szombat, december 24, 2011

Karácsony

Akik kimaradtak az e-mailből, vagy nem tudtam az e-mail címüket, vagy méltán népszerű blogunkat előbb csekkolják, mint az e-mailjeiket, azoknak itt kívánunk vidám, játékos vagy esetleg csendes nyugodt karácsonyi estéket és sok-sok sütemény morzsát sok szeretettel!

Plussz aki hasonló cipőben jár, mint én, annak kívánok kevés jóslófájást, 10 perceseket csak szilveszter után és hathatós segítséget a zokni felhúzáshoz!

kedd, december 20, 2011

Zalánszáj XIV.

Este nem akar elaludni, kint szórakoztat bennünket a nappaliban. 10 körül végre tényleg megdumáljuk, hogy alvás van. Apával akar aludni. Apa mesél, hátha hamarabb álomba duruzsolja a gyereket, amikor is megszólal: Apa, most már fogd be a te szádat!

Vacsora!
Zalán (szalad az asztalhoz): Jövök máris! Én vagyok a legelső óriás a világon!

Közel az Őrshöz kitolakszik elénk egy busz a sokszor-soksávoson, de úgy, hogy mennék, ő meg jön és muszáj megállnunk, mert belénk jönne. Kicsit morgok, hogy ez bolond, de nálam ez a maximum.
Zalán: Bazzmeg! Bazzmeg! Bazzmeg! Na, jól megmondtam neki!
Anyu is ott volt, befelé röhögtünk.

Síneket építenek a nappaliban
Zalán: Jaj, van egy ötletem! Figyelj, van egy ötletem! Na várjál, van egy ötletem! (téblábol össze-vissza)
Apa: De mi az ötleted?
Zalán: Azt most nem tudom, de van egy ötletem!
Apa: Na de hol van? A szobában?
Zalán: Neeeem! Itt van kint az ötletem a nappaliban, csak most elfelejtettem.

Anyuval meglátogatták egy barátnőjét. Hátrateszi a két kezét: Na, itt egy kicsit körülnézek, jó?

Nem lehet büntetésbe küldeni, mert röhögcsélve ott hagyja. Apja egyszer felrakta a szekrény tetejére, azt utálta. Ezért néha szorult helyzetében, azzal fenyegetőzik. Nekem ilyenem sincs, mert tudja, hogy nem tudom felrakni oda. :) Kint vannak az udvaron, be akar jönni, mert fázik a keze. Apa kér tőlem kesztyűt és mondja Zalánnak, hogy kap kesztyűt, de még kint kell maradni kicsit.
Zalán (lefordítja): Apa vagy feltesz a szekrény tetejére vagy felveszem a kesztyűt és motorozok még kicsit.

kedd, december 13, 2011

33 hónap/hét

A gyermekeim kora :) Na jó, apró ember már elmúlt 34 hetes, de kb. egyszerre voltak ennyik.

A kicsi fejlődik, megbeszéltük, hogy még marad egy kicsit. Sosem láttuk az arcát, talán egyszer láttam a sima ultrahangon, hasonlít Zalánra. Zoárdnak hívják. :)

A nagyobbik kicsi már nagyon várja, bár teljesen zokon veszi, ha próbáljuk meggyőzni, hogy ő is testvér lesz, ha megszületik a testvére. Előkerültek ilyen olyan babás szórólapok, tájékoztatók, szerinte mindenhol a Zalántesó van. Ma reggel például a homeopátiás szülésfelkészítőből kellett neki felolvasni "mesét". :)

A meseolvasása egészen érdekes fordulatot vett. Nem én olvasom a mesét. Először, vagy kizárólagosan ő megnézegeti a képeket. Az új könyveit is először magának olvasta fel képek alapján.

A zenében további fejlődés mutatkozik. Dallamokat költ a "mandolingitáron" és halandzsa szövegeket. Zongorázik, dobol, harsonázik... okos telefonon. Épít magának dobszerkót különböző nagyságú és telítettségű felfordított műanyag vödrökből. De volt már, hogy a mandolinon hegedült vagy épp nagybőgőzött.Sokat táncol, rádiókat váltogat közben, a Bartók is befigyelt újra, de minden zenére nyitott.

