kedd, március 22, 2011

Dióhéjban "tettő"

Szülinapi romeltakarítás, afterparty, izgulás a közelgő névnap miatt, névnap. Babatornázás. Kúszás, mászás. Játszóterezés, haverkodás, túrórudi, kifli uzsonnák a haverokkal, hinta, csúszda, kislapát (viták). Kúszás, mászás a játszótéren. Húsvét, süti evés, minden evés. Hiszti, ellenkezés, barátkozás idegenekkel. Eper, eper, eper. Egyedül evés villával, kanállal, egyedül ivás pohárból, magára borogatás, kaja dobálás. Első medencézés az udvaron és sok-sok uszodázás. Kúszás, mászás az udvaron. Rajzolgatás. Első hajvágás. Maszkabál érdemi nézése és kommentelése. Első szavak: apa (imádattal) anyaanyaanya (követelőzve). Autómánia, kislapát mánia, zene mánia, repülő mánia. Gyereknap, a mi gyerekünk napja :) Hangutánzás. Fogzások. Edézés. Kúszás-mászás (idegeskedés) Dögmelegben játszótérről hazasétálgatás, babakocsi tolás és végre elindulás. Harangok napja, szerintem idén oda meg vissza lesz a bim-bam-okért. Fagyizás. "Eeeedünt" :) Egyetértés, bólogatás, aztán hamarosan ellenkezés. Böngészés, olvasás, mondókázás, verselés, mese mese hátán. Motormánia, traktormánia, kismotorozás mánia (végre leért a lába a legkisebbről). Egyre több duma, duma, duma, hihetetlenül vicces beszólások, mondatkák. Kirándulások. "Nem most" és a "Nem most... biztos!" :) Havazás, hóember építés, hónak örülés. Mondóka mondogatás, énekelgetés, matricázás, gyurmázás, rajzolgatás továbbfejlesztése. Ismétlő oltás, bárányhimlő oltások, doktor néni megutálása. Mikulás ünnepek. Második karácsony, bontogatós, játszós, pihe-puha meleg. "Szeretnél kistestvért? Nem most." Pedig, de, kistesó bejelentkezett. Öröm és boldogság. Szilveszter. Szerepjátékok: főzöcske, balesetek a városban, babaetetés, állatkert etetés. Januári betegségek, minden ami lehet, FH, nátha, köhögős, lepkehimlő. Kiságyból kiszokás, heverőre átszokás. Jó: mert már nem a kiságyához köti az alvást, így bárhol el tudom altatni. Rossz: mert el kell altatni és mellé kell kucorogni hosszú-hosszú percekre. Ez néha nem olyan rossz, de ha mondjuk pisilni kell, fürödni kéne, éhes az ember... Kistesó elköszön, majd később jön. Szomorúság, gyász, közben készülődés a második szülinapra. Tavaszodás, jóidő, kertészkedés, ültetgetés, virágtépkedés. Kilyukadt a cipővédő motoros cipő! Igazi vandál, ha kismotorozásról van szó. Kettő gyertya elfújása és a torta bekebelezése, kivéve a marcipán borítást, mert azt még mindig nem szerette meg.

Olivérnek

...és még akit legalább annyira izgat a téma, mint a két fiúcskát. :)

Futóbringák (a kezdetek :D )

Aki tudja, hogy hol készült a kép, már sokat tud a szülinapi posztról, amiben beszámolok merre jártunk a bizonyos napon.

vasárnap, március 20, 2011

Közjáték képekkel

Amíg összeszedem a gondolataimat addig néhány régebbi képet hoztam.

Palacsinta evős:





 Ezt a nappali falára sütötte oda a nap reggel 9 körül. 19-én született Zalán és Pocóbabával a hivatalos kiírás 9. hó 1-je volt. Vajon mit jelenthet? Ördögi...
"Katonák, katonák!" felkiáltásokkal bizony katonákat gyártott a finomfőzelékből és kenyérdarabkákból. Már nem volt éhes...
 Süni gyár


 Épp csak a nyála nem csurog közben
 Elégedett :)
 Gyejebó ondoák (gyerekdalok és mondókák) nézése
 Autók sorba rendezése. Tudja egymás mellé is és épített garázsokba is beoptimalizálja őket.


