péntek, július 29, 2011

Zalánszáj VIII.

Alig bír ráülni a biciklire, mert tele a pelusa.
- Jaj, nem jól van a gatyám!

Anyuval beszélgetnek, hogy ha a kistesó alszik nem szabad kiabálni.
- Majd ilyen halkan kalapálok - és mutatja is.

Mindenre figyel, ha elfogy a rizsem, rámszól: Anya, egyél rizst is!
Túl jó evő, egyszerűen mindent meg akar kóstolni, túrót, csípős dolgokat, mákot, nyers tésztát, nyers tojást, azon megy a hiszti, hogy ezeket még sütni, főzni kell, de nem, mert ő kér. A múltkor épp nyitotta anyu a hűtőt, főzött, Zalán már rohant a szobájából: én is kérek! :D

Ha siet, akkor az enni, jönni igével vannak kicsi gondjai és néha a -val, -vel ragokat nem hasonultatja. Pl: Mama megeszetted a levest. Apa jösszél szobámba játszani. Kutyusval.

Múlt héten elkezdte, hogy: nem akarom! Nagyon tetszik neki, sajnos :D 

A mama egy óvatlan pillanatban megengedte neki, hogy a mélyhűtőből kivegye a jégkrémjét, azóta tudja, hogy hol a fagyiiiiiii. Kulcsra kell zárni  a spájzot is...

Vacsora idő: Nem akarok vacsorát enni! Csak egyet, a kolbászt! :)

Anyu: Kis törpe
Zalán: Az én vagyok!

Azt ott eltörtem össze! (tényleg elég alaposan földhöz vágta a Cebionos üveget)

Nézeget egy távcsőbe, elér a tükörig: Belenéztem a Zalánba.

Néhány régebbi és újabb kép:

Nem Zalán volt túlöltöztetve, apja hidegvérű. A lényeg, hogy most is így nyírják a füvet együtt.

Apa azt mondta, hogy nem kreatív, ehhez képest legyártott egy krokit...

... és Sebaj Tóbiás elefántját.
 A kutyás képeket nagypapámnak ajánlanám, aki szerint egyszer a kutyáink meg fogják "rágni" a gyereket.
Őriznek. Az utcán egy idegen kutya, azt hittem Kira ismeri, mert nem szólt és nem idegeskedett. Aztán mikor bejöttünk már oda-oda morrant és rájöttem, hogy a gyerek miatt!!! nem szólt be a kutyának.

Itt épp fenéken dobja Kirát.

Zalán reklamál, hogy Pablo alszik.

A labda a kutya fejéről pattan tovább, baromira zavarja.

A balkezes olló jobbkezes használata.

Ezek már nyári képek, Laurával táncikálnak.

Ajjaj, ez már a második reggeli!

Anya pihen, Zalán szomszédol.

Buborék buli van!

Szem-kéz koordináció

szombat, július 23, 2011

Pizsama vs. nem pizsama és ízelítő a gyermekből

A bejegyzés kivételesen nem Zalán pizsama használati szokásairól szól, hanem az enyémről. Zalánnal cirka a 30. hét körül nyitott méhszájjal kellett egy hónapot itthon feküdnöm. Akkor azt az ukázt kaptam, hogy nem muszáj pizsamában, felöltözhetem, kicsit mászkálhatok is. Nem is értettem miért hangsúlyozta ki a doktor úr ezt a pizsama dolgot. No, most már tudom.

A 12. heti ultrahang azt mutatta, hogy a méhlepény széle egy kicsit rátapadt a méhszájra, de elég lazán tapadt és ez az, ami pár nap múlva levált és vérzést generált, ami olyan iszonytató idegfeszkót okozott bennem, hogy elmondani nem tudom. Ok, hogy sokat pihentem, de nem eleget, ráadásul mivel elmúltak a gyötrő émelygések, szédelgések, nőtt egy kicsit az energiaszintem, ezért előző nap nekiálltam a tuják körül gazolgatni. Tudom, tudom... Most fekszem, két hétig, pizsamában, szinte nulla felkeléssel. Anyu ideköltözött a hétköznapokra és most azt hiszem kis ízelítőt kapott abból, hogy miért is nem tipp-topp a lakás és a kert nap, mint nap. 
Egy vicces reggel, a délelőttre reggeli és postára menés volt tervezve: Anyu Zalánt felöltözteti (fél 8), reggelizünk, Zalán kakaóval leissza magát. Átöltözés. Kér maci kávét, amivel szintén kicsit leissza magát. Átöltözés és amikor indulásra készek, bekakil. Végre elindultak a postára (9 óra 10 perc), és csak a feladandó papírt hagyták itthon. Az eső csak akkor eredt el, amikor a küldetést teljesítve hazaértek (úgy fél 11 körül), de néhány fejesre csábító óriás tócsával így is sikerült találkozniuk. A posta a szomszéd utcában van.