Rajzolásban kicsit visszavett. Sokat színeznek a bölcsiben, abban viszont sokat ügyesedett. Teljesen tökéletesre kifestett például egy alma alakú papírt pirosra.

A számítógépes és okos telefonos tudása rohamos fejlődésnek indult. A kedvenc játéka jelenleg a milk quest c. flash game. Ledöbbenve bámuljuk, ahogy egyre hamarabb ér a végére. Szerencsére mivel más is érdekli, ezért nyugtatgatjuk magunkat, hogy talán nem baj, ha a kütyükben is szerez egy kis gyakorlatot. Rátalált Bogyó és Babóca videókra is és tetszik neki.

Épít vonatpályákat, tornyokat, legózik sokat a bölcsiben is.

Végre hónapok óta először láttam úszni, úgy két hete. Iszonyú sokat fejlődött. Karúszóval oda úszik, ahova akar és nagyon büszke magára. Kincseket hoz fel a medence aljáról, pedig régebben utálta ezt a fajta mélyre merülést. A deszkával is elboldogul, ezt sem nagyon szerette. A medence szélére kikapaszkodás és visszaúszás apához a mostani mumus, de az is alakul.

Szerepjátékozik sokat és vannak láthatatlan barátai a tomszok. A tomszok a tévé mögött laknak, de nem derült ki, hogy egy nagy van, amit két kézzel kell fogni, vagy több kicsi. Lehet, hogy posztot esznek, mert a múltkor a kukaccal leültek az asztalhoz és posztot ebédeltek, amiben sok a citrom és a c-vitamin. De legalább egészségesek.

Rengeteget beszél vagy énekel, be nem áll a szája. Elég nehéz tőle gondolkodni, legtöbbször nem is lehet.
Mindent hosszasan, részletesen és választékosan magyaráz, mesél el, főleg, ha nem kérdeztük.

Dacos. Ha kérdezzük, csak azért sem mondja. Ha valamire figyelmeztetjük, csak azért sem csinálja.

Nagyon szeret. Simogat, ölel, puszil, olyan kedves tud lenni. Néha meg olyan gonosz :)





szerda, december 07, 2011

Megfordult, kinyíltam, fekszem

Minden a forgatókönyv szerint, az én forgatókönyvem szerint. Megint egy ujjnyira nyitott méhszáj és fekvés és jönnek az ünnepek... Doki bácsi szerint ez a gyerek már ki akar jönni. Zalánnal a 39. héten 3 ujjnyi nyitottsággal még vígan mászkáltam ide-oda, úgyhogy remélem most sem lesz másként. De az is igaz, hogy napra pontosan megmondta, hogy mikor fogok szülni. Mondjuk most mondta azt is, hogy érzi a fejét és nagyon illeszkedik. Meg hogy már 2,6 kg. Szerintem nincs ekkora. Fekszem. Ennyi fekvéstől ez a gyerek egy mini buddha lesz. Merthaneméskülönbenis!!!

A mikulás rajzásról meg majd írok holnap, vagy azután. Most megyek... feküdni... :S

csütörtök, december 01, 2011

Zalánszáj XIII.

Na

Ha valamit nem ért elsőre: " Te mit beszélsz a száddal?" Ha valamit mi nem értünk: Elordítva megismétli és hozzáteszi "Mondtam már, na!"

Egyik hétvégi reggelen kibotorkáltam vele vizet inni, apja még aludt, ő meg visszament molyolni a szobájába. Gondoltam visszafekszem. Kimegy a nappaliba és ezt halljuk: "Eltűntek. Na, egyedül maradtam. Most az anya is hova lett? Anya is, apa is eltűntek, engem meg itt hagytak."

Csinál valami szórakoztató, kevésbé szórakoztató vagy csak neki szórakoztató dolgokat, majd megkérdezi: "Na és most mit csináljunk?"

"Na hova lett az apukám? A Zalán apukája hol van?"

Dolgok

Bunkerezik: "Behozom ide ezeket a dolgokat."

Kitettem a karácsonyi díszeket a tv felett lévő polcra. Felmászik a tv tartóra: "Megnézem itt ezeket a dolgokat!" Lepotyog minden, mi meg igen boldogok vagyunk.