 Török basák.
Itt talán jobban látszik. Úgy készül, hogy vad "pont, pont vesszőcske" mondókázása közben megrajzol két pont-ot, aztán a fejecskét is és amíg végig mondja a mondókát, addig kiszínezi a szemeket.
Fárasztó kerti munka után, apa és fia ebédre várnak. Apa igen találékonyan homokot szór a kis vödörbe a saját cipőjéből. Nem éppen ezt, de az amúgy idilli pillanatot szerettem volna megörökíteni. Amúgy jó móka Zalánnal kertészkedni, de neki mindenből az igazi kell. Ezért történhetett, hogy én néha lila műanyag gereblyével kapirgáltam a kis virágágyásaimat, apa meg sárga műanyag lapáttal szedte a villanyvezeték járatot. :D

szombat, március 19, 2011

Második

Mielőtt megszülettél lassan vánszorogtak a napok. Amikor születtél lassan múltak a percek és az órák. Másnaptól gyorsan peregtek a napok, később a hetek és még később már a hónapok is villámgyorsan teltek. Már "tettő" éves vagy és most érezzük, hogy az évek is milyen gyorsan múlnak. De minden illanó pillanattal egyre okosabb, ügyesebb és imádnivalóbb leszel!!! 

Legyen minden napod olyan boldog, mint amilyenre ezt a mait szánjuk!!!

kedd, március 15, 2011

Izgulok

Rettenetesen, ugyanis Zalán szülinapi készülődésével nagyon el vagyunk maradva. Holnap még orvosos napom lesz és legkorábban csütörtökön tudunk elmenni az ajándékáért, ami ki van nézve, de mindenki szorítson, hogy legyen a boltban. Arról már letettünk, hogy nélküle vesszük meg az ajándékát... :( El vagyok keseredve, de remélem tortát is tudunk abszolválni. Azt sem tudom még milyet. Félek, hogyha mondjuk Maci kutya lenne vagy Elmo, akkor legyilkolászásnak számítana a tortabontás. Esetleg egy traktor. A kisbarátos buliról gyorsan letettem magamban, majd jövőre már jobban fogja élvezni, hogy mi is történik valójában.

csütörtök, március 10, 2011

Ajszoboszo

Februárban Hajdúszoboszlón voltunk 4 napot, Viktor keresztszüleivel és a baráti társaságukkal, úgy 20-an. Zalán az eseményeket így kommentálja: Ajszoboszo Lapci bácsi Ezsinéni. Amikor találkoztunk a benzinkútnál reggel és visszaszállt a kocsiba csak annyit mondott: sok bácsi, sok sok néni :)

Nagyon jól érezte magát és nagyon jól viselkedett, egy nyikk nem volt, egy hisztikezdeményke sem. Élvezte a soron következő programokat (reggeli, játszóház, uszoda, motorozás, pihenés, sószoba, uszoda, vacsora, játszóház...). Imádta, hogy a szálloda folyosón rohangálva miatta gyulladnak fel az aktuális lámpák. Mivel a csapaté volt a fél folyosó, ezért kivételesen a nyitott szobaajtókon bárhova, bárkihez bemehetett és mindenhonnan almával, pogácsával vagy fasírttal távozhatott. Imádott enni és mindenki imádta nézni, ahogy eszik. Négy fogásos vacsorákat nyomott le, első este kakaót is rendelt magának. Barátkozott, haverkodott, csajozott a játszóházban és főzte a kávékat a többi gyerek pihengető szüleinek. Megtanította a gyerkőcöket fejjel lefelé csúszdázni. (Khmm, hát igen és most hátrafelé csúszdázást tanulgatja... rettenetes!) Nagyon illedelmesen mindig a játszóházban kakilt be, ahol volt pelenkázó és szagtalan kuka. :) Illetve nagyon szeretett belógni a pelenkázó helységbe és hónaljig kezet mosni az apró mosdónál. Egyébként amatőr apa is ott mosott kezet először, pedig volt felnőtt mosdó is. :)

