csütörtök, szeptember 29, 2011

Bölcsi 2.

Szerdán kezdheti a bölcsit, van még egy hetem, hogy megtanítsam neki, ami kimaradt. :) Csak viccelek, de van bennem egy félsz, hogy ott derül ki, hogy mittomén nem tud kezet mosni (de tud) vagy akármit, pl.: fület pucolni, ami mindenki másnak alap. Tudom, túl aggódom. Szerdán elindul a kis hátizsákjával és kibandukol a fészekből. Sajnos nem vihetem és nem mehetek érte, max., ha Viktor hazajön értem és visszamegyünk kocsival. Még mindig "szobafogságban" vagyok, de már nem kell feküdnöm, kis teszem-veszem belefér. Kicsit megzuhantam, mert egy-két hete azt várom, hogy a dokim mond valami biztatót és mondjuk elmehetek venni magamnak pár kényelmesebb bugyit akár. Igen, ennyire nyomi a helyzet... De nem, mert szanaszét van a méhlepény, van egy főlepény hátul, de van még kiegészítő rész elől és oldalt is. Apró ember jól fejlődik, már 750 gramm, amit a pocakmérete dobott meg, az kicsit nagyobb, mint ebben a terhességi hétben átlagos. 1 kg-ig "szobafogság", azután meglátjuk mit szabad, mit nem. Kemény 3 hónapig bezárkózva lenni, miközben Zalán kezdi a bölcsit és nem lehetek ott nap, mint nap beszélgetni a gondozónénivel, hogy mi volt, hogy volt. Iszonyú csalódott vagyok, de szerencsére minden rendben, a lelki ügyeket meg majd kiírom magamból. 

hétfő, szeptember 26, 2011

Rajzok

Mi ez? Kis segítség: a pénteki tömegközlekedés ihlette.

Főleg a narancs részt kell figyelni. Ez egy buszbelső, felül két rúd és balra fent két kapaszkodó. (Erre kaptam fel a fejem - amikor magyarázott - hogy mégis mit rajzol.) Ajtó és két ablak. A pirosak halacskák, a bal szélen egy halacska kézzel-lábbal, hogy mégis tudjon kapaszkodni. A végtelen jelet középen nem tudom hova tenni, de tök szép és nem véletlen, ezt direkt rajzolja, az is halacska.

Süni. Először megrajzolta a körvonalát, aztán egész jól kiszínezte és kérdezte mi ez. Mondtam, hogy egy süni leginkább. Akkor rajzolt neki 4 lábat és még pár tüskét a tetejére.

Persze van több rajz is, és nem fogom mindet ide feltenni, de van amit muszáj megörökítenem.

Plussz gyurmázott egy léghajót, amibe beszálltunk és elrepültünk. (a nincs benne hang pedig arra vonatkozik, hogy amikor lejátszom a videót a fényképezőn mostanában nincs hangja)

video

Plussz két mai friss. 

Iszom egy kis kávét és kér belőle, nem adok, mert hogy ez felnőtt kávé. 
Erre Ő: Most én vagyok az anya, te meg a kisfiú és én iszom meg a kávét. 

Később.
Z: Zalánnak mutasd meg a nyuszifület. (hogyan kell nyuszifület kötni a nadrágjára)
Én: Jó, majd megtanulod. 
Z: Amikor anyuka leszek tudom majd. :)

péntek, szeptember 23, 2011

Bölcsi

Ezt a cikket akár én is írhattam volna: http://gondolkodjegeszsegesen.hu/hirek/2011/09/beilleszkedes-elvalas-kerdeses/ persze ilyen jól nem tudtam volna megfogalmazni, mint ahogy kedves barátnőm tette. Szóval mi is itt tartunk.