Család

Z: Ez mi?
Mi: Egy bácsi.
Z: És ez?
Mi: Egy néni.
Z: És hol a gyerekük?
Mi: Nincs nekik.
Z: De van, és hol van a gyerekük?
Kicsit később talál rólunk egy régi képet.
Z: Hol a Zalán?
Mi: Itt még nem voltál.
Z: De igen, anya és apa elment ide kirándulni és otthon hagytatok és sírtam.
Aztán hosszasan magyarázkodhatunk, hogy ilyen sosem történt meg és soha nem is fog.


Decemberi ünnepkör

Én: Mit énekelsz majd a mikulásnak?
Z: A hull a pelyhest. Elénekli
Én: Aztán majd jönnek az angyalkák és a Jézuska is.
Z: Mit énekeljek nekik?
Én: A kiskarácsonyt. Eléneklem neki párszor.
Z: Még énekeld a kicsi karácsonyt, nagy karácsonyt.
Azóta mindennap elénekli jó párszor.

Tegnap este, megint kérdezem. Elénekled a mikulásnak a hull a pelyhest?
Z: A hull a pelyhes fehér hót?
Én: Igen.
Z: A jöjj el kedves télapót?
Én: Igen.
Z:  A minden gyerek várva vár?
Mi: röhögünk
Z: A vidám ének hangja száll? A van zsákodba minden jót? A piros alma mogyorót? Azt?

szerda, november 30, 2011

Heti beszámoló

Mert, hogy semmi különös nem történt, csak a mostani szokásoktól eltérően készült pár kép és videó. Nagyon el vagyunk maradva ilyen szempontból (is).

Előkerültek a karácsonyi zajkeltő alkalmatosságok, amikre kiszámíthatóan azonnal lecsapott.

video
Itt volt pesti mama és a barátnője, akivel jókat lehetett táncolni és pörögni.



Már tavaly is szerettem volna neki kis konyhát. Aztán megint inkább egy csomó könyv (is) lett, de a könyvek göngyölegéből kreáltam kis tűzhelyt. Legjobbság, imádja.

Már csak egy sör hiányzik...
 
Jól megtermett második fiacskám :)





kedd, november 22, 2011

Ovi

Igen, itt tartunk. Végre összeszerveztük és meglátogattuk Zalán leendő óvodáját egy zenés angol óra erejéig. Szegényem nagyon meg volt illetődve, pedig előtte itthon régóta magyarázta, hogy mi majd leülünk, ő meg zongorázik nekünk. Ugyanis a választott óvoda egy zeneovi, jobban mondva családi napközi és később óvoda. Az óvoda vezetőjét már ismertük korábbról, ő tartotta kis falunkban az ugribugri tornát és a zenebölcsit. Utóbbin sohasem vettünk részt sajnos, mert Zalán még kicsi volt és addigra elfáradt. Noémi emlékezett rá, hogy milyen muzikális volt már kicsinek is, úgyhogy nagyon örültünk, hogy újra találkoztunk.

Az ovinézés szuper volt. Kicsit megszeppent és behúzott nyakkal ücsörgött az ölemben, de amikor a Thomasos angol könyv is előkerült, azonnal tiport az először látott óvónéni ölébe. Színezett, tízóraizott, aztán sírt is utánunk, mert mi közben körülnéztünk, többek között a sóhomokozóban, ami óriási találmány a folyton taknyis ovisoknak. Játszott egyik csoportszobában, össze is pakolt, motorozott az udvaron a többiekkel. Most láttam igazán milyen nagy fiú lett. A 3-4 évesek között nem különösebben tűnt fel, hogy ő kisebb lenne. Evett, ivott, játszott, jött-ment, hamar feltalálta magát az udvari játékoknál is. Amikor a csúszda felé indult, akkor egyből ott termett egy óvónő, hogy fel-, lesegítse, mert az ilyen kicsik nem csúszhatnak a nagy csúszdán. Zalánt ez különösebben nem zavarta, újra felment. :) Jó két órát ott voltunk és nagyon élveztük. Itthon persze reklamálta a zongorát. Hiába mondtam neki, hogy ott volt a sarokban, ő nem látta, pedig ő zongorázni akart. De nagyon tetszett neki, így jövő szeptembertől Zalán is Zeneligetes ovis lesz, sőt még az is lehet, hogy előbb.

