom és megmutatom anyának." :)
Viktor elutazott csütörtökön rafting és kanyoning túrára, egyelőre túlélte. Ha előbb látom a videókat nem biztos, hogy elmehet. Anyu itt volt pénteken, de valahogy mindenkinek programja volt a hétvégére és egyedül maradtunk Zalánnal. Ez alapvetően nem baj, csak egyre nagyobb vagyok, plussz a szobafogság miatt nem tudom vinni sehová. Az udvaron szenved, hogy hideg van már, nem locsolhat, nem mezítlábazhat stb. Bent unatkozik, vergődik, dobálózik és a notebookot is szétszedte, pedig épp el akartam regélni, hogy milyen profin használja már. Van saját főzős flash játéka és a youtube-os videókat is szuper jól kezeli folyamatos kontrollal, mert lassan rekordot állítunk fel a "hogyan jussunk el az elektromos gyerektraktoroktól, a traktorokon keresztül a bikinis néniket érintve a bikini nélküli nénikig" kategóriában. Egyszóval fáradt vagyok és rettenet érzés, amikor az amúgy is 10 percenként esedékes wc túrámról letolt gatyával rohanok utána, mert megkaparintotta a körömlakk lemosót és közben marja a nyelőcsövemet a gyomorsav. Erre persze iszom és 10 perc múlva újra a wc-nél szakértünk, vitázunk.
Szánom-bánom, de engedélyezek magamnak némi pihenőt, amikor dvd-t néz és én mellette pihegek... egészen addig amíg hamarosan ki nem nyitja a dvd lejátszót és jobb esetben rám parancsol, hogy vegyem ki, tegyem el, mégsem nézi... Rosszabb esetben elrohan a lemezzel. Isten lássa lelkemet én igyekszem. Rengeteget olvasunk és még ha ez le is köti 1 órára, marad még bőven idő. Gyurmáztunk, krumplinyomdáztunk, vagdostunk, ragasztottunk, festettünk, még radiátor felett tekergő kígyót is csináltam, (btw. nem akar tekeregni) és ez össz-vissz 3 órára lekötötte, ami szerintem óriási teljesítmény, de még mindig maradt pár óránk a szenvedésre is. A tegnapi napot már majdnem flottul teljesítettük, amikor is kihisztizte, hogy márpedig eszik a tejbegrízből, ami szerintem még meleg volt. Sőt, mint kiderült, a közepe kimondottan forró. Utána meg már azért nem kellett neki a hideg cucc, mert szerinte még mindig forró és ezt fél órán keresztül üvöltötte egyfolytában. Mindeközben látszólag nyugodtan megfürdettem, lehiggadt és végre megvacsorázott. Tejbegríz maszatos pizsamában aludt, de ezt csak én tudom :) Én nehezen alszom el esténként, ő fél 6-kor kelt. Most alszik, én nem merek, mert tegnap is arra ébredtem, hogy bámul bele az arcomba és bökdös. Remélem ha felébredt kicsit kimegyünk legalább az udvarra, bár megértem, hogy unja, mert már én is. (Szerdán legurultam autóval a védőnőhöz és amikor beszálltam a kocsiba, volt egy olyan érzésem, hogy most világgá megyek és csak kocsikázom egész nap.) Holnap bölcsi. Alig várom! Remélem ő is! Na ezért jobb neki már ott és remélem erre mindannyian hamarosan ráébredünk vagyis inkább beletörődünk.
Jajj, Dia, én 110% értem, amit írsz.
VálaszTörlésDióhéjban: elköltöztünk (34. hét), szétdolgoztam magam a pakolással, közben veregettem a vállam, milyen király, hogy elkezdtük a bölcsit, tudok haladni. Egy egész hónapot járt betegség nélkül, mire elkezdett csúnyán köhögni, és itthon tartottam. Ez egybeesett azzal, hogy befejeztem a kipakolást és végre tudtam volna pihenni, és azzal, hogy valszeg az extra fizikai terhelésnek hála, elkezdett puhulni a méhszáj és pihenésre lettem ítélve, míg betöltjük a 37. hetet, nehogy koraszüljek. Szó szerint ugyanezek játszódtak le nálunk is, mert nem tudom játszóra vinni, de itthon idegölő, még akkor is, ha szerintem fantasztikus teljesítmény, ha egy kétéves gyerek 2-3 órán át leköthető, mert rajzolunk, gyurmázunk, olvasunk, quality time ezerrel, de egyszerűen még akkor is van a napból 10 óra, ami a túlélésé. És jönnek a feszkók, a hisztik mindkettőnk részéről, plusz a para az én oldalamról, hogy basszus nekem pihizni kéne, mert jajjmilesz. Szerencsére csak pár nap van már a 37. betöltéséig.
Te hol is tartasz? Gondolok rátok!
Köszi Judit! :) Ti már finishben vagytok, minden rendben lesz! Sőt, biztosan könnyít a táguláson.
VálaszTörlésA 27. hétben vagyok és különböző súlyhatároknál kapok majd engedélyeket. Jövőhéten uh, ha 1 kg-t elérte, akkor kisebb szabadság engedélyezett. 1,5 kg, 2 kg stb. Annyi, hogy most már nehézkes is a kimozdulás, úgyhogy már szinte mindegy. Zalánnal a 30. héttől nyitva volt a méhszájam és 35. hétig feküdtem, szinte kinyílva mentem szülni, na az nem volt rossz :) De most fogalmam sincs mi lenne a jobb. Igen valójában félek is nagyon, hogy melyik gyerekemnek teszek éppen rosszat. :( Plussz szerda este, ahogy párom pakolt, olyan pararoham jött rám, hogy fél óráig remegtem és nem tudtam kontrollálni magam, mert egy kicsi hascsikarásom volt és megijedtem.