Azt gondolja az eszem, hogy éppen jókor engedjük kissé szabadjára. Kimondottan unatkozik itthon és új élményekre, tanulásra, több emberre van szüksége, társas játékokra, elfoglaltságra. Szépen beszél, általában elmondja mi baja és meg lehet vele beszélni dolgokat, kivéve, ha fáradt, akkor nagyon kell vigyázni, mert egy apró botlás, egy rászólás és éktelen hiszti lesz belőle. Már szépen tud inni, enni egyedül, szalvétát használni, sőt el is készíti magának a vajas kenyeret, kakaót. Kíváncsi vagyok mennyi időt fog tölteni a bölcsi konyhájában - az igaziban - sertepertélve a gondozónéni körül, hogy "tudod, hogy a konyhában megesszük a gombát, de az udvaron nem szabad?". Tud takarítani is maga után. Imád aludni, ha elfárad elvonul és alszik egyet. Kezdi érdekelni a bili, wc téma.  Ezek csak jobbak és jobbak lehetnek a közösségben. 



Úgyhogy a héten megnéztük a két családi napközit kis falunkban. Állami bölcsődénk nincs, így ez e két lehetőségünk van, de én azért bölcsinek fogom hívni. Szerencsére az egyik több, mint megfelelő, a másikról írni sem merek. A szívem szakadt meg a gyerekekért. Olyan anyátlanok voltak, maszatosak, fénytelen volt a ház és lepukkant. Ahova végül is menni fogunk, Zalánnak is jobban tetszett, mert van "szökőút" az udvaron és még egy igazi nyuszi is, bár a motornyuszi teljesen lenyűgözte. Parkosított az udvar, sok kinti játékkal, egy világos, fényes játszószoba van, szép játékokkal ("vonata is volt a néninek és helikoptere is"), egy gyönyörű cserépkályhával és egy szép konyha. Itt több gyerek van, de még épp elég a két-három gondozóra. Arra jöttem rá, hogy ez engem nem különösebben zavar, tud magára vigyázni és nem is bánom, ha nem lohol mindig valaki a nyakában. Heti kétszer-háromszor tud csak menni, egyeztetés alapján. Kapni fog reggelit-tízórait-ebédet-uzsonnát. A köztes étkezések szerencsére nem csak vajas kenyérből állnak, hanem minden nap van gyümölcs, kétszer is, ha marad délutánra. Bár, ha Zalán belelendül és rábukik a gyümölcsös tálra... Beszoktatás nem lesz. Az ex-bölcsis néni szerint ez nem válik be. Többször kell új helyzethez alkalmazkodnia a gyereknek, így csak egyhez. Ha a szülők ott vannak úgyis őket követi, de ha egyedül van a gondozókra fog hagyatkozni. Telefon van, szólnak, ha nagy gáz van. Van benne logika, meggyőzhető vagyok. :) Zalán így kommentálta: "Bementem a kisházba, apa messzebb ment és sírtam mert bejöttek a gyerekek és nem fértünk el." Igen, először ránk volt kattanva, aztán alig tudtuk elhozni. :)

