hétfő, október 31, 2011

Gasztroblog

Amikor az orvos megtiltotta, hogy kimozduljak a házból, de kis teszem-veszem főzést engedélyezett, hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy mindenféle halogatott receptemet kipróbáljak, egyetlen menekülési útként a megbolondulás elől. Így rendet teremtettem a receptjeim között és sütöttem-főztem, ha egyedül voltam. Barátnőm mondta is, hogy lassan gasztroblogot nyithatok. Aztán van az is, hogy egyik orbitális hisztis nap során Zalánt úgy kb.: 1 órára sikerült lekötnünk pogácsa kenéssel, szórással, szaggatással. Fotózni sem mertünk, nehogy valami kizökkentse. Egyik este ő kérte, hogy süssünk pogácsát, de már késő volt, ezért beígértem neki a másnapot. Igazán hálás voltam, hogy aktívan közreműködik a lelkem megmentésében, így kenyeret, pogácsát és szórós túrós sütit is sütöttünk, jobban mondva nekem csak a komolyabb matematikai és gyurmázási része jutott, na meg a forró sütőbe betolás, kihúzás. Azonkívül szinte mindent ő csinált! Igaz, hogy néha vitatkoztunk azon, hogy ne egyen lisztet nyersen, tojást nyersen, pogácsát nyersen stb., nagyon jól elvoltunk és elkészültek az áhított fényképek is. Szívem mélyén a megszületése óta arra vágyom, hogy együtt süssünk-főzzünk-matyakoljunk a konyhában és bár eddig nem sok hajlandóságot mutatott, most hirtelen annál inkább.
Közben magyaráz is ám, "ezt most kinyújtom".
"Szépen befestem tojással"
"Ennyi elég is lesz"
Besegítettem a sajtozásba
Ezt a szaggatót eltörte, úgyhogy mindenféle méretű pogink lett
Takarít is
Szórós süti
Tej tojás és csak rá kell önteni. Gyerekjáték :)

szombat, október 29, 2011

Pablo

6 évet élt velünk. Remélem, hogy jól érezte magát. Az utóbbi hónapokban már nagyon beteg volt. Nyáron volt egy kisebb műtétje és azt hittük megmenekült, de hetek alatt elhatalmasodott rajta a kórság. Egy hatalmas daganat nőtt a lábára pár nap alatt. Az utóbbi napokban már alig láttuk. Igaz, evett rendesen reggel este, de folyamatosan fogyott és talán soványabb volt, mint amikor magunkhoz vettük. Akkor már felnőtt kutyus volt, szeleburdi és neveletlen. Jártunk vele kutyasuliba és Kira is sokat nevelgette, de pl.: a falánkságról sosem lehetett leszoktatni. Nem küzdött a kajáért, sosem védte be, de alig bírta kivárni, hogy megkapja. Sokszor kellett miatta reggel átöltöznünk, mert ránk borította a vizes tápot. Szárazon majd bele fulladt úgy falta. Ölebnek képzelte magát, de ahhoz kicsit nagy volt. Folyton a nyomunkban járt és alig lehetett tőle valamit is csinálni. Ha Viktor a kocsi alatt feküdt, akkor Pablo a lábán. Ha leültem a lépcsőre, két perc múlva az ölemben ült és a nyakamban szuszogott. Egy kis tulok volt, egy fehér malacka. Zalán szerint elment a doktor bácsihoz és majd visszajön, ha meggyógyult és akkor majd találkozunk újra. 

