Megbillentem

Amikor apjával elváltak a bölcsiben bizony sír és csak reméljük, hogy hamar megnyugszik. Tegnap este hiába kérdeztem bármit, csak azt hallgattam, hogy ő sír a nappaliban, sír az udvaron. Csúszdáztál? A csúszdán is sírok, a nyuszinál is, a motornál is, mert bántja a többi gyerek. Egy kisfiú meghúzta a haját és arcára is rácsaptak. Próbáltam kérdezgetni, hogy mi a jó a bölcsiben, mit eszik, mit játszik, de semmi se volt jó és ő sír itt ott amott. Jesszus!

Nem értettem. Csak mondaná Kati néni, hogy verik vagy verekszik, meg hogy egész nap sír, nem? Vagy csak fantáziálgat? Alig vártam, hogy másnap legyen és beszéljek Kati nénivel. Reggel Zalán elkezdte, hogy ő nem megy bölcsibe, itthon marad velem. Persze menni kellett, mindent átbeszéltünk, megnyugodott, levezette, hogy majd megint színez és ma a mama megy érte, de a bölcsi ajtóban persze ment a sírás-rívás. Szívem szakadt meg, hogy most mit tegyünk. Apja kétségbeesetten hívott, hogy a gyerek utál odajárni és ez borzasztó. Azt hiszem, hogy most kezdi érezni, amin én hetek óta aggodalmaskodom.

Mikor gondoltam, hogy már megreggeliztek felhívtam Kati nénit. Szerencsére megnyugtatott. Azt mondta, hogy 1 perc után Zalán már megy játszani, olvasgat, autózgat, motorozgat, játszik, rajzol, csivitel, szépen eszik és alszik egyedül. Az éneklős, mondókázós résznél még kicsit kívülről figyeli az eseményeket, de mondtam, hogy erről viszont szokott mesélni és itthon mondja a verseket, dalokat. Semmi gond vele, soha nem sír. Senki nem bántja és senkit nem bánt, ezt nem is engednék. Valami Rékát emlegetett itthon és nevetgélt rajta, hogy Répának hívják a Rékát. A kislány egy hosszabb betegség után jött vissza és ő is olyan "külsős" most kicsit, mint Zalán, talán ezért szúrták ki egymást. Valószínűleg a reggeli elválás hagy benne ilyen mély nyomot, ez ennyire felzaklatja és mindig azzal a sírással van elfoglalva. De megígérte, hogy csinál róluk videót és majd meglátom milyen jól érzi magát. Ő csodálkozik is, hogy ilyen simán megtalálta a helyét és ügyesen alkalmazkodik. Meg ami csúcsszuperság, hogy sütött nekik tegnap palacsintát és még ma délután is fog sütni. Zalán emlegette is, de persze nem hittük, hogy a bölcsis gondozó palacsintát süt unalmában... :) 

Szóval megnyugodtam és még sincs frász. Az meg, hogy kicsit nyíg az apja után... ennek még örülök is egy kicsit, meg szerintem ez még normális kategória egy ilyen helyzetben. Jajj, azt meg majdnem kifelejtettem, hogy mégis mit tegyek, hogy ne csak arra emlékezzen, hogy sír ott. Már mondtam, azt is, hogy nem baj, ha kicsit sír és próbálok a jó dolgokról beszélni vele, de mégsem érdekli, csak a sírást nem tudja feldolgozni.