péntek, január 13, 2012

Így születik a gyermek

Gyurkovics Tibor: Gyermekszületés


És akkor most jöjjön a véres valóság :) 

Zoárd így született. 

3-án éjjel borzalmas jóslófájásokkal küzdöttem, nem aludtam szinte semmit. 4-én meglehetősen nyúzottan érkeztem a védőnőhöz, aki mondta, hogy jósló volt (akkor már én is tudtam, de közben elég félelmetes volt). Délután mentem dokibácsihoz, aki mondta, hogy jósló volt, de ő úgy érzi a héten biztosan szülök, de lehet, hogy már holnap hajnalban találkozunk, vagy inkább délután. Ez Zalánnál is bejött neki, napra megmondta egy héttel korábban, de állítja, hogy csak beletrafált. CTG-n is voltam délután, az elég hosszúra sikerült, másfél óra volt, tele jóslókkal és mivel a közös vajúdóban voltam, ezért végig asszisztálhattam egy burokrepesztést és egy óra múlva a tolófájásoktól szenvedő anyuka átsétálását (!) a szülőszobára. Nos ez azért visszavett a lendületemből, utáltam ott lenni. Annyira kívülálló voltam és apuka sem tudott így segíteni anyukának, mert hát mégiscsak ott pittyegtem én is a szomszédos ágyon.
Hazajöttem, ramatyul voltam, fáradt, éjjel tudtam aludni. Másnap reggel 8-kor kezdődött valami tompa fájás és keményedés, a fájásra nagyon kellett koncentrálni, hogy érezzem, de a második 10 percesnél már tudtam, hogy ez az lesz, de azért bizonytalankodtam is egy sort. Ez a rész kb.: megvan az előző bejegyzésben, nem ragoznám. De tény, hogy a másodszor szülő anyukák beparáztattak, hogy jobb lenne, ha elindulnánk, főleg úgy, hogy 1 óra az út a kórházig és Viktor a legnagyobb siettségben is kb.: fél óra alatt tud elindulni, így is visszafordultunk még valamiért.
A kocsiban végig jöttek az 5-6 percesek, beértünk 1/2 3-ra, megvizsgált az ügyeletes orvos és akkor már éreztem, hogy minden elmúlt. Próbáltam koncentrálni, de semmi. Bekerültem a vajúdóba. Rajtam kívül két másik anyuka volt ott, apukával együtt, császárra vártak. Ahogy sejtettem, nézőközönséggel nem tudok vajúdni tisztességesen. Viktor mondta is, hogy tiszta pszicho vagyok, mert ha a doki azt mondja ma szülök én képes vagyok ráprogramozni magam és ha azt mondom, hogy nem vajúdok a vajúdóban, akkor arra is. Mindenesetre az agyammal meg voltam elégedve :)
1/2 5-ig meglehetősen feleslegesen koptattuk a kórházi ágyat és a CTG-t. Doki bácsi hívott, hogy mi van már, rám hangolódott és leálltam. Öööö, igen, így volt. Akkor a szülésznő megvizsgált és mondta, hogy valami csak elindult, nem érdekes a CTG, az érdekes, hogy én mit érzek. Végre hittek nekem. Leszerelt és kimentünk a külső folyosóra sétálni. Azonnal újra jöttek a 6 percesek. Sétálgatva jobban fájt minden, de legalább segített a gravitáció. Viktor még mindig problémázott, hogy túl kedélyesen cseverészek, de már volt egy-két korlátba kapaszkodós fájás, ami kicsit kielégítette "szadista" hajlamait.
Szomszéd apuka készítette
6-kor megvizsgáltak újra, már bő 3 ujjnyi volt. Átmehettem a szülőszobára. Hurrá! Innentől minden könnyebb lett, 3 percesekkel hívtam anyut, de észre sem vette, hogy két fájást átbeszélgettünk. Nem fájt nagyon, de tudtam, hogy haladunk.
 A szülőszobán gurgulászok a contraction timeremmel :)

7-kor kb.: 4 ujjnyival burkot repesztettek. Ettől kicsit tartottam, mert Zalánnal kb: eddigre értünk be a kórházba, epidurált kaptam a Péterfyben és vele innentől jött 1 óra szunyókálás, majd 15 perc múlva megszületett, a tolófájásokat azért éreztem. Mondta a doktor úr, hogy zuhanyozzak le, ha gondolom. Megbeszéltük, hogy én azért 9-re szeretnék végezni, azt mondta, hogy az meglehet. A zuhany szuper volt, hogy Viktort "bosszantsam" énekelgettem is a zuhany alatt, ő meg őrzött. El vicceskedtünk egy órácskát, előszedtem a nagy labdát is, de nem beindult, hanem inkább leállt minden.
8-kor újra megvizsgáltak és úgy találták, hogy kicsit keményebb a méhszáj, de 4 ujjnyi. Kaptam valami lazító meg bódító injekciót. A bódítás nem jött be. 1/4 9-kor már kezdődtek a 2 percesek, brutál erősen. Elindult lefelé Zoárd. 1/2 9-kor már nem beszéltem, nem labdáztam, csak kapaszkodtam a mosdóba egy-egy fájásnál és levegőztem. A szülésznő bejött készenlétbe, de nem szólt semmit, azt mondta, hogy teljesen jól csinálom.
 Itt már ramaty volt, 1/2 9 körül
Meg itt is. 