Egy híd köti össze a Földet az Éggel,
ez a szivárványhíd, mely
csodás színekkel ragyogóan ível
földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak
pompázó virágok nyílnak,
friss-zöldek a pázsitos rétek,
üdék a völgyek, a dombvidékek,
örök a tavasz, nem esik a hó.
Van bőséggel ennivaló,
mindig lágy-meleg az idő,
a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl,
erre a szép helyre kerül.
Az agg, megtört állatok
itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak,
és egész nap csak játszadoznak.
Az én kedvencem is itt lakik,
és nagyon vár már valakit.
Hisz' csak egy hiányzik neki:
Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap,
míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
orra tágul, füle feláll;
lába remeg, szűkül a szempár,
rohanni kezd, megjött a gazdi!
S hogy megérzett és meglátott,
hozzád rohan a barátod,
csókolgatod újra meg újra,
belenézel hűséges szemébe,
és elindultok. Majd elérve
a csodák útjának végére,
a szivárványhídon együtt mentek át,
és ez lesz nektek az igazi mennyország.
Az első találkozás még 2005-ben

A menhelyen


Jóban lettek azonnal

Ha fázott Kirán pihengetett

Őmorcossága

avagy egy spontán agresszív kismalac vicc.

Anya: Gyere kiszívjuk az orrod!
Zalán: Nem kell kiszívni!
Anya: De igen, és utána kapsz levegőt.
Zalán: Nem kérek levegőt!

szerda, október 26, 2011

Büszkeségem

 




hétfő, október 24, 2011

Zenés táncos estek Zalánnal


Nagyon szeret a tehenén zenélgetni, ilyenkor táncikál és néha nekünk is kell. Van rajta 60 dal, persze béna gépzene, de imádja. Folyton kérdezgeti melyik micsoda, van amit innen-onnan felismer. Mindegyik dalra külön koreográfiája van. Időnként egyre rákattan és folyton "odatekeri" a tehenet, nagyon koncentrálva az első hangokra, hogy felismerje. Ma épp az Old McDonald került sorra. Érdemes megfigyelni, hogy 0:10-nél kicsit tovább hallgatja az első taktusokat, mert az Örömóda első két hangja hasonlít (?), a keresett daléra, aztán rávágja: "Ez nem az!". Elég viccesen rohangál körbe-körbe és bugizik, úgyhogy rendkívül szórakoztató is, és ezt ma este úgy 15-ször biztos eljátszotta. :) Csak kár, hogy mivel imádja magát nézegetni, ezért kevesebb kört szaladt és a videók vége mindig az, hogy most már meg akarja nézni a produkciót.  
video


vasárnap, október 23, 2011

Tökfej és egyéb alkotások

Elkészült a tökfej, a kiválasztott a cikk-cakkos szájú lett. Sajnos azóta Zalán egyszer leborította (direkt, mert mérges volt) szegényt a helyéről és megrepedt a feje. Most egy sokat látott gerilla harcoshoz hasonlít leginkább, de azért szeretjük esténként nézegetni.
Az alant emlegetett blogból jelenleg a kedvenc játékunk a boltoskodás, vásárlás. Zalán kapott apukájától egy kivénhedt pénztárcát, ebbe készítettem neki játék egyforintosokat. Az különböző hiperek reklámújságjaiból (sosem hittem volna, hogy valaha valamire jók lesznek) kivágtunk gyümölcsöket, pékárut, szalámit, tejterméket, édességeket és egy papírra megrajzolt bolt polcaira raktuk. Jött a kis vásárló és amikor mindent felvásárolt és a pénze is elfogyott, akkor felhívtam a kis szállítómat, aki teherautón meghozta az árukészletet és kifizetettem neki. Extra mikro közgazdaságtan :)

Szuper dolgokat találtam a blogon és végre jól el tudom foglalni Őmorcosságát, amikor épp nincs kedve semmihez. A morcosság oka valószínűleg, hogy itthon engedi ki a gőzt, ami a bölcsiben való jól viselkedés során beszorul. Ráadásul mint kiderült jön a negyedik hátsó őrlőfoga, ami egyben a legutolsó tejfogacska is. Az első kettőt észre sem vettük családilag, valahogy mással voltunk elfoglalva, de augusztusra datálom. A harmadik jött már, amikor gondoltam, hogy fogbaj lehet, és akkor vettem észre, hogy az alsó kettő már kint is van és a negyedik is készülődik. Ma nagyon jót aludt éjjel és igazán vidáman ébredt, játszott a szobájában, mire mi felébredtünk. Ebéd készítésnél pedig egy órán át kanalazott, tölcsérezett, szitált zsemlemorzsát kislábosból kistányérba és vissza. Már azon aggódtam, hogy szétnyomja a térdét a szék, de nem igazán mertem kizökkenteni.

Fodrászkodás, amit a mindennapra egy játék blogon találtam. Istenkirályság! A rakoncátlan tincseket kell levágni. És igen ez a kretív sarok, ahol dínó van a falra rajzolva. :)










csütörtök, október 20, 2011

Újabb Zalánság

Szerdán bilibe kakilt a bölcsiben, "ilyen nagyot" és közben mutatja a karjaival, mint egy nagyot mondó mini horgász. De min csodálkozom? Zalánra tisztán illik, hogy mindent vagy semmit. Lehet, hogy mindenféle átmenet nélkül egyszer csak nem kell pelus soha többé? Csak azt kell kiböjtölni.

Mostanában legtöbbet a Melissza nevet halljuk, még nem tudtam kideríteni, hogy tényleg van-e ilyen nevű kislány, bár nem hiszem, hogy kitalálta. Melisszával játszik a legtöbbet. Apja meg biztatja, hogy ez az fiam, hetente kell cserélni a lányokat.

Kis színes készülődések:

Z: Ez milyen póló?
Anya: Ez egy ujjatlan ing, nem póló. Nagyon divatos leszel!
Z: Nem, csak csinos!

Z: Mit csinálsz?
Anya: Kifestem a szemem.
Z: Jajj, de szép lettél!

Első hűvös nap.

Z: Na ez meg mi? (röhögcsélve)
Anya: Sapka, sál, mert már hideg van, tényleg ősz lett.
Z: Ó, de szép vagyok!

Z: Olvasd el a Boribon hull a hó és hózik, micimackó fázik, azt!
Előveszem, erre forgatja a könyvet. Az Annipanni betűit nézi elforgatva: Odanézz, sok Zalán betű!

Írom a pelusos zacskójára a nevét. Elől ugye Z betű, hátul N, ő oldalról áll, elfordítva látja.
Anya: Na melyik a Zalán betű?
Z: Ez a Zalán betű, de így meg Nyuszi betű.
Paff!

Reggel vérvételre mentem, ő apjával a bankban volt és mentem érte 10 körül. Hazafelé a kocsiban.
Z: Apa visszament a pacisba, anyával megyünk haza. Otthon megnézem a terepjáróimat.
Anya: Játszol velük, amíg kipakolok?
Z: Igen. És mit fogsz ebédre főzni?


Itthon pedig megszámolta az autókat és lealázott. Egy ideje nyomatja ezt a számolás dolgot, de nem nagyon akartam elhinni, hogy érti mi van mögötte. De úgy látszik mégis, mert amikor újra megszámoltattam vele az 5 autót, akkor leszámolta az öt ujját és felmutatta, hogy ennyi. Ezt kicsit úgy értelmeztem, hogy: 5, te debil, de megmutatom, ha nem érted! :)

kedd, október 18, 2011

7. nap

Az úgy volt, hogy reggel vérvételre kellett volna mennem, ezért én is mentem a fiúkkal a bölcsibe. Az most mellékes, hogy kicsit későn indultunk, már tuti nem értem volna oda így már megint itthon ülök, pedig olyan jó kis programnak indult a Rókus kórház körül parkoló keresés, vérvétel és utána egyedül hazaautózás esetleg egy posta beiktatásával. 