De visszatérve a pizsamás ügyre. Nem értem miért adódik ennyi nehezítő körülmény. Ez a baba egy igazán szomorú időszakban és lecsengő riadalom idején fogant. Ráadásul ezen okokból kifolyólag rettegéssel teli állapotomban fejlődik. Összeugrik a gyomrom minden (valószínűleg ilyen állapotban normális) medicinlabda érzésre, méhszalag húzódásra, szurkálásra, majd eszembe jut, hogy milyen lelki- és idegállapotban fog ez a gyermek megszületni és így mindannyiunk életét csak megnehezítem. Kimondhatatlan lelkiismeret furdalásom van emiatt. Sőt az is eszembe jutott, hogy az ember lányában csak ott motoszkál, hogy megint kezdődik minden elölről, az éjszakázások, az eleget evett-e, pisilt-e, kakilt-e körök. Mi az a pötty a bőrén, miért sír, mi baja, fáj neki valami... Újra savanyú szagú vasalt büfis pelusokkal lesz telilógatva a lakás és lesz egy tiszta kupac, amit ki kellene vasalni, de nem lesz egy vasalt és tiszta sem. Ruhák dettó. Plussz egy örökmozgó hároméves, aki mindeddig az egyetlen és legfontosabb volt és most kétfelé kell fordulnunk, neki pedig osztoznia kell rajtunk. Közben tiszta is legyen a lakás, maximálisan odafigyelve a higiéniára és az előkerülő apró játékokra és mondjuk éhen se haljunk. Megannyi kavargó gondolat, amin frankón lehet rágódni a reggeltől reggelig tartó ágyban tartózkodás alatt, közben ártani ennek a picinyke emberkének, aki a kontroll uh-n aludt és igencsak kiidegelt, hogy meg sem moccant, de a szíve szaporázott. Most kiírom magamból az éterbe, hátha elporlad belőle valamennyi. Most nagyon vacakul érzem magam, hogy nem tudom élvezni 100%-osan az állapotomat. Vajon mikor fogok megnyugodni? Normális ez? Legszívesebben átaludnám a következő 6 hónapot, pedig aki anya, az tudhatja, hogy milyen fantasztikusan érzi ilyenkor magát az ember. Én mikor?

csütörtök, július 14, 2011

Hahó, Öcsi!

Nem titkolom, nagyon izgultam, hogy a harmadik babám is tökéletesen egészséges lesz-e. Igen!!! Minden rendben, sőt azt is megtudtuk, jobban mondva azonnal láttuk, (mert nem lehetett nem észrevenni még laikusként sem), hogy: nagyon fiú. :) Sejtettem, de azért reménykedtem, hátha mégis kislány. Zalán már rég megmondta, hogy kisfiú lesz, nem is tudom miért kételkedtem egy percig is. Úgy tűnik a kislány óváshoz, neveléshez még fel kell nőnünk. 
Persze eszembe jutott, az is hogy: 

- mindig is fiús anyukának gondoltam magam, bár a menyeimtől rettegek. 
- mindig is volt bennem egy egészséges félelem a különböző árnyalatú rózsaszín és lila ruhák, harisnyák, cipőcskék színdinamikailag adekvát összeállításától. 
- jól el fognak játszani együtt, nagy egyetértésben és jókat fognak veszekedni ugyanazon az autón. Remélem azért a picur is kap majd kisautókat. Jut eszembe Zalán nagyon toleráns ezen a téren, tegnap közölte velem, hogy neki is ám van úthengere. Én kérdőn néztem rá, mire felvilágosított: Márknál :) Majd játszik vele, ha átmegyünk.
- van egy-két ruhácska, rugdalózó, ami talán egyszer sem volt Zalánon, most majd jól bepótoljuk a dundi testecske által kitömött rugik nézegetését.
- mivel még a gyerekszoba nem tökéletesen fiúsított és nincs is kész, ezért kicsit könnyebb dolgunk lesz, ha egy nemre kell csak koncentrálnunk.

Nem mondanám, hogy nyugodt vagyok, kicsit tartok még az elkövetkező hetektől, bár tudtommal semmilyen gyermekbetegséggel nem találkoztam az utóbbi időben. De azért, hogy a szívem jobban fájjon, a szomszédunkba költözött egy család, akiknek a harmadik kislányuk szeptember elején fog megszületni. Egyidősek lennének Pocóbabával. Nap mint nap látni, hallani fogom, hogy emlékeztessen, ha esetleg épp aznap nem jutna eszembe.

Azt sem mondanám, hogy Zalán örül neki és várja, de amióta mi tudjuk, azóta ő is tudja, hogy van, csak néha a pocakokat keveri össze, hogy kiében is van a tesó. :) Nagyon rendeske megint, mert nyáron szerettem volna leszoktatni a hosszadalmas elaltatásról. Az egyedül elalvás utoljára a kiságyban működött, azóta altatás van, mellé fekvés, ami 10-15 perc átlagban, de ha dolgom van, vagy fáradt vagyok és mennék már, akkor simán 1 óra is lehet. Mindig megelőz ilyenekben, pl.: kiságyból kiszokás is. Mostanság ő küld ki a szobájából, hogy egyedül alszik el, napközben mindig, este csak néha néha, de ez is haladás. Igazi okos nagyfiú lesz januárra.

Utolsó gondolat: kicsit hülye érzés, hogy szinte fél éve terhes vagyok állandóan, de a hasam még csak a szokásos. 
Related Posts with Thumbnails