csütörtök, június 30, 2011

Tesóügy és egyéb fontos dolgok

Esti beszélgetés, ilyenkor nagyon elérzékenyülten maminak hív néha, imádom!

Z: Mami! Itt volt a nappaliban Detty és Laura.
Én: Igen. Tudod, kije a Detty a Laurának?
Z: Testvére.
É: Nem, a mamija, anyukája.
Z: Zalánnak van testvére.
É: Igen, lesz majd.
Z: Apának is van testvére. Anyának nincs testvére.
É: Igen.
Z: Anyának nincs kukija.
É: Nincs
Z: Apának van kukija. Zalánnak is van kukija.
É: Igen.
Z: Apának nincs pelusa.
É: Igen.

Konklúzió: Attól függetlenül, hogy pelusban tartja-e vagy sem, akinek kukija van, testvére is van.

vasárnap, június 26, 2011

Olvasócsábító hír!!!

Kicsit félve, kicsit óvatosan, nagyon fáradtan, de nagy nagy boldogsággal tettem ki az újabb tickert Zaláné alá. Már megbékéltem vele, hogy a nyáridő miatt kevesebb a hozzászólás is és én is kevésbé vagyok aktív, meg hullafáradt is vagyok a terhesség miatt, de remélem kiugrasztom kicsit a nyulat a bokorból ;) . Legszívesebben egész álló nap aludnék és a nőgyógyászom is legszívesebben ezt várná tőlem. Egyetlenke Zalánom viszont megállás nélkül programokat talál ki, ma például reggel 6-tól. A mai nap amúgy is vidám, mert valaki mindig alszik a családból. Viktor vizsgára készült éjjel, ezért ő aludhatott fél 10-ig, utána én aludtam fél 12-ig és Zalán ebédeltetés után, most Zalán vágta be a szunyát. Nos így vagyunk, mormotáéknál bővül a család :)

csütörtök, június 23, 2011

Ki hol lakik?

Az előző bejegyzés margójára.

Én: Jön Márti mama.
Ő: Vonattal jön mama.
Én: Honnan jön?
Ő: Vonattal!
Én: Ok, de Pestről, ott lakik.
Ő: (elmondja hol lakik és hozzáteszi:) A földgömbben lakik kisZalán. :)

Kindertojás a boltban

Egy kislány: Tojás,tojás,tojás
Zalán: Thomas
Én: Nem Thomas. Tojás.
Zalán: Thomas benne van tojásban.
Én: :D

hétfő, június 20, 2011

Zalánságok 27 hósan

Habár alig van időm, de muszáj pár dumáját, tevékenységét lejegyezni, mert el fog felejtődni. A helyzet az, hogy pár hete a mifiúnk egy kisördög lett és nem nap mint nap, hanem percről percre rosszalkodásokon töri a fejét. Csupa olyat csinál, amit nem szabad és ezt tudja is. Borogat, dobál és tépked:  vizet, kakaót, fazék gyümölcslevest, virágokat, virágföldet, függönyt, ruhákat, minket, játékokat... mindezt ördögi vigyorral. Innen-onnan megpróbál lemászni, ahonnan esélytelen, elég balesetveszélyes. Pár napja, mintha alábbhagyott volna az őrület. Lehet, hogy hülyeség, de beszüntettem a Vuk nézést, amire mostanság rá volt kattanva és tényleg úgy viselkedett, mint egy renitens kis róka. /Most épp vendégül lát egy macit és fagyit kapunk (poharakba gyömöszölt szivacslabdákat)... én is, kettőt is... és ez jó!!! :) / Az új dvd dili a Futrinka utca. Remélem nem veszi fel Buksi nyafogását, így is épp eleget nyafog :)