Nade a bölcsi. Itthon hisztivel indultunk el, mert Zalán még itthon akart játszani. Amikor odaértünk, kicsit görbült a szája, ahogy vetkőztettem, de puszi, búcsúzás után már ment is a többiekhez a játszószobába. Kati néni mondta, hogy tegnap kimondottan vidám volt, még nem is volt ilyen jó kedve. Kezdi otthonosan érezni magát, ezzel együtt jár, hogy olyan is volt, hogy bevédte az egyik játékot egy pajtástól. Ilyenre sem nagyon volt még példa, úgyhogy kicsit nem is bánom, de a fejeléses megoldást azért átbeszéltük itthon alternatívákat keresve. Úgyhogy végre könnyek nélkül történt az elválás, de lehet, hogy ehhez sokban hozzájárult, hogy a szemközti telken egy bobcat dolgozott és be lett neki ígérve, hogy reggeli után megnézik, plussz Kati néni szerzett neki markolós kifestőt. Gondolom ezen már egy ideje ment az alkudozás.

Egyelőre jók vagyunk, pár hét múlva még várok egy megtorpanást, de lehet, hogy így, hogy sokat van itthon és csak 3 napot a bölcsiben ez nem is viseli meg annyira. 

Az őszi dekorációról Zalán gondoskodik, van színes papírral mozaikosan ragasztgatott levelünk és vízfestékes levelünk. Illetve tegnap levelekből ragasztottunk pókot, igazi halloween-i feeling. Tök lámpást is kell készítenünk, de még nem döntötte az őszi böngészőből, hogy melyik grimaszos tökfejet választja, mindenesetre a tök már várja a sorsát. 

Holnap izgalmas napunk lesz, ovilátogatóba megyünk, de Zalán erről mit sem tud. Neki játszós-zenés foglalkozásnak van beadagolva, nehogy túl sokkoljuk a bölcsi-ovi témával. Nagyon kíváncsi vagyok!

vasárnap, október 16, 2011

Mantra

Úgy tűnik kezdi magáévá tenni a mantráimat, legalábbis ezt bizonyítja, hogy tegnap reggel a konyhában így számolgatott az ujjain: "Szombat, csütörtök, vasárnap és megyek a bölcsibe, a katicásba, és jó lesz ott nekem. Színezek betonkeverőt és apa már jön is, hazahozom és megmutatom anyának." :)

Viktor elutazott csütörtökön rafting és kanyoning túrára, egyelőre túlélte. Ha előbb látom a videókat nem biztos, hogy elmehet. Anyu itt volt pénteken, de valahogy mindenkinek programja volt a hétvégére és egyedül maradtunk Zalánnal. Ez alapvetően nem baj, csak egyre nagyobb vagyok, plussz a szobafogság miatt nem tudom vinni sehová. Az udvaron szenved, hogy hideg van már, nem locsolhat, nem mezítlábazhat stb. Bent unatkozik, vergődik, dobálózik és a notebookot is szétszedte, pedig épp el akartam regélni, hogy milyen profin használja már. Van saját főzős flash játéka és a youtube-os videókat is szuper jól kezeli folyamatos kontrollal, mert lassan rekordot állítunk fel a "hogyan jussunk el az elektromos gyerektraktoroktól, a traktorokon keresztül a bikinis néniket érintve a bikini nélküli nénikig" kategóriában. Egyszóval fáradt vagyok és rettenet érzés, amikor az amúgy is 10 percenként esedékes wc túrámról letolt gatyával rohanok utána, mert megkaparintotta a körömlakk lemosót és közben marja a nyelőcsövemet a gyomorsav. Erre persze iszom és 10 perc múlva újra a wc-nél szakértünk, vitázunk. 