Úgyhogy minden szép és jó, ennek ellenére alig aludtam utána éjjel, mert mérhetetlenül sajnáltam, hogy órákat lesz nélkülünk és mi nélküle. Holott néha azt kívántam, bárcsak 1-2 napot nélküle lehetnék, (és igen jó Istenke, a kórházas dologgal kissé túl lőttél a célon!) de most bűntudatom van emiatt és idegesít a gondolat, hogy nem fogom tudni pontosan mikor, mit csinál, mire hogyan reagál. Egyik ebédnél is valami akkora okosságot kérdezett, hogy el is felejtettem, mert összeszorult a torkom, hogy a bölcsiben vajon meghallják-e, vajon válaszolnak-e, vajon mit? Ő mindenre magyarázatot vár és szereti, ha megmondom neki, hogy éppen mit érez. A "semmi baj!" és a "ne viselkedj már így!", neki nem kielégítő reakciók és csak ellenségeskedést szülnek, bele is futunk persze időnként. Nem szoktuk agyon óvni, nem is ezért aggodalmaskodom, mert tudom, hogy jól fogja magát érezni és baromi büszke leszek rá, ahogy megoldja a helyzeteket, ahogy elbűvöli a gondozóit, mint mindenkit. Eleget adtam neki, hogy itt megfeleljen? Vagy valamiből túl sokat, valamiből keveset? Szeretném látni, hogy fejlődik és jó lesz, hogy tanul új dolgokat, de biztos nehéz lesz elfogadnom, hogy ezt vagy azt miért nem én tanítottam meg neki. Hallgatnak zenét is, szerencsére, mert szerintem meg sem lenne zene nélkül. Erre egyébként egymástól függetlenül is rákérdeztünk, apja is én is, hogy ugye van zene??? Thomas és Anna, Peti könyvek vannak a bölcsiben, sebaj, itthon ilyeneket úgysem olvastunk. Ha nagyon rácsodálkozik, majd még azt hiszik nem olvasunk a gyereknek. Haha! Mit eszik majd? Nálunk ez sarkalatos kérdés, hogy ne egész nap cukrossal vagy műanyagkajákkal etessék. Sós nasikat fognak kapni, bár itthon ezt sem kap, de ez van. Nagyon nehéz! Ahh, tudtam én, hogy a szülés volt a legkönnyebb az egészben! :)

Ma egyébként mamával randizott reggel az Őrs vezér téren és életében először metrózott, buszozott. Nagyon élvezte! Mentségemre legyen mondva vonatozni szokott, de városi tömeg közlekedni még soha. Csak holnap jön haza. A különféle kórházi tartózkodásaim miatt volt már, hogy nem itthon aludt, de most már olyan nagyfiúsan pakolászott. Kérdezte, hogy a bölcsibe megyünk-e. Rákérdezett a kórházra is, hogy ugye nem oda megyek. Szóval kezdünk elválni, külön programjai vannak, lesznek és elkezdődik a saját kis élete. Jó lesz azért ez!

Végül egy tegnapi szösszenet, amin ledöbbentünk. 

Apa: Zalán kimegyünk az udvarra? 
Z: Jó! 
Apa: Vigyázni kell, mert vasakat hoztunk az udvarra, veszélyes és nem szabad hozzányúlni!
Z: Jó, de fához hozzányúlhatok.
Apa, Anya: Micsoda?
Z: A fához hozzányúlhat a Zalán, a vashoz nem szabad.

Honnan tudja, hogy a vas lehet a fa párja, mert anyagok és a fa puhább, "barátságosabb", mint a vas. Döbbenet, mik járnak a fejükben és mikor, mit szednek elő belőle tök logikusan. Ilyenekből fogok kimaradni, de tudom persze ez az élet rendje. Úgyhogy belevágunk! 


kedd, szeptember 20, 2011

Az előző bejegyzés margójára




video

Törökbasa, a fején a két vastag vonal a feze/sapkája.
Még törökbasák
Mama betű
És így "ír", apró kis hieroglifák sorokban, oszlopokban. Pl.: az sos-t  már egész jól le tudja írni :D Amúgy ilyenkor bűn megkérdezni, mit rajzoltál, mert a válasz: NEM! ÍROK!

hétfő, szeptember 19, 2011

2,5 éves megmagyarázó

Gondoltam elég lesz néhány szösszenet összefoglalni az érdeklődési körét.

Kirakózik

Z: Ez egy szöcske.
Anya: Nem, a szöcske nem ilyen. Ez szitakötő.
Z: Ja, igen szitakötő. Van szárnya. A méhecskének is van szárnya meg van lábának is. A halacskának nincs lába, csak uszonya meg farka van. Azzal úszik a vízben. A csigának sincs lába.