Eszik, szeret enni. Sőt, néha az ételeket is megszeretgeti, megölelgeti, annyira szereti őket. :) Rengeteg epret és cseresznyét befalt az utóbbi időben. Meggyfánkat már régóta kerülgeti és mivel a nyers borsót is imádja, ezért félő volt, hogy a kicsi zöld bogyókat megeszi. Naná, hogy megkóstolta volna, ha hagyjuk. Magyaráztuk neki, hogy igaz, hogy az meggy lesz, de még nem érett meg, ha leszedi használja icipici labdáknak őket. Ez általában a bogyós bokroknál is működik. Elvolt a labda meggyekkel, aztán elfelejtődött a dolog. A meggy azonban pirosodni kezdett és ezt azonnal kiszúrta: 
- Nézd apa, megérett a labda!
Ezek a képen az van, hogy miután befejezte a reggelijét, rástartolt az enyémre és elfogyasztotta azt is.
 Nekem is mindent kell csinálnom, amit neki, illetve mindenkinek. Mamának is, apjának is, papának is. Így esett, hogy egyik nap a vonaton pruttyogtam, meg brömbrömbrömöztem, mert épp azt találta ki. De rá kéne ülnöm a bicajára is, a hintájába is, csúszdáznom és mászókáznom is kéne időnként.

Kapott futóbicajt, óriási kedvenc. Jobb, mint a motor - véleménye szerint. Párszor próbálgatta az udvaron, aztán kimentünk a játszótérre vele. Kb: ötödször ült rajta, amikor egyszer csak egy lejtőn egyensúlyozni kezdett felkapott lábakkal, majd direkt "befutotta" magát és egyensúlyozott. Majd közölte felemelt mutatóujjal: ez vicces volt! :) Ha kérdezzük kitől kapta a futóbiciklit, a válasz: futárbácsitól :D
Néha apunak és anyunak hív bennünket, ez új. Egyik nap látta apja céges, fényképes belépőkártyáját és azóta vicceskedve kisapá/unak hívja, engem pedig néha kisanyá/unak.
 
Nagyon sokat rajzol és színez. Mindent megkérdez, hogy most mit rajzolt és együtt találjuk ki vagy én befejezem és azonnal megpróbálja újra kivitelezni. Szerintem tök ügyesen csinálja, de fene tudja, nem volt még gyerekem. Tudatosan napocskát rajzol, tojást (amiben kakas van), kisházat ajtóval, vonatsínt, gombát, lufit, kört, háromszöget, néha A-nya betűt, néha sok cikk-cakkból Z-alán betűt, apró bogarakat (apró pacákat) ilyesmiket.

Ügyeskedik úszásban. Karúszóval arra megy, amerre akar már elég régóta. A víz alatt pár métert odaúszik apjához segédeszköz nélkül. A múltkor úgy láttam, mintha próbálta volna kiemelni a fejét, ha ez meglesz, tulajdonképpen úszni fog. A legújabb produkciója szombaton az volt, hogy a hátán fekve lebegett egy deszkával teljesen egyedül. A múlt héten Csilla néni nem volt ott és a helyettesítő néni megengedte úszás előtt a játékot. Nagy hiba! Zalán óriási hisztikbe tört ki (Nem terpesz-zár! Nem karkörzés! Nem csobog-csobog!) csak játszani szeretett volna. A történethez még hozzátartozik, hogy anyukám először (és sztem. utoljára) jött el megnézni, hogy milyen ügyes az unokája. Nos, neki nem tetszett az akaratossági bemutató és hallgathattam, hogy rossz időpontban járunk, minek erre ennyi pénz, hogy lehetne kinevelni az akaratosságot belőle stb. Nem kicsit éreztem magam vacakul. :(

A beszéde is sokat fejlődik természetesen, de még mindig E/1-3-ig beszél magáról. Sokszor nem lehet vele komolyan beszélgetni, mert hülyéskedik.
Pl: Hova megy a vonatod? Ő: Völgyön - hegyen át.

Én: Megy a cica, megy a cica... Ő: Kanizsára, kani sanyi kani sanyi állomásra...

Vagy énekel olyanokat, hogy: Búúúza, búúúza, búúúza, de szép tábla búza, róka gyűjti, róka gyűjti ... stb. Sok dalt átköltöget, variál, beleviszi a játékaiba. Van pl: cumi, cumi mit csinálsz? fenyőtobozt gyűjtök... De egyébként is brutál sokat énekel, sokszor olyat, amit én sem ismerek végig, de ő tudja. Szoktunk olyat játszani, hogy dúdolok és kitalálja mi az. Meg olyat is, hogy ő dúdol és kérdezi: Mi volt ez? Általában kitalálható, mert szépen használja a hangját. Vagy mondjuk egy mássalhangzóval énekel végig egy éneket és ki kell találnom. 