Szánom-bánom, de engedélyezek magamnak némi pihenőt, amikor dvd-t néz és én mellette pihegek... egészen addig amíg hamarosan ki nem nyitja a dvd lejátszót és jobb esetben rám parancsol, hogy vegyem ki, tegyem el, mégsem nézi... Rosszabb esetben elrohan a lemezzel. Isten lássa lelkemet én igyekszem. Rengeteget olvasunk és még ha ez le is köti 1 órára, marad még bőven idő. Gyurmáztunk, krumplinyomdáztunk, vagdostunk, ragasztottunk, festettünk, még radiátor felett tekergő kígyót is csináltam, (btw. nem akar tekeregni) és ez össz-vissz 3 órára lekötötte, ami szerintem óriási teljesítmény, de még mindig maradt pár óránk a szenvedésre is. A tegnapi napot már majdnem flottul teljesítettük, amikor is kihisztizte, hogy márpedig eszik a tejbegrízből, ami szerintem még meleg volt. Sőt, mint kiderült, a közepe kimondottan forró. Utána meg már azért nem kellett neki a hideg cucc, mert szerinte még mindig forró és ezt fél órán keresztül üvöltötte egyfolytában. Mindeközben látszólag nyugodtan megfürdettem, lehiggadt és végre megvacsorázott. Tejbegríz maszatos pizsamában aludt, de ezt csak én tudom :) Én nehezen alszom el esténként, ő fél 6-kor kelt. Most alszik, én nem merek, mert tegnap is arra ébredtem, hogy bámul bele az arcomba és bökdös. Remélem ha felébredt kicsit kimegyünk legalább az udvarra, bár megértem, hogy unja, mert már én is. (Szerdán legurultam autóval a védőnőhöz és amikor beszálltam a kocsiba, volt egy olyan érzésem, hogy most világgá megyek és csak kocsikázom egész nap.) Holnap bölcsi. Alig várom! Remélem ő is! Na ezért jobb neki már ott és remélem erre mindannyian hamarosan ráébredünk vagyis inkább beletörődünk.


csütörtök, október 13, 2011

Megbillentem

Amikor apjával elváltak a bölcsiben bizony sír és csak reméljük, hogy hamar megnyugszik. Tegnap este hiába kérdeztem bármit, csak azt hallgattam, hogy ő sír a nappaliban, sír az udvaron. Csúszdáztál? A csúszdán is sírok, a nyuszinál is, a motornál is, mert bántja a többi gyerek. Egy kisfiú meghúzta a haját és arcára is rácsaptak. Próbáltam kérdezgetni, hogy mi a jó a bölcsiben, mit eszik, mit játszik, de semmi se volt jó és ő sír itt ott amott. Jesszus!


Nem értettem. Csak mondaná Kati néni, hogy verik vagy verekszik, meg hogy egész nap sír, nem? Vagy csak fantáziálgat? Alig vártam, hogy másnap legyen és beszéljek Kati nénivel. Reggel Zalán elkezdte, hogy ő nem megy bölcsibe, itthon marad velem. Persze menni kellett, mindent átbeszéltünk, megnyugodott, levezette, hogy majd megint színez és ma a mama megy érte, de a bölcsi ajtóban persze ment a sírás-rívás. Szívem szakadt meg, hogy most mit tegyünk. Apja kétségbeesetten hívott, hogy a gyerek utál odajárni és ez borzasztó. Azt hiszem, hogy most kezdi érezni, amin én hetek óta aggodalmaskodom.

Mikor gondoltam, hogy már megreggeliztek felhívtam Kati nénit. Szerencsére megnyugtatott. Azt mondta, hogy 1 perc után Zalán már megy játszani, olvasgat, autózgat, motorozgat, játszik, rajzol, csivitel, szépen eszik és alszik egyedül. Az éneklős, mondókázós résznél még kicsit kívülről figyeli az eseményeket, de mondtam, hogy erről viszont szokott mesélni és itthon mondja a verseket, dalokat. Semmi gond vele, soha nem sír. Senki nem bántja és senkit nem bánt, ezt nem is engednék. Valami Rékát emlegetett itthon és nevetgélt rajta, hogy Répának hívják a Rékát. A kislány egy hosszabb betegség után jött vissza és ő is olyan "külsős" most kicsit, mint Zalán, talán ezért szúrták ki egymást. Valószínűleg a reggeli elválás hagy benne ilyen mély nyomot, ez ennyire felzaklatja és mindig azzal a sírással van elfoglalva. De megígérte, hogy csinál róluk videót és majd meglátom milyen jól érzi magát. Ő csodálkozik is, hogy ilyen simán megtalálta a helyét és ügyesen alkalmazkodik. Meg ami csúcsszuperság, hogy sütött nekik tegnap palacsintát és még ma délután is fog sütni. Zalán emlegette is, de persze nem hittük, hogy a bölcsis gondozó palacsintát süt unalmában... :) 

