hétfő, február 21, 2011

Egy kis vicc

Elgondolkodtató névválasztás szempontjából, ha olyat szeretnénk, amivel a gyerek elvan egy egész nyáron át. :)


-Anyu, anyu! A béka kimondja a nevem, ha összenyomom a hasát!
-Jól van Björk, de most már játssz valami mással.

hétfő, február 14, 2011

Trauma

Szombaton uszodában voltunk. Természetesen Zalán hozta a formáját, bár nagyon álmoska volt és uszoda után három perccel másfél órás alvásba zuhant. (Alig tudtuk kiböjtölni, hogy kivehessük végre a kocsiból és vegyünk neki cipőket. Bár addig hasznosan eltöltöttük az időt és úgy választottam magamnak cipőt, hogy nem kellett figyelnem, hogy mikor surran ki a fotocellás ajtón. Persze először a gyerekcipőket néztem végig és utána is. A boltban is méltatlankodott, mert szerintem, ha hagytuk volna még visszaalszik. Bár jófej volt, választott magának pár cipőt, hogy mehetünk, de a próbálástól kikészült. Nem csodálom, olyan bumburi lába van, hogy nem fér bele a hosszában jó cipőkbe. Vettünk kicsit hosszabbat. Remélem ez nem gáz, de már én is kikészülök, hogy semmilyen cipő nem megy fel rá. A múltkor, feladva minden korábbi elvem, a szintén magas rüsztű unokatesó régi cipői között válogattunk benti szandit. 8 cipőcskéből 2 ment fel a lábára, úgy, hogy ha az utángyártott lyuk utáni maradék bőrfecnire Viktor gyárt még egy lyukat, akkor hátha.)

És akkor a lényeg: Zalán minden feladatot a lehető legjobban megcsinál. Nem csak úgy húzgáltatja magát a vízben, hanem amikor kell kalimpál a lábával, kutya úszik, sőt úgy löki magát, hogy néha Viktor alig bírja tartani vele a tempót. Most szombaton el kellett rugaszkodniuk a medence oldaláról a vízben és egyből tök ügyesen megcsinálta. Az elvárt feladatokat simán teljesíti és a még nem elvártakból is sokat ügyesen megcsinál, továbbfejleszt.

A múltkor kimaradt, de azért apa is megérdemel jó pár dicséretet, mert biztosan sokat számít, hogy bízik az oktatóban is, Zalánban is, magában is, figyel és jól irányítgatja a csimotát.
Azért megint ez a sok ömlengés, mert hogy van egy feladat, amit ímmel-ámmal csinál és nem igazán szeret. Mégpedig amikor deszkát fogva kell úszni. Csapkodni szereti, meg idétlenkedni, de ha hozzá fogják a kezét vagy neki kell tolnia, úúútálja, mégpedig amennyire ismerem azért, mert szabadon szereti használni a kezeit. Jött ez a feladat, Zalán kiakadt, dobálta ki a deszkát és nyűglődött. Csilla néni átvette, hogy na már most pedig ilyen nincs. Csodálkoztam picit, mert hogy a többiek sem rajonganak a deszkáért, de hát gondoltam majd Csilla nénivel megcsinálja. Na nem! Erre megtörtént, amire még sosem volt példa, szégyen szemre Zalán ki lett ültetve a medence szélére (ráadásul közel a sarokhoz) és Csilla néni jól elbeszélgetett a fejével, hogy az a gyerek, aki nem csinálja meg a feladatot, a végén nem játszhat. Zalán picit összekapta magát és tolta a deszkát, a lábával is hajtotta magát. Persze Csilla néni dicsérte, hogy na igen, kb.: ezt várja tőle. Igaza volt, nem csinálta a feladatot, de mivel a többiek el-ellébecolnak feladatokat egész órán, igazságtalannak tartottam, hogy Zalánt meg így megszégyenítik, megfenyegetik. Annyira sajnáltam! El nem tudom mondani! Pedig sokat dicséri és imádja, de akkor is. Nehéz anyai szív.
Ráadásul már láttam a jövőjét magam előtt. Hasonló voltam, ha valamit szerettem abba apait-anyait beleadtam, kiselőadás, könyvtár, maximalista voltam, de cserfes és "rossz" gyerek. Plussz utáltam futni és kötélre mászni, de nagyon jó voltam a labdajátékokban. Szerettem a földrajzot, de a földgáz és kőszén lelőhelyek hidegen hagytak. Sokszor kaptam olyan dologért iskolában is, munkahelyen is, amit úgy éreztem, hogy baromira nem érdemeltem meg, mert mondjuk míg 86 dolgot nagyon jól megcsináltam, proaktív voltam, addig egyet benéztem vagy már erőn felüli volt és azért facultam. Engem ez egy időre visszavett, motoszkált az agyamban, hiába voltak egyébként megelégedve velem. Nem tudom Zalánra milyen hatással lesz a dolog, előre viszi vagy vissza veszi. 