Úgy is beszélget, hogy kiprovokál kérdéseket. Pl.: kérdezi, hogy: Mit nézel? Ilyenkor meg kell kérdezni mit nézel, mit játszol stb. és rávágja a választ.

Lehet túl sokat mondókázni egy gyereknek? Mert sokszor mondókázik, kitalál, átkölt, belevegyít az életünkbe, párbeszédeinkbe, nem tudom, hogy ez normális-e.

De komoly dolgokról is szoktunk beszélgetni, ma például leült velem szembe.
Ő: Beszélgessünk!
Én: Jó, beszélgessünk. Miről?
Ő: Hány óra van?
Én: Negyed kilenc
Ő: Ott az EGY óra! (és röhög)
(Nem tudom pontosan mire gondolt...:) )


Minden NEM! Az is ami igen, de először nem.
- Megeszed még?
- Nem!
- Jó, ne edd meg!
- Jó, akkor megeszem. ( :) Vicces, de nem kicsit fárasztó)

A szava járása mostanában a 'jó jó' (általában igen helyett) és a 'máris'. 'Hozom máris.' 'Jövök máris.' Mintha olyan nagyon együttműködő lenne...

Rengeteget szerel, szétszed, kíváncsiskodik, vizsgálódik, mindent macerál, amiből kisebb balesetek és veszélyes helyzetek is adódnak. Nem tudom meddig bírom támogatni a kíváncsiskodását, lassan belezöldülök. Mindent meg is magyarázgat általában, mert mindent tud és ráadásul feltartott mutatóujjal. Érzékeltetem:
Figyelj! Napraforgó! Mindjárt forog! :D

Füvet nyír. Behúzza, ahogy apa, kiönti a fűtartályt és a végén felfordítja és ellenőrzi a késeket, letisztogatja. :)
 


Nem érzékelte a szökőkút, de azért lelkesen próbálkozott, itt a lámpára állt rá.


csütörtök, június 02, 2011

Paci

Bár ennek semmi köze Zalánhoz, (csak annyi talán, hogy egyik napi orbitális hisztijeit próbáltam kiváltani a Nézd, pacik! felkiáltással) de annyira motiváló jelen pillanataimban, hogy muszáj idetennem. Egészen véletlenül futottam bele ebbe a versenybe egy sport adón. Tátva maradt a szám, a közel 15 megismétlés sem volt elég. Azóta biztos láttam már x-szer 15-ször, de akkor is!

Ahogy elindul. Ahogy kicsit (nekem, mert nem értek hozzá) össze-vissza dobálja a lábait, de könnyedén futkos elöl. Aztán amikor elkezdenek feljönni rá a többiek - akiket ütnek-vágnak a pálcával - szerintem neki valamit súg a zsoké a fülébe, elereszti és továbbra is könnyedén végre fut, száguld, bekapcsolnak a nitrói... Aztán amikor a zsoké kétszer visszanéz, hogy mi a helyzet és még a cél előtt megsimogatja a sörényét (elolvadok), puszit dob és bekocognak 10 lóhosszal, hát az kész! A könny is elfutja a szemem! Hihetetlen ez a ló és gyönyörű, megható az egész verseny. Ilyen torokszorító pillanatokért jó élni!





(Nagyon sok Zalán sztori és kép vár prezentálásra, igyekszem...)

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

- Anyaaa, micsináász te ott!?!!!???!?!???!?!

- Szia! Micsinász?

- Figyejjj!

- Nézd csak! Mi az?

- Hol a nyuszi? Ja, ittan!

- Nézd csak! Kettő bárány ottan!

- Na, nyomás befelé!

- Menjünk innen kifelé!


- Na, kész is van!

- Ide csücsülök, szépen.

- Anya, egyél má!

- Apa, gyeje má enni!

- Jóéttágyat!

- Most söpjök! 

- Megyünk aludni.


(Gondolom mondanom sem kell, hogy a hangsúly is az enyém.)
Related Posts with Thumbnails