Kíváncsi voltam mit művel a gyerekmedencében. Volt egy rész, ahogy neki kb: térdig ért a víz, aztán két lépcsőn lelépve már mellkasig. (Kiabált is néha: Vigyázz, lépcső! :) ) Na ott picit meglepődött, hogy apa nem fogja. Egy ideig sipánkoltam karúszóért, bár tudom, hogy utálja. Végül néhány esés merülés után megtanulta, hogy közlekedjen a vízben. Hatalmasakat pancsolt, játszott és ott is csajozott. Videó is készült. A kimászik a kisvíz szélére és beugrik a nagyobb vízbe produkcióját kb.: 20 percig nyomta megállás nélkül, villámgyorsasággal, de sajnos mire lehoztam a fotómasinát, addigra megunta, más érdekelte már és alig lehetett rávenni, hogy reprodukálja, ezért olyan a megörökítés, amilyen.... meggyőzködős. Szerintem nagyon ügyes és örülök, hogy ilyen vízbiztos. Már megérte!

Az egyetlen hátránya az ilyen utazásoknak, hogy utána itthon napokig nem találta a helyét és ha kérdeztem mit csináljunk, akkor játszóhelyre illetve az uszodába akart lemenni. :D Igaza van, én is bírtam volna még! :)

sajtos tallér repülő (és tényleg!)
Nem kellett sok, hogy a másik fiamat is bevonják a játékba az ikrek :)
Fárasztó ez a sok pihenés
Királyság: emelkedő-lejtő és közben tudja magát bámulni, ez egy csuda!
Rubik baby


video

vasárnap, március 06, 2011

A sehányéves kislány

Most hogy Pocóbaba már elmúlt 12 hetes és túl vagyunk az első nagyon alapos genetikai ultrahangon, ahol mindent a legnagyobb rendben találtak, szerettem volna leírni, hogy hogyan is kezdődött az ő kis élete. Azt is, hogy nyáron még elképzelhetetlennek tartottam, hogy másfél éves Zalán mellett én terhes legyek, vagy hamarosan szüljek. Azt is, hogy ahogy Zalán egyre önállóbb lett, egyre jobban megértette magát velünk és másokkal, így novemberben egyszer arra ébredtem, hogy igen, készen állok, hogy növekedjen kis családunk. Azt is, hogy decemberben az első pillanattól fogva tudtam, hogy sikerült és még akkor is, amikor karácsonykor negatívat teszteltem és mégsem tudtam pisis tesztet akasztani a karácsonyfára. Azt is, hogy aztán szilveszterkor teszteltem egyetlen halványat, de többre nem is volt szükségem, hisz teljes bizonyosságban éltem addig is. Azt is, hogy Zalán kistesós könyvet kap szülinapjára és már olvasgatott is egy párat. Azt is, hogy mindig úgy képzeltem, hogy a kis lelkek habos felhők széléről, lábukat lógatva tekingetnek lefelé jobbra-balra, és ha valaki szimpatikus nekik, akkor belezuhannak az ő lelkébe és onnan teremtődnek kisbabává, amikor eljön az idejük.

Ezeket és még több mindent ennél jóval részletesebben, de nem tehetem. Március 2-án, hajnalban Pocóbaba úgy döntött, hogy mégsem akar leszületni erre a világra, vagy legalábbis nem mostanában. Nagyon nehéz napokon vagyunk túl. Fizikailag sokkal jobban megviselt, mint eddig valaha bármi. Lelkileg, pedig megfogalmazhatatlan, és ezért is fogok mindenfélét ide írni, ami sokak szerint talán nem tartozik senkire, de nincs hova kiírnom magamból. 