Persze tiszta vicc, hogy még épphogy csak bölcsis, erre ovit nézünk, de ha játszik, akkor meg állandóan iskolába megy. :) Imádom!

hétfő, november 21, 2011

Sztárfotók

Nos íme a kis tesó testrészei. Semmit, de semmit nem láttunk az arcából. Úgy befelé volt fordulva, hogy ugyan én ajánlgattam, hogy a hátamon keresztül nézzünk már rá, de azt mondták, hogy onnan nem lehet.

De van füle, feje akkurátusan takarva a kezével...


combja és még mindig fiú...


és van bokája és talpacskája is, amit a nő kínjában vagy 20-szor megmutatott nekünk.


Cuki cuki, de hát hol az arca? :) Van a nyakán köldökzsinór és a 31. héten újra felfelé fordult a fejével. De ez semmi extra, azt mondta a dokim, hogy másodiknak megszülhetem farosan, ha benne vagyok. De azért még beszéljünk a fejével, hogy tessék befordulni.

kedd, november 15, 2011

"Most az a feladat..."

"hegymászást csinálok."


video


"Rajzolok cseresznyevágót." Nem tudjuk honnan jött ez, de 4 napja ez a program, hogy cseresznyevágót tervez, rajzol. Kb. így: "Ezt itt összekötöm, és akkor itt forog a fogaskerék. Ezt is összekötöm, lehúzom meg ide is. Le-föl, le-föl, ez a cikk-cakk. Itt a gomb, megnyomom és elindul. Működik a cseresznyevágó!" Annyit sikerült kiderítenünk, hogy megmossa, kimagozza és felvágja a cseresznyét. :)

Ízelítőül néhány tervrajz.


csütörtök, november 10, 2011

Lapítós keksz

Garffyka blogján találtam ezt a kekszet. Ő is eszköz híján volt, én is, de neki szebb lett mégis. Habnyomóval próbálkoztam, de 10 keksz után leszakadt a csuklóm, úgyhogy maradt a lapítós módszer. Erről később. Hamar elfogyott, de Zalán nem felejt. Már napok óta reklamált, hogy a hajós fémdobozkát töltsük fel keksszel. Feltöltöttük.

Egy tálba beletettem 20 dkg fruktózt (vagy 25 dkg cukor) és 40 dkg lisztet, 10 dkg teljeskiörlésű rozslisztet (vagy 50 dkg liszt) pici sót és egy kiskanál sütőport. Na itt el is rontottam a dolgot, mert hogy a cukrot a tojással kellett volna kikeverni, de azért nagy baj nem lett. Zalán felébredt. Bekapcsoltam a sütőt úgy 160 fokra légkeverősen. Megolvasztottam egy lábosban a 25 dkg margarint és belekevertem habverővel 2 nagy tojást, (kisebből mehet 3 is.) A lisztes cuccot átrakosgattam a margarinos cuccba. Kevertem, raktam, kevertem, raktam. Közben Zalán kokettálgatott egy sokadik tálban lévő 3 evőkanál kakaóval. Ez sima kakaópor, nálunk egy kis fruktóz van belekeverve, így válik "instantá". A tésztát ketté vettem, egyikbe belegyúrtam 1 zacskó vaníliás cukrot, amiért Zalán már majdnem sírt, hogy rakjuk már bele a sütibe. Végre sikerült. A másik felébe a kakaót gyúrtam. Egy műanyag ikeás pohár aljára felcelluxoztam egy darabka sütőpapírt. Na ez egy nagyon érdekes valami egy 2,5 éves számára, főleg, hogy beígértem neki, hogy ez lesz az ő cél szerszáma, amivel gyártja a kekszeket. Elővettem néhány tepsit és mogyorónyi golyókat gyurmáztam, tepsire raktam és Zalán vadul szétlapította a pohárral. Lett amilyen lett, ronda, de finom. Mire az első tepsivel végeztünk bemelegedett a sütő is és 8-10 perc alatt megsültek.



Ezt a képet kimondottan ő kérte, hogy örökítsük meg a sütést is. A sütőajtóban meg látszik a kis kuktafej.

Ez pedig egy újabb versenyző, de már őt is megtámadta az elmúlás, kicsit megfonnyadt. Ámde egyre jobbak leszünk tökfaragásban.
Némi hír a bölcsiből. Elkezdett ott is rosszalkodni, beszokott teljesen. Itthon talán valamivel nyugisabb, még nem az igazi, de ilyen sütésekkel le lehet foglalni egész jól.

szerda, november 09, 2011

Örömóda

1.

Ő: Hogy van az Örömóda?
Én: eldúdolom
Ő: Ezt hallgattam a katicásban.(bölcsi)
Én: Igen? Hogyhogy?
Ő: Benne van a zenélős mozdonyban.

Milyen lehet már, amikor egy ilyen kis törpe benyögi a bölcsiben, hogy ez az Örömóda? Nem tudom, hogy benyögi-e, de én lehidalok rajta.

2.

"Anya, gyere, bekapcsoltam az Örömódát! Gyere, mert vége lesz!" Aztán kiborult és hisztizett, mivel nem értem ki a wc-ről táncolni az Örömódára. Megbeszéltük, hogy épp az a lényege az Örömódának, hogy vidám legyen és ne sírjon.

Később bábozunk:
Ő, mint katica: Szia Teknős!

Én, mint teknős: Szia Katica! Hogy vagy?
Ő: Boldog vagyok!
Én: De jó és miért?
Ő: Mert nem sírok.

Ráadás:

Ő: Melyik apával megyek a bölcsibe?
Én: Miért, hány apukád van?
Ő: Kettő.
Én: És hogy hívják apukáidat?
Ő: Fagyi és Csokoládé (röhög) Milyen színem van?
Én: Szerinted?
Ő: Fekete (biztosan a rosszaságtól)

Még egy apás, színes és félreértős:

Ő: A létra fehér. Milyen színe van az apának, ha levetkőzik?
Én: Bőrszíne.
Ő: Ez a bőrönd.
Én: Nem, az a bőröd és bőrszíne van.
Ő: A krémet beszívja a bőrönd. (este amikor bekenem az arcát)

Ja, még egy félreértős:

Csináltam az autóinak parkolót, a parkolóknak az autóknak megfelelő méretük és színük van, így kell megtalálni a helyüket.
Ő: Ez mi?
Én: Lángnyelvek.
Ő: Azt megesszük.
Én: Nem esszük meg.
Ő: De, megesszük a lángost.
Én: A lángost igen, de a lángnyelvet nem, az tűz.

Azóta néha csak ennyit hallok: A lángnyelvet nem esszük meg, mert az tűz, de a lángost megesszük, nyamiiiiiii!
Ha huncut, sátáni vigyorral: Megeszem a lángnyelvet!

hétfő, november 07, 2011

30. hét

Úristen, mindjárt vége!
Úristen, mindjárt ketten lesznek és egyik sem találja a helyét a világban. Az egyik dacból, a másik meg még icurka-picurka.
Úristen, semmit nem vettünk a picinek, mert el sem jutok egy bababoltba. Talán jövőhéten... Könnyebbség, hogy fiú lesz.
Úristen, mindjárt itt a karácsony és még abban is bizonytalan vagyok, hogy Zalán élményt kapjon, vagy játékokat, amiket majd földhöz vághat mérgében.
Úristen, mindjárt pakolhatom bőröndöt és moshatom a babaruhákat!
Úristen, megint megyek abba az antipatikus kórházba, ami biztosan tök jól felszerelt, de utálom, hogy rengetegen szülnek ott és futószalagon megy az egész! A Péterfyt akarom!!!!!

Azt hiszem kezdek széthullani, fáradok egyre jobban és a saját zoknim felvétele is problémát okoz, nem még Zalán őmorcossága és őpofátlansága felöltöztetése. Egyébként meg hetek óta köhög, a tüdeje tiszta, semmi baj, csak "bölcsis nátha". Viszont éjjel is köhög és van, hogy hajnalban felkel akár 4-kor és akár úgy, hogy játszadozik a szobájában, aztán berohan a tök sötétben: "Anya, nézd mit hoztam!"
Apa: láttad mit hozott?
Anya: igen.
Apa: szerintem nem láttad.
Anya: de igen, a hordozókendőt.
Apa: nem, ez a függönye!!!