Szóval megnyugodtam és még sincs frász. Az meg, hogy kicsit nyíg az apja után... ennek még örülök is egy kicsit, meg szerintem ez még normális kategória egy ilyen helyzetben. Jajj, azt meg majdnem kifelejtettem, hogy mégis mit tegyek, hogy ne csak arra emlékezzen, hogy sír ott. Már mondtam, azt is, hogy nem baj, ha kicsit sír és próbálok a jó dolgokról beszélni vele, de mégsem érdekli, csak a sírást nem tudja feldolgozni.

szerda, október 12, 2011

Olvasói kérés extrával


Gondolom Zalán csinálta, de nem tudom pontosan. Ha viszont Kati néni csinálta, akkor kicsit azért béna. :)

Zenélget jobb kézzel, bal kézzel. Nem tudjuk mi ez a húros hangszer, talán buzuki, de mindenesetre fel kell zárkóznunk, mert még egy zene darabban is belekérdezi, hogy most mi szól. A szekrény tetején várta a sorsát, most épp nekivaló "gitár vagy valami hasonló"-ként funkcionál. Ami meglepett, hogy ha egy hang emlékeztette valamire, akkor azonnal elkezdte énekelni is. Így fürdés után a nappali szőnyegen ültünk mindhárman és előadta nekünk a sorompós Gryllus dalt és az almafásat a Zengő ABC-ről. Amit először nem tudtunk hova tenni, hogy állandóan a nyakát vakerálta, de aztán teljes természetességgel mondta, hogy hát felakasztja a gitárt a nyakába. :-o Arról nincs kép, de másnap véletlenül lekopogta kalapáccsal az egy boszorka van első részét és utána el is kezdte rá énekelni. :-o Folyton leesik az állam. Intézkedtünk már az ügyben és jövő héten beszámolok a fejleményekről ;-)


video


kedd, október 11, 2011

Harmadik nap

A nátha hamar múlt szerencsére, megtámogattam homeopátiával és ez most nagyon bejött. Pénteken volt hőemelkedése, vasárnap reggel és hétfőn reggel még kicsit köhögött és több trutyi jött az orrából, de amúgy már jól érezte magát. 

Apával akart dolgozni menni, ezért kicsit sírt elválásnál, de gondolom aztán hamar megnyugodhatott, mert itthon teljesen fel volt pörögve, hogy diridongóra táncolt, evett, aludt nagyot, színezett is. Nem értem miért színeznek, remélem majd rajzolni is fognak. Egyébként nagyon szépen van kiszínezve, azért látszik, hogy ő csinálta, de egész jó. Holnap is menni akar és jól érzi magát ott. Ha holnap nem lesz valami extraság, akkor szerintem befejezem a napi jelentést. Majd írok, ha valami eget rengető történik. 

Szerencsére jól lefárasztják, igaz ma volt egy tombolós cirkuszolás amikor hazajött (dobálás, csipkedés, karmolászás), nem tudtuk mire vélni. Miért nem fáradt? Mostanában szokott ilyen lenni, vagy a tesó miatt, vagy az miatt, hogy unja magát és én nem tudom vinni játszótérre, sehova. Kicsit még kimentünk, de aztán mondta, hogy inkább aludna az ölemben cumival. Mégiscsak fáradt! :) Mondtam, hogy előbb vacsorázzon, csináltam túrós tésztát. Erre ő: Na, gyere anya, gyere, gyere! Megnézem azt a túrós tésztát. :) Aztán vacsoránál mondta, hogy ő rossz és azért dobál, csipked. Az ágyban pedig az volt az esti mese, hogy ő nem rossz, hanem jó, okos és elbeszélgettünk a rosszasságokról és hogy mennyivel több jóság van, amit lehet csinálni. Már csak 5 hónap és elmúlik a dacoskodás, állítólag...


hétfő, október 10, 2011

Zalánszáj XII.