Persze minden jó, ha a vége jó, végül játszhatott. Sőt üldögélt egy csónakban és Csilla néni mondta neki, hogy most be fogja borítani és ússzon oda apjához. Simán megcsinálta. Aztán meg mondta nekem, hogy milyen jó, hogy mindent megért és egyből meg is csinálja de akkor egy picit nem szerettem Csilla nénit aznapra. :)

Egyelőre Zalánt nem hatotta meg a dolog, mert ez a párbeszéd zajlott tegnap:
- Hol voltunk tegnap?
- Uszodájan.
- És mi volt az uszodában?
- Csijibiji vége lett. (mikor vetkőztünk ment a Csiribiri dvd, de mire kiértünk vége lett) :)

csütörtök, február 10, 2011

Kis füves könyvünk 2. rész

A mosásról

Ha gyermek van a háznál, rengeteget kell. Arról sajnos nem tudok nyilatkozni, hogy ha több gyermek van a háznál ez hatványozódik-e vagy betapad valamiféle kusza állandósságba. Már hajlok rá, hogy azonosuljak a "Nem kell mosni, csak szellőztetni" férfi praktikummal, illetve a "Egy gyerek, foltok nélkül nem is igazi gyerek" (korábban azt gondoltam lusta) anyukák és (korábban azt gondoltam lódító) nagymamák frappáns közhelyével. Az óvodai belépőnk is meg van már: Jaj, hát nem épp az utcasarkon borult térdre/pottyant le a túró-rudi/itta le magát kakaóval/kente magára a szempillaspirálom... Némelyik nem túl életszerű, de a mondat végét el lehet harapni, dünnyögni. Úgyis a szomszéd gyermek anyukája is rávágja, hogy jaj, hát nekik is épp akkor borult a gyerekre a felmosóvödör, amikor már kiléptek az ajtón.
A mosásba egyébként bele lehet zavarodni. Ma bementem a mosókonyhába, hogy kiteregetek, amikor észrevettem, hogy el sem indítottam a mosógépet. Vagy reggel veszem észre, hogy az esti mosás bent figyel. Rosszabb esetben hajnali 4-kor eszembe jut és kimászom teregetni. Innentől borul a napirendem, őrület. Mert az hagyján, hogy a ded állandóan változtatja a napirendjét, na de, hogy a mosás is?


A védőnőkről

A miénk szerencsére egy tündérke. Pontosan úgy néz ki, mint a Maszkabálban a tündér. Elég sok mindenben egyetértünk, jóval több dologban, mint amiben nem. Sőt talán nincs is nagyon olyan, amiben nem. Minden héten továbbképzi magát. Nem tör a gyermekorvosunk babérjaira, de nagyon szakszerűen el tudja mondani, mi zajlik a pici testben különböző helyzetekben, betegségekben.
Ennek ellenére hallottam furcsaságokat. A kedvencemet emelném ki. Lili babát szeretnénk meglátogatni. Apukája mondta, hogy a védőnő azt mondta, hogy ne jöjjön kisgyerek látogatóba a babához. (? - senki nem értette) Azért, mert: megetetheti valamivel (!!!) Ennek ellenére a többi dologban penge a védőnő, de kicsit túlaggódós. Elképzeltem persze, hogy a következő mondata, az lehetett, hogy a kistesót csak 10 év múlva vállalják, hátha a nagy megeteti majd valamivel, ne adj isten összeveszik vele egy játék miatt. Jujj! 
A védőnőképzőben én belevenném a tankönyvbe a szórul-szóra bemagolandó tanácsokat. Nem rosszból, meg azért, mert én jobban értek hozzá. Dehogy! De van, amit azért súlyosan félre lehet érteni. Valahogy így: mondjuk meg anyukáknak, hogy ha kisgyerek jön látogatóba figyeljenek oda fokozottan, nehogy megkínálja valamivel a picit, bántsa, cincálja, ledugjon egy rágókát a torkán. Vészmadár védőnők hozzátehetik: nehogy megetesse mérgező szobanövénnyel, belefojtsa a fürdővízébe/auchan-os zacskóba, felgyújtsa egy elől felejtett gyufával.