Még szöcske

Z: (a két öklével mutogatja) Így forog a két kerék, a papa mutatta és akkor megy a gép.
Anya: Milyen gép?
Z: A papa elővette és megmutatta. A szöcskevágót. Forognak a fogaskerekek, így.
Anya: Nem szecskavágó?
Z: De! Szöcskevágó.  És így forognak a kerekek és összeérnek és forognak, tudod?

Mi az?

Z: Ezt itt meg kell fogni és akkor tolom. Aztán forog a kereke és akkor csattog itt. Megmutatom. Csatt-csatt. A szárnya ez, tudod?
(csattogós lepke)

Z: Itt van a kör. Fogaskerék, összeforognak. Kinyitom és akkor meg becsípi a földet, jajjjajjajjj. Aztán kinyílik, becsukik, kinyílik, becsukik.
(befőttes üveg nyitó)

Z: Megnyomom a gombot, meg itt is. (berúgja) Brrrrr és most már meheeetüüüünk!!!! Forog a kereke, ez meg a kormány. Most ide leparkoltam. Megjöttem, de kicsit majd elmegyek még. Szia!
(motor)

Z: Brrrrrr, ide fúrok egy lyukat. Megnyomom a gombot és akkor itt forog benne a csavarhúzó. Most dolgom van! Na kész!
(fúró)

Z: (Berántja) Brrrrr-brrrr-brrrrrrrrrrrrr és lenyírom a füvet. Ez a traktor. A Csabival nyírjuk a füvet a traktorral. Most elment Németországba, de ha hazajön lenyírjuk. Így, meg így, tudod?


Z: Egyenesen lehúzom az első vonalig. Kerekítem és nem kapcsolom össze. Szép lett!
(Ilyenkor ír. Ez konkrétan c betű, hol sikerül, hol nem. A szöveget a Zengő ABC DVD-ről vette.)

Z: Így kell úszni. A víz alatt az uszodában. A medencében van sok víz és a Csilla néni és a gyerekek.

Z: (ezt muszáj fonetikusan írnom :)) Itt van afjika és itt van a eupója.
(Földgömb)

Udvaron motorozgat

Z: Hoztam tejet! Igyál apa! Anyának is!
Apa: Honnan hoztál tejet?
Z: Boltból. Elmegyek vásárolni.
Apa: Hol a bolt?
Z: Hátul.
Anya: A kútnál van.
Apa: Hozzál nekem sört és csokit is magadnak!
Anya: Általában tej, túró és kefír van, lehet, hogy sör nem lesz.
Z: Itt van sör. Tessék!
Apa: Te mit iszol?
Z: Sört.
Apa: Neked nem szabad azt inni. Mást nem hoztál?
Z: (rázza a fejét)
Apa: És a csoki?
Z: Ja, az itt van. (zsebébe nyúl) Az finom lesz nekem! Nyamm-nyamm!

Reggel

Z: Én is megyek dolgozni. Veszek fel pólót és zoknit.
Apa: Ez elég is a dolgozáshoz?
Z: Igen! Meg még nadrágot is.

Banánturmix

Z: Csináljunk banánturmixot!
Apa: Nincs banán.
Z: De van!
Apa: Hol van?
Z: Itt! (Mutatja az üres gyümölcs tartót)
Apa: Akkor vegyél ki egyet!
Z: Tessék!

Apa: (beleteszi a semmit a turmixgépbe, elindítja, kiönti egy pohárba)
Z: (jóízűen lehúzza a semmit) Ez finom volt nekem!
Apa: Jó, akkor ilyet máskor is csinálunk.
Z: Jóvan!

Kisvakond és az árvíz

Z: Esznek sütit. Aztán elmennek úszni. A medencébe úszni. Jaj, de esik az eső! Nem örülnek, hogy áznak. Szép lett a házikó. Most zenélnek. A nyuszi nagybőgőzik, a süni meg dobol. A kisvakondnak meg van neki trombitája. Trombita szól és dob pereg, kész a csatára a sereg.