Szomszéd kislányok Anna és Emese. 
Zalán szalad a kerítéshez: Ott az Anna! Ja nem, akkor ez az Esemese.

Alagutat csinál a lábával és apának kell átkúsznia alatta. 
Apa olyan, mint egy gyík! És közben persze kiröhögi.

Hajat mosnak és mindig alkudozni kell, hogy hányszor lehet a végén hajat öblíteni. Négyszer kell minimum. Zalán mondja a harmadik után: 
Na még egyszer.
Apa leönti.
Zalán: Na még egyszer.
Apa megint leönti. 
Z: Jaj, már ne!
Apa: Én meg azt hittem ennyire belejöttél.
Z: Én meg azt hittem nem.

Reggelizünk

Z: Jaj, ez vicces!
Anya: Micsoda?
Z: A lekváros kenyér.
Anya: Miért?
Z: Mert néz.
Anya: Kit néz?
Z: A Zalánt nézi. Vicces! Boci van a bögréden.
Anya: Tényleg olyan, mint egy boci, pöttyös, nagy orra van, de a harmadiknak kunkori a farka és ezek malacok.
Z: Ááááhhh, ezek bocik.
Anya: Olyan malacos bocik.
Z: Akkor legyen elefánt. (ezen persze kuncog)

Z: Mit eszik a giliszta?
Anya: Földet.
Z: Abban van a homok, a földben.
Anya: Őőő, igen.
Z: A virág meg virágföldet eszik. Meglocsolom és akkor megissza a vízzel a földet is.

És a kérdés, amire össze-vissza makogtam elsőre:
Hol van a kert az udvaron?


csütörtök, október 06, 2011

Második nap

Reggel rohant kifelé az előszobába, hogy megy a bölcsibe. Hívta apát be a játékszőnyegre, de apa hajthatatlan volt és eljött.

Tegnap este is teljesen fel volt pörögve, tele élménnyel, mesélt, de közben meg nagyon nyugodt volt és készséges. Szerintem totál lefárasztották. Délután még festett apukájával kerítést, több mint egy órán keresztül állhatatosan alapozott a kis ecsetjével. Nagyon hasznos kis mozdony volt. Imádom és tök büszke vagyok rá! Mondtam is neki, hogy ő az én kis bölcsis manóm, de rámszólt: Nem manó! Csak bölcsis! :)

"Halált megvető bátorsággal" én mentem érte. Már az utcáról hallottam a mély és hangos sírását.

Gondozó néni verzió: Egész nap vidám, jókedvű, cserfes, kétszer-háromszor reggelizik, ebédel, uzsonnázik, hiányolta a meggyet. :) (nem tudom mekkora lehet egy adag) Evett gyümölcsöt. Háromkor ébresztették úgy elaludt. Tegnap még maga mellé akarta fektetni Kati nénit, de ma már csak megkérte, hogy üljön az ágya szélén egy kicsit. Délután kezdett bömbölni, amikor másik gyerekért már jöttek, ő érte meg még nem jött apukája. Rajzot is kaptam, színeztek, de ő inkább a figura körül rajzolgatott. (persze van rajta Z betű és írott kis a betű is).

Zalán verziója: Az udvarra kimentek és egereket engedtek fel magasra az égbe (?????) Aztán sírt kint, hogy apával dolgozni akar menni. Szereti Kati nénit. Finom volt az ebéd és a lekváros kenyér. Játszott bent és sírt kint, aztán már nem akart játszani, mert apát várta.

Nincs harmadik nap, mert már tüsszögve, szipogva jött haza és este a fogát fájlalta. Jól van, de vacak volt az éjszakánk és úgy ébredt, hogy kér nujofent. Kicsit kúrálgatom, aztán meglátjuk mennyire komoly, remélem keddre jól lesz, akkor folyt. köv.