A mozgásfejlődésről

Minap beszélgettem egy konduktorral. Elmeséltem, hogy Zalán milyen lassan fejlődött és hogy általában meg kellett neki mutatni a következő fázist, mert vidáman elvolt egy-egy tudományával hónapokig. Mennyire gáz ez? 1,5 hónapig forgott, 3,5 hónapig kúszott, 6 hónapig mászott és kapaszkodva lépegetett, álldogált. Majd 16 hónaposan elindult önállóan. Azt mondta, hogy bárcsak mindenki így csinálná, ilyen sokáig forogna, kúszna, mászna. De akkor miért szekálták szét az idegeimet anno? Ha hónapokig forogna, kúszna, mászna, akkor hogy indulna el 1 évesen? Miért csinálják ezt? Tudom, hogy a következő gyermekem gyorsabb lesz, mert ellesi és tudom mit csináljak vele, ha mégsem, de akkor is idegesíteni fog ez az egész.

A gyermekorvosokról

Mindegyik halkan beszél, hogy a gyerek ijesztgetést ne fokozzák, hanem megálljanak azon a szinten, amikor a picike "csak" attól retteg, hogy a pucér testét hideg eszközökkel hallgatja, ledug valamit a torkán és tapogatja nyomogatja? Vagy van olyan is, akit az anyuka is megért, főleg akkor, ha közben a gyerek ordít a fenti műveletek folyománya képpen???

hétfő, február 07, 2011

Lassan kettő

Mostanában nem igazán esett szó Zalán fejlődéséről, pedig van jó pár momentum, amit régóta szeretnék megörökíteni. A régótán van a hangsúly, mert ezeket régóta csinálja, mondja, de nem jegyeztem le.

A beszélőkéje egész nap be van kapcsolva, még álmában is. Kb.: 19 hónaposan kezdett 2-3 szavas mondatokat gyártani, de valahogy ennél tovább nem jutottunk, többet várnék tőle mostanára. Igaz elkezdett mondókákat mondani, énekelni, mindent azonnal megismétel, (egy kivétellel), remekül asszociál. Pl.: ha kirándulásról van szó, vagy kiránduló autóról, azonnal belekezd a "somvirág, somvirág"-ba, de csak addig tudja, hogy "somvijág, somvijág, anyasájga" :) Az egy kivétel a "köszönöm". Egyszerűen nem mondja. Mondja, hogy "tessék", mondja, hogy "szeret"(-ne valamit), de a köszönöm az nem megy. Csak néz.

Viszont meglepődök továbbra is ahogy az igéket, mellékneveket használja. Pl.: a megkevert kakaójára mindig mondja, hogy pörög a kakaó,  néha azt is, hogy elszédül :D A ventillátorokra, szélforgókra is azt mondja: forog. Most már a lámpák is inkább a világít nevet kapják. Persze tudja, hogy lámpa, meg mi úgy használjuk, de őt az érdekli (gondolom), hogy világít. Vagy mond olyat, hogy "nehéz, anya segíjjél", valahogy így parasztosan. :) (Erről jut eszembe, jókat vigyorgok azon, hogy Jázminnak a csigabiga "told ki", a mikulás pedig "jöjj el" a hullapelyhesből. :D)

A "nemmost" -ra mindig visszakérdeztem, hogy "biztos?", ezért ez átváltott "nemmost biztos"-ra ill. "biztos nemmost"-ra :) Mostanában a szavajárása, hogy "hoppá" és a kedvenc foglalatossága mindent eldobálni, aztán a szavajárását használni. Én meg mondom: hoppá bizony. Ezért ez most már néha "hoppá pijos" lett, mert ugye a bizony-nak semmi értelme. :)

A formabedobóját teljesen meg tudja csinálni (a 18 db-osat) és közben mondja is, hogy félhold, csillag, virág, ovális, háromszög. A rombuszt, trapézt segítséggel, a paralelogrammát pedig nem tudja szépen kimondani. :) Viszont ezt azért írom ide, mert pl: a múltkor a bögre fülére mondta, hogy ovális és az ovális tányérjára is mondta, aztán megállapította, hogy az ő füle is ovális, mint a bögréé. Persze ezeket az asszociációit én van, hogy napokig (!) nem értem meg.