Hétfőn voltunk az ultrahangon, a doktor úr inkább kislánynak látta, mint fiúnak. Legalább fél órát voltunk bent nála, Zalán nélkül (aki elvből nem lép be holmi doktor bácsik ajtaján) és úgy repkedtünk kifelé, mint valami gerlepár. Másnap egész nap nagyon fájt a hasam. Nem görcsölt,  csak fájdogált,  mint amikor az embernek székrekedése van. Előfordul, nem ijedtem meg, de eléggé szenvedtem. Hánytam is és a lázam is elkezdett felmenni, aztán remegtem és lezsibbadtak a kezeim csuklótól. Hideg víz alatt rendbe hoztam a kezeimet, hogy tudjak telefonálni, de az orvosom valami vírusnak gondolta, mivel tegnap minden rendben volt a terhességemmel nem lehet baj. Háziorvos nem jött ki, maradt a lázcsillapítás, kivételesen egy gyógyszerrel és hűtőfürdővel. Estére 39 és 40 fokokat mértünk, a fürdőben a görcsök is enyhültek, a láz is és majdnem bealudtam. Vakbelet, epegörcsöt és mindenfélét diagnosztizáltam, hisz nulla vérzésem volt. Aztán a rettenetes alapgörcs mellé bejött valamiféle rendszeres és még erősebb görcs, ami már emlékeztetett a vajúdásra, de nem akartam elhinni. Felébresztettem Viktort, ha egyáltalán tudott mellettem aludni, hogy én ezt nem bírom tovább, de még mindig azt hittem, hogy wc-re kellene mennem. Sikerült is egy kicsit, újabb hányás. Egyszer csak hirtelen sok vér, telefon, de egy pillanat múlva már késő volt. 

Hajnalban a kórházban azonnali befejező műtétet végeztek. Mivel belázasodtam két napig kellett ott maradnom. Két ágyas szobában voltam. A negyedik szobatársam abortuszra jött. Nem nagyon volt kedvem beszélgetni vele. Este kapott valami tágító pálcikákat és remegve hozták vissza, majdnem magánkívül volt. Végül gondoltam, hátha jobban bírja, ha dumálunk. Nagyon kedves, értelmes lány volt, majdnem velem egyidős és megértettem, hogy tényleg ez volt az egyetlen  választása. Rettenetesen szenvedett, görcsölt. Fél négyig beszélgettünk, aztán kicsit tudtam aludni, majdnem ő is. Azok között, akikkel együtt várakozott a folyosón, volt olyan, aki a 3. abortuszára jött (20 év alatti) és este 9-ig népünnepélyt tartott a barátnőivel a folyosón, semmi fájdalma nem volt. Nem értettem, hogy miért kellett nekem ezt átélnem az utolsó éjszakámon, de most már tudom. Amikor az orvosom meglátogatott az első mondata az volt hozzám: "Nem a maga hibája." Valójában ezt csak azután az utolsó éjszaka után hittem el neki. Senki nem tudja mi történt, egyszerűen beindult a szülés (lehet, hogy az egyéb görcsöktől) és teljesen normálisan lezajlott, mindenféle előjel nélkül. Valószínűleg visszafordíthatatlan folyamat indult el. El kell fogadnunk a döntését és tanulnunk belőle.

Zalán a nagyszüleinél töltötte ezt a pár napot, nagyon jól érezte magát, továbbfejlesztette vonat tudományát és földgömb ismereteit papával, belehelték az összes ablakot és rajzoltak rá. Mellette persze nem unatkozunk és  keveset tudunk gondolkozni. Biztosan ezerszer könnyebb, hogy ő itt van nekünk és mégis mennyire nehéz! Mindent tud, nem emlegeti már Pocóbabát. Viktor mesélte, hogy hátrament az udvaron és mondta a ketrecénél, hogy a nyuszi elment. (Ez még nyáron történt!) Aztán megbeszélték, hogy a degu is elment és Pocóbaba is. Barátnőm szerint ő már le is zárta magában, ők már elbúcsúztak. Nekünk is el kell engednünk ezt a kis lelket, aki tanítani akart nekem valamit rövidke jelenlétével. Remélem van még egy-két lelkecske aki bennünket választ(ott).

Ahogy apukája mondta: Pocóbaba örökre Pocóbaba marad. A mi kis Pocóbaba angyalkánk.
"Valahol a fényeken túl,
ami szép volt, s elmúlt, újra vár.
Valahol az álmon is túl,
ott a kikötő, s a néhai táj,
ahol újra feltárul a régen látott ajtó,
aki várt, most odafut eléd,
újra kikötött a régi hajó.
És az elveszett játékok életre kelnek
és körben kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek..."
Related Posts with Thumbnails