A majom mamája

Z: Ez nem a mamám, ez elefánt. ... Ez béka. Ez denevér, bennünk van a kutyavér. Ez megint elefánt. Ez nem a mamám, ez a papám, felvesz a nyakamba. Ez a mamám, nem megy kórházba.

Húsleves

Z: Eszek húslevest. Az finom lesz nekem! Van benne tészta és répa és husi is. Ez itt milyen virág?
Anya: Egy virágcsokor, amit kaptam.
Z: Az mi?
Anya: Bogyók.
Z: Azt megesszük.
Anya: Nem nem esszük meg a bogyókat, azt lehet csak megenni, ami a tányérodban van. Egyél tésztát, husit.
Z: Meg répát! A bogyót nem eszem meg. Nem szabad megenni. Ez díszbogyó?
Anya: Igen, ez is dísz.
Z: A dísztököt sem szabad megenni.

Önzetlen önzés

Z: Anya alszol velem.
Anya: Nem. Itt maradhatok, amíg elalszol, de aztán én is kimegyek pihenni. Kényelmesebb úgy neked is, mert nem is férünk itt el.
Z: (behúzódik a falhoz) Beljebb megyek és akkor elférsz.

Gryllus hatás

Z: Az mi?
Mama: Tea
Z: Az nem tea. Az valami ajándék.
Anya: Az zacskóban teafű. Majd főzünk belőle teát, akkor lesz folyékony.
Z: Anya tedd be légy szíves a rádióba a cédébácsit.
Anya: Kit?
Z: Gryllusbácsit megnézem (hallgatja) a rádióban. A teafőzőset.

Z: Ez milyen madár?
Anya: Harkály.
Z: Akkor megnézem a Gryllus bácsit amikor énekeli a harkályt. Üljetek le szépen, ne szaladgáljatok, én addig meg zenélek. (Ezt honnan vette? Februárban voltunk egy koncerten...)

Tánc

Z: Bekapcsoltam a rádiót. (cd-t. Rájött, hogy tud váltani a számok között) Ez nem jó zene... Ez nem jó zene... Ez jó nekem! Anya gyere táncoljunk, körbe-körbe karikába. Jajj, esik az eső. (ez a Kossuth Lajosos dalból jön) Tessék esernyő, így táncoljunk.

szerda, szeptember 14, 2011

19

Talán van aki még emlékszik erre a bejegyzésre, ahol van egy kép amikor is 19-es formában süt be a nap a nappalink falára. Azóta eltelt pár hónap és összegyűjtöttem mire jutottam, de még közel sem értem és tudom a végkifejletet, mindenesetre érdekes.

Május 19-én teszteltem pozitívat. Nem direkt. A prózai ok: ezen a napon nyílt meg újra Újpesten egy dm és fülest kaptunk, hogy ötszörös pontértéket adnak a vásárlás után, és épp akkor lett időszerű a teszt vásárlás is.

Augusztus 10-től 29-ig, pontosan 19 napig voltam kórházban. Még a dátumokban is szerepel az 1 és a 9.

A 19. héten mászott arrébb a méhlepény a méhszájról. 18+1-en még ott volt, 19+1-en már nem.

Végül a legelhanyagolhatatlanabb tény, hogy január 19-re vagyok kiírva hivatalosan.  Nem hiszem, hogy addig kihúzzuk, de egy jan. 9-ei, vagy ugye a várva várt jan. 18-ai (1+8=9) szülés már szinte kötelező.

Felöltözött, és igen nagyon tudálékos fejjel pózol csípőre tett kézzel.
Ilyenkor olyanokat bír mondani: Anya, nekem most "dódom" van!

Motor mosás

Locsolás
Mérőszalagozás
Lőttem egy paplanernyőt is az udvarunk felett, esküszöm az emberke integetett nekünk. Zalán imádja az ilyeneket. Ráadásul van kisrepülővel reptetés, amin részt vettek júliusban anyósom, apósom és Viktor is. Zalán azóta sem tudja feledni. Beülhetett a repülőbe, ami így meg úgy szállt és forgott a propellere. 





csütörtök, szeptember 08, 2011

Zalánszáj XI.