Van egy vers (?), amit mondogat, mindig ugyanúgy, fogalmam sincs mi az. Süsü dal mondatait befejezi, néha csak az utolsó két szótagot, az nagyon vicces. Olyat is mond, hogy "mesélő tattóóán" (mesélő Csankó Zoltán), igen és utána azt is, hogy "szia toasz, szia pőszi". :D De mit várunk ugye: az én első mondatom az volt, hogy: "gyártásvezető Dudás Ica" :D Állandóan Thomast nézne, aztán Süsüt, de a gyerekdalokra is vevő, Csiribirire is, na meg a Maszkabál. Én meg totál ledöbbenek, amikor a bújj, bújj zöldágat szinte végigénekli a gyerekkel.
Meg mond olyat, hogy "sziamia haramia". Bemegy a szobájába, visszaszól: "Szia, jó legyél!" Vagy ilyet: "helló-belló, mitcsinálsz?" :D
Amúgy nem nézhet sok dvd-t, tv-t már mi sem nagyon, de mostanában beteges időszakunk volt, (hasmenés, nátha) és ilyenkor semmi más nem érdekli, csak bambulni a tévé előtt. Mondjuk megértem. Meg legalább pihen, ágyban úgysem maradna meg.

A saját neve ÓdorSzajón, nem bírja kimondani. A falu nevünket se. Az utca nevünket azért mégsem írom le, de jól kibabráltunk a gyerekkel. Sosem fogja tudni elmondani hol lakik. :)
Ja és telepátiálunk. Nagyon gyakran. Elég a babára gondolnom és már mondja is, hogy "Pocóbaba jácszol". (Ezzel tartjuk benne a lelket, hogy majd egyszer játszani lehet vele.) Vagy csak filózom mikor menjünk fürdeni és benyögi, hogy "fűdessz". Ezeket sem értem, de nagyon sok ilyen van és érdekesek.

Igaz a beszédről írok, de annyi minden idecsúszott, hogy akkor ideírom az evést is. Mindent megeszik és ott is mindenre el tudja mondani, hogy csíp, édes, sós, szúr stb. Kedvence a palacsinta (pintaja) ezt álmában is emlegeti és most már mi is pintajának hívjuk. Azért a múltkor egy kis kolbász (bószász) evésre felhagyott a pintaja evéssel. Szóval vannak fokozatok. Tészta, banán (ammónini) pintaja (vagy más süti) majd a kolbász istenség. Tegnap pl: kölest, majorannás husit és babcsíra salátát evett, másfél adagot.
Sütik: az elmúlt három napban miden nap sütöttem valamit. Tiszta minta anya lettem. Tegnap almás és túrós pitét, mert annyit kell mesélnem Boribont, ahogy autózik almáért az almás pitébe, hogy megkívántam. Terhes vagyok, na! :)

A kedvenc játéka, ha főzöcskézhet, autókat szerelhet szét, állatokat pakolászni és autózni a városos szőnyegén minden mennyiségben. A városban általában karambol van és akkor jönnek a mentő, tűzoltó, rendőrség, de mire mindenkit kimentenék és elszállítanánk a kórházba, addigra újabb karambol történik. A szőnyegen van földút is, amit a markoló javít időtlen időkig. Legvégül pedig egy óriás, 12 kg-os, Godzalán megtámadja az egész várost és letarol mindent. :) Netán ráesik a városra egy óriás faóra, ami természetesen az űrből érkezik, vagy egy hatalmas és felettébb rejtélyes búgócsiga. :)

Alvás: kritikán aluli az utóbbi egy hétben. Nem maga az alvás, hanem az elalvás. Nem is tudom mikor kezdte el Zalán átaludni az éjszakát, mert egész pici kora nagyon jó alvó volt. Egy-két szopi, 15 perc, aztán aludt tovább. Aztán egyszer csak már nem kelt fel, nem tudom tényleg, talán 3-4 hónapos lehetett. Majd valahogy visszakeresem, mert érdekel. Azt sem tudom mikor aludt el magától. Legtöbbször nem vártam meg az ajánlott elalvás utáni 20 percet. Sőt direkt letettem mindig félkómásan, hogy egyedül aludjon el. Azóta leteszem este 8-kor és reggel 8-ig, 9-ig nem igazán látom, ha csak nincs fogkínja vagy beteg.

Egy hete viszont elért minket valami borzalom. Öröm az ürömben, hogy kiszoktatta magát a kiságyból. Ez amúgy is tervbe volt véve a kistesó miatt, de még nem vettünk ágyat, csak egy heverőnk van. Néha, ha volt itt valaki, akkor délután a heverőn tudtam csak elaltatni és ott aludt tovább. Nem esett le, tudta hol van, szuper, had szokja! Igen ám, de most kitalálta, hogy délután is és este is ő OTT akar aludni, (ami még nem is olyan nagy baj) és velünk (ez már annál inkább). Ok, mostanában náthás volt, de ez nem szokta ennyire felforgatni az életünket. Fürdetéstől számítva 2-2,5 óra mire el tudjuk altatni a tiszta álmos fejét. Mindegy, hogy a fürdetés este 8-kor, 9-kor vagy délután 6-kor van. A két órát tartja. Közben 10-szer elalszik a karunkban, mellettünk, de ahogy megmozdulunk, vissza vagyunk parancsolva plussz felugrik és röhögcsélve randalírozni kezd. Ha a kiságyba akarjuk letenni, azonnal kipattan a szeme, mutat a heverőre, hogy: OTT viszont ott meg pörögni kezd, kapcsolgatja a lámpáját, dobál szét mindent, aztán meg nyíg, hogy nincs cumija... Tegnap visszatette Viktor a kiságyba, mert hogy ez így nem állapot. Majd elalszik. Hát nem. Fél órát üvöltött. A szívünk szakadt le. Bementem, egy perc alatt elaludt az ölemben, vártam 10-et, letettem a kiságyba. 1 óra múlva ébredt, hogy a nagyágyba akar menni. Ott is elaltattuk és otthagytuk. Reggel 8-ig ott aludt. Ma délben már befészkelte magát a nagyágyba míg én kezet mostam a pelus csere után és ahogy beléptem Boribont kért. Aranyos volt, cirka fél óra alatt elaludt. De most is volt kitörési próbálkozás, ilyenkor elég határozottan vissza kell nyomnom, lefognom, ölelnem, pütyörögnöm és hamarosan alszik, mint akit fejbevertek. Azt hiszem már látom az alagút végé, reméltem minden nappal egyszerűbb lesz, ha következetesek vagyunk, de inkább minden héttel. Azt írják az okosok, hogy egyszerűen nem akarnak aludni, mert sokkal érdekesebb játszani. Én aztán megértem. Legyek türelmes, szeretetteljes, ne érezze, hogy már mennék és alig várom, hogy elaludjon. Kb.: fél év és megtanul (újra) magától elaludni. Jó, de utána avassatok szentté, vagy legalábbis boldoggá életemben, mert ezt ember nincs, aki napokig bírja órákon keresztül.

Valahogy így állunk a második szülinap előtt (atyaég két éves!!!). Nagyon aranyos, nyugodt, barátságos, okos, szépséges és imádni való, főleg, ha alszik is. :D

Megpróbálom feltölteni a novemberi babauszis videót. 7 perc lesz! Kis magyarázatra szorul, mert ahol álldogálnak Somával kint a szélén, ott az az új feladat, hogy maguktól lépjenek be és ne segítséggel. Ezt Zalán már régóta megcsinálta ülésből (bevetődött) és csodálkoztunk, hogy miért utolsóként ugrik. Aztán visszanézve a videót láttuk, hogy a többieket segítették. Azért magyarázkodom, mert bizdergálná az igazságérzetemet, hogy ha már videóztam és újat tanultak, épp azt akartam megmutatni, hogy milyen ügyesen végzi az új feladatokat, ha nem is azonnal, de másodszorra harmadszorra. Amikor a deszkáról sétál be teljesen egyedül, azt ott először csinálják és Csilla néni mondja is, hogy amit Zalán csinál az lenne a végcél. Egyébként azóta (eltelt három hónap) már minden gyerek beugrik magától a vízbe és legtöbben be is sétálnak, de hát szerénykedés ide vagy oda, Zalán csinálja a legmagabiztosabban és legtermészetesebben. :) A végén a kikapaszkodást először csinálják teljesen egyedül, az nem is ment annyira, apának ki kellett mentenie, de különösebb fennakadást nem okozott a lelkivilágában. Mostanában már a kiscsónakot (két keze a feje felett összekulcsolva) is próbálja alkalmazni a beugrásoknál, leguggol, elrugaszkodik és szinte fejest ugrik.

video

péntek, február 04, 2011

Villámötlet Zalántól

Túl sötét van az éjszakai böngészőben? Akkor böngésszétek elemlámpával! :D


csütörtök, február 03, 2011

K. Családfa

Egyszer volt már róla szó, hogy Zalán aznap született meg, amikor Olivér unoka-unoka-unokatesónak kellett volna és hogy ennél nagyobb furcsaságok is történtek már a mi családunkban. Először is anyukám felfedezése, miszerint Zalán az egyik ükapja, Olivér az egyik ükanyja névnapján született. Pontosabban: Zalán az én egyetlen még élő nagypapám apjának a névnapján, Olivér pedig Orsi egyetlen még élő nagymamájának az anyukájának a névnapján. Különös.

Amióta újra babát várok, sokat gondolkozom ezen a családon. Plussz nemrég anyukám összefutott egy tökéletesen ismeretlen és nem is túl távoli rokonunkkal. Szépen bemutatkoztak egymásnak, aztán kiderül, hogy apum unokatestvére. Mindig is szerettem volna összeírni, amit tudunk a családról, bár igen érdekesen alakultak a dolgok és nem igazán tartják a testvérek egymással a kapcsolatot, de majd ennek okára is mindjárt fény derül.

Van egypár ősrégi sárgás, csodaszép betűkkel írt házassági anyakönyvi kivonat, bizonyítvány, szegénységi bizonyítvány, orvosiigazolás, keresztlevél, lakhely bejelentő a birtokomban, amiből bogarászhatok

Először is, nem ez volt a nevünk. Krnács volt. Krnács János volt az ükapám, Orsi figyelj a tiéd is. :) Nem tudom sajnos mennyi gyereke volt, ezt senkitől sem tudtam kideríteni, de az ő egyik vagy egyetlen fia volt a dédapánk. Krnács Mihály, aki Kiskunfélágyházán volt csendőr és ekkor magyarosíttatta a nevét.

Na itt kezdődnek a bonyodalmak, vagy ha voltak korábban is, arról nem tudunk. :)

Az én Mihály dédapám, aki 1881. március 2-án született (ez csak azért fontos, mert a sírján nincs rajta, mert senki nem tudta), 1912-ben elvette Nagy Ilona nevű asszonyt (aki az Orsi dédanyja). Született egy Juliska nevű lányuk. Aztán a dédapám lelépett, én úgy tudom Ceglédre és ott egy ismeretlen nőtől (aki a dédanyám) született két fia, Mihály és Miklós (a nagypapám 1912-ben). Mikor ott Cegléden elunta magát (figyelem!!!) visszajött Pestre és hozta magával a két fiút a régi feleségéhez hogy nevelje fel őket. Sosem tudnám megtenni. Ezután még született két fiuk, Ferenc és Sándor (Orsi nagypapája), aztán gondolt egyet és lelépett újra, ezúttal állítólag Szegedre.

Namost, mivel az első lány és az utolsó fiú között cirka 20 év volt a korkülönbség, ezért eléggé szétesett a család. Az én nagyapám is kb: 15 évvel volt idősebb Sanyi bácsinál. Sanyi bácsit ismertem, a nagyapámat nem. Juliskának 5 gyereke született, 3 fiú és 2 lány. Ebből egy nagypapát megtaláltam az iwiwen. :D
Mihály lánya volt az akivel anyu összefutott, neki van egy fia és egy lánya. Én jövök a Miklós ágból, Orsi a Sanyi bácsiéról. A nagy korkülönbség miatt lehet az, hogy apukám és Orsi apukája majdnem egyidősek  és  így mi is. Ferencről annyit tudni, hogy öngyilkos lett és kétféle módon is megölte magát, legalábbis nem derült ki mi az igazság, mindenki mást tud. Akasztás vagy vonat elé ugrás.

Tehát Miklós fia volt apukám, Zoltán. De ez is egy nagyon érdekes sztori. Az úgy volt, hogy a nagymamámnak nem lehetett gyereke. Ő volt Hordós Ágota, sajnos őt sem ismertem. Ők 1938-ban házasodtak össze, apu 1950-ben született. Méghozzá úgy, hogy az Ágota unokahúga, akinek most nem jut eszembe a neve, feljött Pestre munkát keresni. Miközben Ági mamám dolgozott, Miklós és az unokahúg, aki természetesen fiatal lányka volt még, összehozták apukámat. Ági mama bevállalta, hogy felneveli aput (vajon ezt meg tudnám tenni?) úgy, hogy apu senkitől soha nem tudta meg, hogy nem ő a vér szerinti anyja.  A nagypapám meghalt 46 évesen, amikor apukám 8 éves volt. Utána Ági mama egyedül nevelte, de ő is meghalt mielőtt anyukámmal megismerkedett volna apu. Csak akkor derült ki az igazság, amikor összeházasodtak anyuval. A mamám a keresztlevelet nem tudta átíratni és ott a vér szerinti anya neve volt. A vér szerinti anya ekkor már nem élt, belehalt egy ikerszülésbe. Apu gondolom kisebb sokkot kapott, mert akivel tartotta a kapcsolatot és addig az unokatestvérének hitt, kiderült, hogy valójában a nagynénje, de ez végül nem változtatott semmin, minden maradt a régiben. Na mindegy, ebbe már bele sem tudok gondolni. Mindvégig a mamát tartotta igazi anyjának, de sajnos erről nem tudtam vele beszélni, mert meghalt, mielőtt elmesélhette volna. 46 évesen, ahogy az apja és ahogyan egész életében készült rá. Különös.

Viszont ami még hab a tortán, hogy apu anyjai (de hülyén néz ez ki) rábacsanakiak voltak és akit nagyanyjának hitt az pedig bágyogszováti, ahonnan anyukám származik. Apu mindig is Győr - Sopron megyéből akart feleséget, hogy olyan rántott husit ehessen, mint az anyukájáé volt :) És van olyan rokonunk, ahol a feleség anyu rokona, a férj pedig valahogy távolról apué. Nagyon durva.

És a végére egy gyöngyszem, ami egy babás blogba illős. A nagypapám családi pótlékot igényel saját gyöngybetűivel az én apukámra. :)

Tekintetes Igazgatóság Budapest

Alulírott azon alázatos kérelemmel fordulok a tekintetes Igazgatóság kegyes színe elé, hogy a velem közös háztartásban élő, külön keresettel nem bíró feleségem szül: Hordós Ágota részére családi pótlékot engedélyezni kegyeskedjék. Kérelmemhez csatolom a házassági levelemet. Kérésem megismétlése mellett maradtam a Tekintetes Igazgatóságnak.

Újabb rejtély, a dátum 1942, apu 1950-ben született. Milyen családi pótlék ez, feleségre járó? Akkor ezt bebukta a babás blog, de olyan szépséges, nem? :)

kedd, február 01, 2011

Nagytesó gyakorlaton

Meglátogattuk Lili babát, aki már 3,5 hónapos nagylány. Igazán bájos, gyönyörűséges, csendes, szemlélődő és váratlanul elalvó baba. :)

Zalán egész jól vizsgázott: nem piszkálta, nem félt tőle (ahogy korábban a kicsit nagyobb unokatestvérétől), nem dobálta meg (ahogy vártam). Óvatosan körülkémlelte a játékait, néha bemosolygott hozzá a kiságyba, néha ordítozott is, de nem sokat. Azóta esténként a "ki alszik már" listájába bekerült a "Lili alszik" is. :)

Képek! Vigyázat! Lili apuka fotós, Zalán anyuka notórius fotó feltöltő. :)







Igazi nagytesó feje van, nem??? :)








Beszabadult a tiltott területre



Mindentudó ujjtartással és tudományos koncentrálással szakértő



Apa hátán

"De jó, hogy nekem már nem lehet ilyen lökött bátyám!" :)
Related Posts with Thumbnails