Ráadásul többen sokkolnak azzal, hogy ezt a babát nem úgy várom, mint Zalánt és ne haragudjak ám rá stb. Nem haragszom, de már nagyon várom a végét, és nyilván más egy másodikat várni. Ráadásul egyneműek, amire meg ugyanezek azt mondják, hogy de jó, nem kell neki semmit venni... Én meg már vennék neki ezt-azt. Te hogy éled ezt meg? Az egyneműséget? Arra gondolok, hogy lehet, hogy egy kislányt egy kicsit másképp várnék, nem tudom.
Komolyan néha annyira ki vagyok borulva és közben mindenhez jópofát kell(ene) vágnom, mert a környezetem meg lohol mindenfelé én meg úgymond csak itthon pihengetek.
Zalán is néha meg van kergülve, mi lesz még, ha itt lesz a húsvér tesója... Persze szétolvastam magam a témában, de szerintem én már a bezártság miatt vagyok türelmetlen, indokolatlanul feszült és így nehéz követni a józan eszem. :(
Én is kaptam beszólogatásokat, ezeket nagyon tiszta szívvel tudom leszarni, mert még jó, hogy nem úgy vársz egy második gyereket, mint egy elsőt. A haragudásról az a véleményem, h én azt akkor engedtem el, amikor elgondolkodtam, h végülis haragudhatnék mind2re, a kicsire azért, mert a naggyal nem tudok ugyanúgy foglalkozni a terhesség miatt, fizikailag, a nagyra azért, mert a vele való foglalkozás tesz hulla fáradttá, esetleg amiatt puhult fel a méhszáj, mert a 35. héten a nyakamban rohantam vele játszótéren mókából, stb. Tehát egyikre sem haragszom innentől kezdve, ilyet csak olyan mondhat, akinek lövése nincs semmiről.
VálaszTörlésEgyneműség sztem a világ legkirályabb dolga lesz. Én iszonyú boldog vagyok tőle.
Nálunk is van megkergülés, tökéletesen egybeesik a kétéves korral, tehát én főleg annak tudom be, és várom, hogy fokozódjon a tesó szüetésekor :))) Na az brutál lesz, azt tudom.
Ami engem megvisel,nem kicsit, az inkább az, hogy él bennem egy kép magamról (szuperanya, belevaló csaj, szülés pillanatáig tele mindkét keze, közben a Lillával fulltime jófej, fizikailag aktív, levezényel két költözést a terhesség alatt, stb.), aminek most nem tudok megfelelni. Koppantam. Ezzel párhuzamosan van egy olyan gondom is, h nem tudok, nem akarok segítséget elfogadni, teljesen megbénít, ha valaki itt az idegeimre megy, hátramozdítóként "segít". Nekem az a legmélyebb bugyra a történetnek, komolyan, ha pl anyukám itt tüsténkedik. Hazavág. Szal a magam helyzetét nehezítem ezzel, tudom. De attól még nem jobb. Ebből fakad minden frusztrációm, erre tesz most rá a bezártság, bár csak 10 napja vagyok pihire ítélve, de már az is sok. Várom, hogy a 38. héten legyünk és ha felveszem a nyakamba a gyerekemet és kipotyog a másik, akkor se legyen semmi baj.
Summa summárum, éljen a bölcsi :)
Jövő heti uh-ra drukkolok ezerrel!!
Nagyon hasonlóan "szenvedünk" :)
VálaszTörlésAz egyneműség király, csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy már nem tartogat túl sok meglepetést. Persze, hogy várom, de nem úgy, mint egy elsőt. Meg amúgy is szerintem több mesét, verset, éneket hall, mint Zalán. Úgymond sokkal több gyerekes dologban vesz részt már most is. Meg attól félek, nehogy megviselje az idegeskedésem, mert azért az kijutott bőven...:(
A szuperanyaság, na igen, pedig már sok mindent leadtam.
Anyukám átpakolja a konyhám, a szekrényem... Ha valamit kérek, hogy ne úgy csinálja, mert nem úgy szoktuk, akkor megsértődik. Ha itt pakolásznak, napokig nem találunk semmit. Szóval ismerős a helyzet, jól jönne a segítség, bár még kilátunk az ablakokon :)
Örülnél mi, ha csak úgy kipotyogna !? :)
Minden rendben lesz! Mondom, én már a 36. héten sem feküdtem, mégis a 39-re született meg és szinte tényleg kipottyant. :)
Hát az biztos, h nálunk is orrba-szájba szól valami dal, mondóka, gyerekvers, szóval az egész repertoárt már hallotta a Kistesó, ez több, mint amit Lilla hallott ilyen idős korában, az tuti :) Azon én is szoktam amúgy parázni, hogy ha már volt egy olyan mintánk, hogy "nyugodt, boldog, eseménytelen, kiegyensúlyozott terhesség - nyugodt, jó evő, jó alvó, kiegyensúlyozott, alkalmazkodókész gyerek", akkor a "zizzent, aggódós, külső körülmények miatt stresszelős, dupla költözéses, stb. terhesség"-nek mi a párja.... Igyekszem nem pörögni ezen, de sokszor eszembe jut.
VálaszTörlésMinden este úgy fekszem le, h "na még egy hetet" bírjunk ki" :)) Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, és milyen gyors lesz a potyogás ezek után.
Azt már kinyomoztam, hogy lehet kompenzálni a születés utáni nyugodt környezettel, helyes neveléssel, szeretettel stb., amit nálatok meg fog kapni, úgyhogy ha előbb esetleg nem is, de utóbb minden a helyére kerül. :)
VálaszTörlésNahálistennek, köszönöm, hogy kinyomoztad :D
VálaszTörlés