Csak logikusan

Z: Nincs benne valami a dobozban.
Én: Azt úgy mondjuk, nincs benne semmi.
Z: Semmi az van benne.

Mamával sétáltak és jöttek hazafelé a szomszédék előtt.

"Szia János bácsi! Szia Csabi! Most nem megyek át, mert János bácsi dolgozik. Majd este átmegyek, akkor nem dolgozik már. Mama felemelsz és átteszel a kerítésen. Nem a kapun megyek át. A kerítésen, fent."

A tesóról a leglényegesebbek

"A Zalán tesó ott van anyában és a tévében (ultrahang dvd). Láttam, hogy hintázik anya pocakjában és lóg a kukija is. Zalán is hintázott a pocakban, amikor ilyen pici volt." (ezt gügyögve mondja és mutat kb: 1 cm-t a hüvelyk és mutatóujjával :) )

Délutáni nem igazán alvás után hozzám jött a hálóba heverészni. Mamát ki akarta zavarni, mint egy kis méregzsák.

"Mama nem szabad hozzányúlni Zalánhoz! Ki szabad menni a nappaliba!"
Szkájptóker

Ilyen hőlégballonok repkednek időnként felettünk, most apának sikerült megörökítenie.


Tesóról egy nem túl előnyös kép. Itt 12 hetes és matat a szájánál a kezével.


szerda, szeptember 07, 2011

Bili, bili!

Hétfőn reggel Zalán bilibe pisilt és aznap még kétszer. Elsőre jól sikerült, lehúzhatta a wc-n. Másodikra délutáni alvás után került sor és beleragad a feneke, ezért pisivel-bilivel együtt felállt és a szőnyegen végezte a pisi. Elmaradt a wc lehúzós katarzis. Azután este is belepisilt, de valahogy a pólójába is sikerült belepisilnie felfelé. Nem volt óriási áttörés, még kell pelenka, de azért haladunk.

szombat, szeptember 03, 2011

Honey, I am home!

3 hétnyi itthon fekvés után - pusztán a változatosság kedvéért - a kórházban is feküdtem 3-at. Újfent a változatosság kedvéért itthon még feküdnöm kell 4-et és remélhetőleg utána vehetek fel és meg kismamaruhákat és elmehetek sétálni a fiaimmal, ki a világba a szabad nép közé. Elég nyomasztó csak feküdni fél nyáron át, de egészen kisimultam és még nem akarom felvagdalni az ereimet sem. Persze nem így szerettem volna, de jót tett a kis pihenés és a Zalánnélküliség is sokat változtatott a kapcsolatunkon. Nagyon hiányzott!!! Nagyon köszönöm mindenkinek aki segített - és segít még mindig - átvészelni ezeket a heteket. A legfőbb változás persze Zalánon érezhető, aki rengeteget tanult az utóbbi hetekben és belépett a 30. hónapjába. Sokat volt a nagyszüleivel, az apjával és mindenki másként mesélte ugyanazt és játszotta ugyanazt, új verseket és dalokat tanult. Plussz megtanult ilyen fontos dolgokat is, hogy szülőszoba, meg hogy oda nem szabad bemenni és hogy a kórházban is van lift.

A kórházas dolgot jól viselte, túl jól. Igaz, ha valaki, aki épp vigyázott rá, kikerült a látóköréből, akkor hamar kiborult. Amikor bejött hozzám, jó lett volna, ha kicsit sír utánam, de semmi. Közölte, hogy feküdjek a szobámba. Sokat beszéltünk telefonon, énekelt nekem. Persze nagyon örült, ha találkoztunk, ölelgetett, simogatott és igazán boldog volt, hogy hazajöttem, még most is az.