Szóval így vagyunk, nehezen bírom és nem szólhatok, mert hogy itthon pihengetek, és minden másban Viktor teszi oda magát, ezért talán pont nem neki kéne nyavajognom és segítséget kérnem tőle, de akkor meg kinek/kitől?


hétfő, október 31, 2011

Gasztroblog

Amikor az orvos megtiltotta, hogy kimozduljak a házból, de kis teszem-veszem főzést engedélyezett, hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy mindenféle halogatott receptemet kipróbáljak, egyetlen menekülési útként a megbolondulás elől. Így rendet teremtettem a receptjeim között és sütöttem-főztem, ha egyedül voltam. Barátnőm mondta is, hogy lassan gasztroblogot nyithatok. Aztán van az is, hogy egyik orbitális hisztis nap során Zalánt úgy kb.: 1 órára sikerült lekötnünk pogácsa kenéssel, szórással, szaggatással. Fotózni sem mertünk, nehogy valami kizökkentse. Egyik este ő kérte, hogy süssünk pogácsát, de már késő volt, ezért beígértem neki a másnapot. Igazán hálás voltam, hogy aktívan közreműködik a lelkem megmentésében, így kenyeret, pogácsát és szórós túrós sütit is sütöttünk, jobban mondva nekem csak a komolyabb matematikai és gyurmázási része jutott, na meg a forró sütőbe betolás, kihúzás. Azonkívül szinte mindent ő csinált! Igaz, hogy néha vitatkoztunk azon, hogy ne egyen lisztet nyersen, tojást nyersen, pogácsát nyersen stb., nagyon jól elvoltunk és elkészültek az áhított fényképek is. Szívem mélyén a megszületése óta arra vágyom, hogy együtt süssünk-főzzünk-matyakoljunk a konyhában és bár eddig nem sok hajlandóságot mutatott, most hirtelen annál inkább.
Közben magyaráz is ám, "ezt most kinyújtom".
"Szépen befestem tojással"
"Ennyi elég is lesz"
Besegítettem a sajtozásba
Ezt a szaggatót eltörte, úgyhogy mindenféle méretű pogink lett
Takarít is
Szórós süti
Tej tojás és csak rá kell önteni. Gyerekjáték :)

szombat, október 29, 2011

Pablo

6 évet élt velünk. Remélem, hogy jól érezte magát. Az utóbbi hónapokban már nagyon beteg volt. Nyáron volt egy kisebb műtétje és azt hittük megmenekült, de hetek alatt elhatalmasodott rajta a kórság. Egy hatalmas daganat nőtt a lábára pár nap alatt. Az utóbbi napokban már alig láttuk. Igaz, evett rendesen reggel este, de folyamatosan fogyott és talán soványabb volt, mint amikor magunkhoz vettük. Akkor már felnőtt kutyus volt, szeleburdi és neveletlen. Jártunk vele kutyasuliba és Kira is sokat nevelgette, de pl.: a falánkságról sosem lehetett leszoktatni. Nem küzdött a kajáért, sosem védte be, de alig bírta kivárni, hogy megkapja. Sokszor kellett miatta reggel átöltöznünk, mert ránk borította a vizes tápot. Szárazon majd bele fulladt úgy falta. Ölebnek képzelte magát, de ahhoz kicsit nagy volt. Folyton a nyomunkban járt és alig lehetett tőle valamit is csinálni. Ha Viktor a kocsi alatt feküdt, akkor Pablo a lábán. Ha leültem a lépcsőre, két perc múlva az ölemben ült és a nyakamban szuszogott. Egy kis tulok volt, egy fehér malacka. Zalán szerint elment a doktor bácsihoz és majd visszajön, ha meggyógyult és akkor majd találkozunk újra. 

Egy híd köti össze a Földet az Éggel,
ez a szivárványhíd, mely
csodás színekkel ragyogóan ível
földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak
pompázó virágok nyílnak,
friss-zöldek a pázsitos rétek,
üdék a völgyek, a dombvidékek,
örök a tavasz, nem esik a hó.
Van bőséggel ennivaló,
mindig lágy-meleg az idő,
a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl,
erre a szép helyre kerül.
Az agg, megtört állatok
itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak,
és egész nap csak játszadoznak.
Az én kedvencem is itt lakik,
és nagyon vár már valakit.
Hisz' csak egy hiányzik neki:
Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap,
míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
orra tágul, füle feláll;
lába remeg, szűkül a szempár,
rohanni kezd, megjött a gazdi!
S hogy megérzett és meglátott,
hozzád rohan a barátod,
csókolgatod újra meg újra,
belenézel hűséges szemébe,
és elindultok. Majd elérve
a csodák útjának végére,
a szivárványhídon együtt mentek át,
és ez lesz nektek az igazi mennyország.
Az első találkozás még 2005-ben

A menhelyen


Jóban lettek azonnal

Ha fázott Kirán pihengetett

Őmorcossága

avagy egy spontán agresszív kismalac vicc.