Lapzárta után érkezett a hír, hogy a bölcsis néni kérdezte apukájától, hogy járt-e már közösségbe, mert olyan simán beszokott és milyen közvetlen. Nem tudjuk eldönteni, talán az úszóközösség, de ennyit számítana az a pár óra?

szerda, október 05, 2011

Első nap...

... hogy apával egyedül leszünk itthon egészen délutánig. Bár nem szeretem apának hívni Viktort, (attól még előfordul) most vagyunk a leges-leges-legszülősebb állapotunkban. Elment a kisfiúnk a bölcsibe, most vizsgázunk szülőségből. Nagyon várta. Elsorolta mivel fog játszani, sőt már tegnap is menni akart... Na igen, mert még nem tudja mi is vár rá. Iszonyú ideges vagyok és mindenféle jár az agyamban. Csak abban bízhatok, hogy a több száz gyerek közül, aki már odajárt, valahogy vele is megkedvelteti a szakértő. Ez az ő meccsük lesz, én max. támogatni tudom és azt mondani, hogy érezze jól magát, találjon barátokra.
video

Várom, hogy elmondják miben jó és miben nem. Várom, hogy picit hüppögjön értünk. Nem várom, hogy rosszul érezze magát miattunk. Nem várom, hogy fehér kenyeret és cukros paradicsom levest egyen. Várom, hogy milyen barátai lesznek, vezér lesz-e, egyenrangú vagy "alattvaló", bántják-e, bánt-e valakit, megvédi-e magát. Várom, hogy meséljen mi volt jó. Nem várom, hogy olyat mondjon, amitől megszakad a szívem. Várom, hogy tud-e aludni, jót alszik-e. Várom, hogy hogy eszik, mit eszik. Várom, hogy lefárasszák és itthon minőségi időt töltsünk együtt, amiben már nem lesznek unatkozós dacoskodások. Várom, hogy a csapatban ezt-azt megtanuljon. Nem várom, hogy nagyon eluralkodjon rajta a csordásodás. Ennyit tudok tenni, várni, hogy aztán majd megtudjam másodkézből a híreket. 

Apja megérkezett, berohant a lakásba, hogy: hurrá szabadság! Azt hittem meghülyült, de ő baromi büszke, hogy felcseperedett a kisfia. Zalán kicsit hüppögött elválásnál, de sírás nem volt, csak nagy nagy ölelés. Most átadtuk a stafétát, a bölcsis néni dolga, hogy olyat mutasson neki, amiért holnap is érdemes odamenni. 

Dél van, biztosan ebédel. Eltelt a fél nap és nem csörgött a telefon. Biztosan nagyon jól érzi magát!!! Ugye?

Fél 4 van, lassan mehet érte apukája. Mindjárt fény derül mindenre.

A gondozó néni verziója: Néha sírt ezen-azon, de minket nem igazán hiányolt. Azt emlegette, hogy apával megy vásárolni. (Nem tudjuk hova) Sokat magyarázott, cserfes volt, sőt feleselt is, mert ebédnél még játszani akart és nem akart leülni. Aztán kétszer-háromszor kért még az ebédből. Nagyot aludt. Sok teát ivott. Az udvaron bizonytalan volt, de a benti játékokkal jól elvolt.

Zalán verziója: Játszott a zenélős mozdonnyal. Kint látta, hogy egy bácsi nagy fogkefével mossa az autóját. Nyuszimotorozott. Nem akart leülni ebédelni, mert játszani akart még a szőnyegen. Aztán ebédelt húslevest, meggyes krumplit és husit. (Gondolom meggyszósz volt) Aludt és jött érte apa. Holnap is megy, mert jól érezte magát.

Halleluja! Azt mondom a holnap holnapután okés lehet, majd pár nap múlva kiderül, hogy akar-e még menni.
Related Posts with Thumbnails