Ma reggel beszélgettünk az ágyban. 
Z: Hol a pesti mama?
Én: Majd holnapután jön hozzánk.
Z: A kórház is Pesten van. Kijöttél a kórházból, lejöttél a lépcsőn. Megsimogatott. Most itt van az orrod. 

Nagyon fontos neki egyébként mindenki füle, orra, szája. Hogy mit csinál a szájával, mi van a szájában, hány füle van stb. Van Goghgal szoktam elvinni az erdőbe :) Apjával azt is megnézték, hogy az öcsinek már van füle. Hurrá, nem lóg ki a családból! :)

Továbbra is folyamatosan vezérel bennünket, de közben ilyeneket bír mondani. 
Nyisd ki apa, légy szíves, az ajtót!
Gyere játszani a szobámba, légy szíves!
Nem igazán lehet ellenállni, mert hát ilyen szépen kéri a legorbitálisabb hülyeségeket is.

Ha valamit nem akar megcsinálni, akkor a magyarázat az, hogy: Ő "már pici/kicsi" és azért nem "bírja tudni" kinyitni/elénekelni/megenni.

A legdurvább változás, hogy rákattant a Zengő abc ("Zengő ábécédé") DVD-re és felismer úgy 15 betűt, plussz a duplabetűket szimplabetűkként. Néha le is rajzolja őket, többször véletlenül, de időnként direktben. Mamának minimum napi egy betűt meg kellett neki tanítani lerajzolni.

Nagyon sokat zenél, táncol (forog, balettozik nem is tudom honnan szedi) és énekel. Egyik nap egy puzzle-ból (téglalap alakú fadarabok) zongorát csináltunk és azon zongorázott, jobban mondva kísérte a zenélő tehenét. Aztán két puzzle darabbal hegedült. Majd el kell döntenie, hogy zenélni vagy táncolni akar inkább, mert a kettő együtt nem igen működik.

Rajzol felismerhető török basákat, igazi nagy hassal és négy végtaggal. Tegnap pedig festett egy zöld lovat. A feje, füle, sörénye véletlen volt, de amikor felvilágosítottam, hogy jé, paci, utána rajzolt neki testet, négy lábat és farkat is.

Mindent összevetve jól vagyunk, reménykedem benne, hogy szép napos őszünk lesz és majd elmehetünk egy-két kisebb kirándulásra együtt. Végül néhány dumája a napokból:

Én: Nézd összekeverem a sárgát és a kéket, milyen szín lesz belőle?
Z: Kaméleon. (Mert, hogy a kaméleonnak "ha jó meleg volt, és volt mit ennie, zöldesen csillogott a bőre.")

Ma nagyon szerette volna, ha elmegyek velük uszodába, de nem mehetek. Beszélgettünk a korai ebédünk közben.

Z: Már nyitva van az uszoda, tudod!? Most már lehet menni uszodába.
Én: Bizony, lassan indultok is apával.
Z: Megyek uszodába! Lemegyek a lépcsőn és fogok fürdeni benne. Így úszom, meg fürdök így is. Megmutatja.
Én: Igen, mindjárt be is ülsz az autóba.
Z: Apa ül előre, kormányozni. Beindítja az autót. Jujj, de hangos!
Én: Nem is hangos annyira.
Z: Jó, de azért hangos.

Mamával beszélgettek egyik nap egy fénykép montázsról. Én és az apja vagyunk rajta gyerekkori, babakori képekkel. Az én oldalam felől lányos rajzok vannak, apja oldala felől fiúsak, kisautó stb.

Z: Az ott Zalán.
Mama: Nem, az ott az apa, amikor kicsi volt. 
Z: Az a Zalán.
M: Nem, az is az apa. Ez itt mind anya és apa amikor kicsik voltak. (gondolta rövidre zárja)
Z: (totális megsemmisítéssel a hangjában) Az például egy autó!
Related Posts with Thumbnails