Anya: Gyere kiszívjuk az orrod!
Zalán: Nem kell kiszívni!
Anya: De igen, és utána kapsz levegőt.
Zalán: Nem kérek levegőt!

szerda, október 26, 2011

Büszkeségem

 




hétfő, október 24, 2011

Zenés táncos estek Zalánnal


Nagyon szeret a tehenén zenélgetni, ilyenkor táncikál és néha nekünk is kell. Van rajta 60 dal, persze béna gépzene, de imádja. Folyton kérdezgeti melyik micsoda, van amit innen-onnan felismer. Mindegyik dalra külön koreográfiája van. Időnként egyre rákattan és folyton "odatekeri" a tehenet, nagyon koncentrálva az első hangokra, hogy felismerje. Ma épp az Old McDonald került sorra. Érdemes megfigyelni, hogy 0:10-nél kicsit tovább hallgatja az első taktusokat, mert az Örömóda első két hangja hasonlít (?), a keresett daléra, aztán rávágja: "Ez nem az!". Elég viccesen rohangál körbe-körbe és bugizik, úgyhogy rendkívül szórakoztató is, és ezt ma este úgy 15-ször biztos eljátszotta. :) Csak kár, hogy mivel imádja magát nézegetni, ezért kevesebb kört szaladt és a videók vége mindig az, hogy most már meg akarja nézni a produkciót.  
video


vasárnap, október 23, 2011

Tökfej és egyéb alkotások

Elkészült a tökfej, a kiválasztott a cikk-cakkos szájú lett. Sajnos azóta Zalán egyszer leborította (direkt, mert mérges volt) szegényt a helyéről és megrepedt a feje. Most egy sokat látott gerilla harcoshoz hasonlít leginkább, de azért szeretjük esténként nézegetni.
Az alant emlegetett blogból jelenleg a kedvenc játékunk a boltoskodás, vásárlás. Zalán kapott apukájától egy kivénhedt pénztárcát, ebbe készítettem neki játék egyforintosokat. Az különböző hiperek reklámújságjaiból (sosem hittem volna, hogy valaha valamire jók lesznek) kivágtunk gyümölcsöket, pékárut, szalámit, tejterméket, édességeket és egy papírra megrajzolt bolt polcaira raktuk. Jött a kis vásárló és amikor mindent felvásárolt és a pénze is elfogyott, akkor felhívtam a kis szállítómat, aki teherautón meghozta az árukészletet és kifizetettem neki. Extra mikro közgazdaságtan :)

Szuper dolgokat találtam a blogon és végre jól el tudom foglalni Őmorcosságát, amikor épp nincs kedve semmihez. A morcosság oka valószínűleg, hogy itthon engedi ki a gőzt, ami a bölcsiben való jól viselkedés során beszorul. Ráadásul mint kiderült jön a negyedik hátsó őrlőfoga, ami egyben a legutolsó tejfogacska is. Az első kettőt észre sem vettük családilag, valahogy mással voltunk elfoglalva, de augusztusra datálom. A harmadik jött már, amikor gondoltam, hogy fogbaj lehet, és akkor vettem észre, hogy az alsó kettő már kint is van és a negyedik is készülődik. Ma nagyon jót aludt éjjel és igazán vidáman ébredt, játszott a szobájában, mire mi felébredtünk. Ebéd készítésnél pedig egy órán át kanalazott, tölcsérezett, szitált zsemlemorzsát kislábosból kistányérba és vissza. Már azon aggódtam, hogy szétnyomja a térdét a szék, de nem igazán mertem kizökkenteni.

Fodrászkodás, amit a mindennapra egy játék blogon találtam. Istenkirályság! A rakoncátlan tincseket kell levágni. És igen ez a kretív sarok, ahol dínó van a falra rajzolva. :)










Related Posts with Thumbnails