Ők beszélgettek apukával, néha kérdeztek, de csak két fájás között válaszoltam. Sétálgattam, ez nagyon jól esett. 8:50 körül bejött a doki, mert hogy idő van, 9-ig szülni kell. Kérdezte is miért? Mondtam, hogy 11-ig itt elleszünk még, aztán alvás és reggel kezdődik minden. Oldalt fektettek, ettől nem lett sem jobb, sem rosszabb, de nyomhattam, ha úgy akartam. 3 fájás jobb oldalt, 3 bal oldalt. Bele-bele nyomtam, a szülésznő szerint brutálisakat tudok nyomni. Naja, csak legyen már vége. Itt mondta a doktor úr, hogy olyan szépen, könnyen szülök, kéne egy harmadik is. Viktor lapított, a fájás közben mondtam neki, hogy tervben van. A bal oldalból már nem lett semmi, mert nagyon jönni akart. 10 perc múlva kint volt, de az 1 perces tolók komolyan megterheltek. Nem tudtam köztük pihenni. 5 tolófájás volt és fájásonként 3 tényleg brutális nyomás. Gátvédelemmel szerették volna, így legalább 2 fájást, 6 nyomást feleslegesen csináltam és nagyon kipurcantam a végére. Végül vágtak egy kicsit a régi hegnél és repedtem is kicsit. Végül is a 10 perc nem sok, sőt! És az előtte háromnegyed óra sem sok, de azért kellőképpen elfáradtam. 

Az utómunkálatok voltak a legborzalmasabbak. A méhlepény, ami hónapokig riogatott minket, nem akart leválni. Kb.: 20 perc múlva jött csak ki és liliom alakú volt. Három szirom, mint a régi adidas logo. A szélei egészen a burok szélén voltak és alig tartotta valami össze a szirmokat. Nem tudom az én fiaim mit trükköznek ott bent, mert ugye Zalánnak meg csomója volt, de tény, hogy mindig valami különlegessel szolgálunk a személyzet nagy örömére. A végén jöttem rá, hogy sem branült, kanült nem kaptam, semmi extrát. Igazán háborítatlan szülés volt, ahogy mondani szokták mostanság. Szóval a kezdeti nehézségek ellenére a vége igazán zökkenőmentes volt.

Zoárd az első perceiben lepisilte a csecsemőst és ezt a jó szokását azóta is megtartotta. Itthon a gyerekorvost telibe kakálta, a tiszta lepedőnket lepisilte. Apa foghatta, amíg engem varrt a doki. Nagyon nyugis volt, nézelődött, aztán 10 körül szopizott, elég hosszan. 
A kis főhős és a nagy

A szülésznővel

Apa, aki sokat bejárt hozzánk pihenni :)

Amish old woman :)
Így volt, egy hete volt és már kezdünk összerázódni. Már kibír 3 órákat is két etetés között, kicsikét sárga még, de nem vészes.

Zalán szuper édes vele. Kicsit féltem, hogy milyen lesz, sőt rettegtem. Meglepően jól viszonyul hozzá. Puszilgatja, simogatja, szagolgatja. Ugyebár gitáros köszöntéssel fogadta, aztán minden játékát meg akarta neki mutatni, a trambulint nem vállaltam. Mesét olvas neki és ha sír, azonnal felderíti hol vagyok, hogy gyorsan jöjjek etessem meg a tesót. Egyik nap például a zuhanyt nyitotta rám, hogy most már siessek etetni. Ezzel együtt nagyon bújós lett és sokat kell mondogatni, hogy szeretjük és ő is minket és mindenki mindenkit és maga magát is. Meg néha apa ölében akar aludni, mint egy kisbaba. Fürdővizet ő csinál a tesónak és játékokat is akar mindig betenni neki (pedig korábban azt mondta, hogy itt minden az övé és a tesó nem játszhat vele, de ezt a kijelentést jótékony homály fedi) Amíg mi fürdetjük Zoárdot, ő egyedül fürdik. Többet mondja, hogy ő már nagy és ezt meg azt egyedül csinálja, mi segítsünk a tesónak, mint hogy babásat játszana. Persze ez még csak a második nap, de imádnivalóak!

Én jól vagyok, szabadabbnak érzem magam. Érdekes, másnál ez nyilvánvalóan fordítva van, hogy most szorul be a lakásba. De én végre kiszabadultam a kanapé fogságából, én innen csak szabadabb lehetek, mint eddig voltam.


1 megjegyzés:

  1. Ahogy olvastam Dia, nagyon-nagyon vágyom én is újra a "babásságra", úgyhogy rettentően irigyellek.
    Zalán kiegyensúlyozott mindig, úgyhogy ebből következik, hogy aranyos nagytesó lett. Titeket olvasva, ez kérdés sem volt.
    BOldog vagy/vagytok! Ez a legfontosabb, szívből örülök!!!! :)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails