csütörtök, április 30, 2009

Zalán ma 6 hetes

4,84 kg és várjuk a csodát! :) Állítólag mától minden megváltozik és csudálatos lesz és alszunk és mosolygunk egész nap és minden pöpec lesz.
Egyelőre nagyon nyügi reggel van :(

szerda, április 29, 2009

6 hetes...

lesz holnap.
Határozottan mosolyog, teliszájjal és megismer. A pelusozást különösen kedveli azt végig mosolyogja és beszélget a katicákkal. Szopi előtt is örül a cicinek. :) A cici már több mosolyt kapott, mint mi, de mindennek eljön a maga ideje.
Gügyög: böá, gögg, eeö és azt is mondja aaa-nnya :))))))
Figyel, szereti a fekete-fehér tudományos képet, az állatkákat a falon.
Képes egy plédszöszre röhögni.
Nyújtozkodik szopi után, meg dörzsölgeti a szemét, ha álmos.
Ha piszkálom valamilyét, (kamillázom szemét, nézegetem orrát) amikor megunja, odanyúl és eltolja a kezem :-o Nemtom ezt hogyan csinálja.
Megkopaszodott és tele van anyatejpöttyel. Anyukám úgy reklámozza, hogy tejallergia, de mondtam, hogy ne beszéljen már ződeket. :)
Voltunk anyunál és engem mindig kiszúrt magának, mintha én lennék a biztos pont. Azt hiszem már tudja, hogy szüksége van az kiszolgáló személyzetre. :)
Nyújtogatja a nyelvét és nyálbuborékokat is tud fújni, néha tejeseket...
Tud hegyesen köpni = nyíg és bukás egyszerre :)

Anyja viszont amortizálódik:
Képes vagyok megkenni vajjal a reggeliző kistányért.
Ha apa ökörködik a bébiőrrel és átnyújtja, hogy "A fiad keres telefonon!" még majdnem el is veszem, hogy beleszóljak.
A tusolóban a sampont, balzsamot, testradírt, intimgélt, tusfürdőt és fürdőolajat rendre nem oda kenem, ahova való.
Nem ritka az ilyen beszélgetés:
Apa: Azt sem tudom hol vagyok.
Anya: Én sem, de ugyanott vagyunk.
Lehet nézni mélán, percekig egy szöszt a padlón.

Összességében feltaláltuk a legolcsóbb tudatmódosító szert. Egyszerűen nem kell aludni, csak max. 2-3 órákat egyben és gyakorlatilag egy pszichedelikus álom lesz az életünk.

kedd, április 28, 2009

Zalán vs magyar EÜ

Komolyan mondom ez felháborító!
Az úúúúgy volt, hogy ma mentünk csípőszűrésre Vácra. Kötelező. Ok, kaptunk beutalót már a kórházból hazajövet és be is jelentkeztem időre. Védőnő szólt, hogy figyeljek milyen napra adnak időpontot, mert kedden van rendelés, de néha adnak csütörtökre is időpontot (az állatok... nooormáááális?). A gyermekorvosi vizitnél kiderült az én gyermekkori csípőficam gyanúm, ezért mondta, hogy ad majd beutalót ultrahangra is. Ok, rendben. 1 hós viziten kaptunk beutalót szintén Vácra. Védőnő ugyan mondta, hogy kérjek oda is időpontot, és úgy tudja Veresre kell mennünk. Megnéztük a beutalót, mégiscsak Vác. Nézegettem én, hogy nagyon egyforma a kettő, de a vizsgálat száma más volt, gondoltam akkor ez a lényeg.
Hívtam a kórházat, hogy mennék babával csípőuh-ra és megyek vizsgálatra is, nem-elehetne-e, hogy ugyanarra a napra kapjak időpontot, mint a vizsgálat. Hívjam a röntgent majd megmondják. Felhívtam, mondtam pici baba, van már időpontunk (ma 3-ra) és mi lenne, ha akkor mennénk az uh-ra is, egyben lezavarnánk. Persze, akkor menjünk 1-re az uh-ra.
Nahát tök boldog voltam, milyen segítőkészek, milyen ügyik vagyunk, igaz kicsit necces egy apró babával déltől kb: fél 5-ig kiruccanni, de majd megoldjuk okosban.
Ma elindultunk, babakocsistul, játékostul, váltóruhástul, beutalóstul, nagymamástul. Odaérünk, keresgéljük a röntgent. Kórház feltúrva. Hamarosan megtaláljuk az odavezető liftet, ami az 1. emelet helyett az alagsorba vitt le minket. Miután megtudtuk, hogy ez az alagsor, na a lift soha többet nem jött oda. Így egy emelet helyett kettőt másztunk hordozóstul babástul, csak kicsit voltam még ideges. Mondom sebaj, ennyi baj legyen. A röntgent nagy nehezen megtaláltuk. Tudni kell, hogy a váci kórház olyan, hogy megy az ember, ott egy semmilyen ajtó és mikor azon belép, megint kitárul a világ egy csomó ajtóval. Azután megint belép egy semmilyen ajtón és azon túl is van egy csomó ajtó.
Megtaláltuk a röntgen recepciót... Ott közölték, hogy pici babának ők nem csinálnak uh-t és biztosan nem ide van időpontunk, hanem Veresre. Annyuk, a védőnő is ezt mondta, de végül eltántorodott, mikor megnéztük közösen a beutalót.
Kimentünk, leültünk. Baba szerencsére csendben nézelődik és mindenkinek tetszik. Felhívtam a gyermekorvost, hogy most mi a vihar van már. Azt mondja két beutalót kaptunk ugyanarra a vizsgálatra és az uh-st majd Veresre adja. Köszönjük szépen! Az asszisztens a TAJ számomat is elírta, végül is ezt miért ne...
Na sebaj, le a kocsiba, ettünk gyorsan, fúj a szél, babát telibe kapja a steril parkoló összes steril mocska. Gyorsan kocsiba be, baba szopizik és izzad ezerrel, mert 70 fok van.
És még csak fél 2 van. Ujjé! Apa hív, tök ideg, hogy a gyerek megint tortúrán van és figyeljek oda, nehogy megöljék a barmok. Ok, figyelek.
Fél 3-ra felblattyogtunk az ortopédiára, ahol szintén váróterem, tanácstalanul nézelődünk, egy semmitmondó ajtó előtt toporgunk. Aztán kérdésemre megtudom, hogy a semmitmondó ajtó egy egészen bababarát váróba visz (váróból, váróba) és megint kitárul a világ az ajtó mögött. Azt hiszem jó helyen vagyunk, 3-ra van időpontunk. Van pelenkázó, wc, szipi-szupi. 3 előtt elkezdtek beszállingózni a babák anyustól, apustól, nagyistul. Már vagy 10 baba volt 2-3 kisebb nagyobb felmenőjével kísérve, mikor kiderül, hogy (kapaszkodjunk!) MINDENKI 3-RA KAPOTT IDŐPONTOT. Na ne! Sebaj mi vagyunk az elsők, 1 óta itt nyomjuk.

3-kor kijött egy nővér, sorolta a neveket. 4 baba bement a szűrésre, mi nem voltunk köztük. Újra kijött, újra kezdte előlről a babákat, mi már kánonban mondtuk a többiekkel, hogy K. Jázmin kiskorú, már befáradt. Ő sajnos harmadszorra sem vette észre... Kérdeztem, hogy Gódor Zalán nem mehetne -e be, aszongya "picibaba? hát akkor dehogynem." ( A kezemben alukált, nem lehetett nem észrevenni apróságomat.) Bementünk, megint kitárult a világ és volt vagy 2 vizsgáló plussz wc. Kezdtem megzavarodni. Aszongya a nővér menjek be egyikbe. De mibe? Soha nem jártam ott. Választottam egy íróasztalos szobát. Na mondom ez lehet valami főorvos szobája, én meg össze babakakázom az íróasztalát... megérdemli... De végül találtam egy vizsgálóasztalt, ott levetkőztettem Zalánt. Hu, sínen vagyunk! Hurrá! Jön a doki, baba alszik, szendereg. Megragadja és egy pillanat alatt szétfeszíti a lábait, aszongya minden ok... és KIMEGY. Zalán ordít, megijedt, fájhatott is neki. Basszus! A nővér meg kiabál, hogy nem tudja az adatokat és menjek már ki. Uramatyám. Valakit felrúgok ma még!
Non plus ultra: A "szobatársunk" nevét elírták és hiába győzködte őket, hogy van időpontja nem találták. Mivel míg még kint voltunk többször hívta a nővér S. Milánt, ezért szóltam, hogy S. Milos neve valszeg el lett írva, de a nővér abszolút nem emlékezett rá, hogy keresett egy hasonló nevű gyermeket... jesszom.
Gyorsan kihúztunk onnan és igyekeztünk hamar elfelejteni az egészet. Zalán nagyon zaklatott (nemtommér) és rajtam lóg szegényem, de nem bír elaludni. Ha már közelítek a kiságyhoz és megérzi a kókuszmatrac szagot, egyből sikít, hogy neeee!
Hát itt tartunk, 2-ből 1 akadályt abszolváltunk, de mit hoz még a jövő?!

Nagyi vizit

Az előző bejegyzés inkább Zalán új kiskedvencéről szólt, mint magáról hősünkről, pedig vele is történnek ám az élet nagy dolgai. Voltunk tegnap nagyi viziten, egész napos kiruccanásra. Jöttek szomszédnénik is látogatni és bezony előkerült egy nagy doboz gyerekkori fényképem :) No comment.

Nagymamától gyakorlatilag nem lehet a gyerkőchöz férni, nagymamával össze van nőve. Félő, hogy egyszer nagymamát hozzápelusozom Zalánhoz.

Annyira jó kedve volt, vigyorgott egész nap. Reggel sajna dugóba kerültünk, így eléggé kicsúszott a kaja idő és annyira mohón evett, hogy utána bizony ment a büfi - puki vadászat, de legalább anya megint tanult valamit. 4 órás etetésnél bizony gyakrabban kell büfiztetni és kicsit várni, hogy üllepedjen a cucc és babácska ne érezze magát nagyon nagyon éhenhaltnak még evés közben is.
Bumm a fejbe...

Másik nagyiéknál Maffia cica keresi, ki sír.

Ahhá

Gügyimami

Fárasztó hétvége volt

Hétvég(r)e

Vártuk a hétvégét, mert már nagyon kivoltunk Viktorra. Ő még a szőnyegbe is belekötött, hogy miért ott van, ahol ő jár-kel, úgyhogy elképzelhető, milyen kipihentek, feszültségmentesek vagyunk. De nem számít, szerencsére egy-két óra és ha jobb passzban van, jól kiröhögjük magunkat. Szerencsére a hétvégénk jól alakult.

I. György, a vérnyúl

Fityiszt mutatott nekem a húsvét. Sokat kacérkodtam vele az utóbbi időben. :) Az úgy volt, hogy péntek délután elindultunk sétálni és ahogy kiléptem a kapun, ott ugrált egy édes nyuszi az utcán. Mondtam Viktornak, hogy azonnal intézkedjék, mert nyúl nem maradhat a kóbor kutyák áldozata. Meg is fogta, egészen szelíd, vörös (narancssárga) és törött (?) fülű nyuszit. Fogalmam sincs, hogy ki rakhatta ki, de egészen biztos húsvéti "maradék" a drága. Kapott kosarat és répát, amit morogva és dühödt melső mancs rúgásokkal védett a mi vérnyulunk. Azóta persze én kiprovokáltam, hogy mégiscsak én vagyok a főnök, úgyhogy már bármikor elvehetem a répáját. :)
A keresztségben először majdnem a nyúlpaprikás nevet kapta, de heves ellenállásomra, inkább György lett. Nem Gyuri, György, mert ez egy komoly nyúl... nem nyuszi, nyúl. :) I. György így tengeti az életét nálunk, kapott egy egészen nagy nyúlketrecet és abban rohangál, eszik és mindenféle zöldségből apró fekete bogyókat generál. A többi plüssnyúl rendre megkapta a II. György, III. György stb. neveket, csak hogy mindenki tudja ki hol áll.

Szóval szaporodunk, mint a nyulak háhhhááá és már 9-en vagyunk. :)

Valójában évente érkezik új lakó, 2004: Kira, 2005:Pablo, 2006: Deguhölgyek, 2007: Burgonya cica, 2008: Zalánbaba :) és Peti a tücsök, 2009: György. Nagyon kiváncsi vagyok, mit hoz a 2010-es esztendő, de minden szilveszterkor apa elmondja, hogy itt a vége, állj. Pedig szerintem tartogat még meglepetést nekünk a következő év is ;)

Ja és még lehet, hogy méheink is lesznek, akkor viszont 200009-en leszünk éppen :)
Megigazgattam a répáját a jobb kompozíció végett, hát majdnem leharapta a kezem

Azután bocsánatot kért :)
Hagymáék

Viktornak karácsonyra egy elég bolondos boltból rendeltem ördöglakatot, ahol is lehetett hangyafarmot kapni. Mondtam is neki, hogy nem kéne-e egy olyan is. A kollégáinak elrebegte és mindenki beindult. Főleg egy bizonyos kollégája, aki még akasztott ember is volt szerintem. Tudom ezt nem így szokás mondani, de ő tényleg... Mindenfélét csinál, minden után érdeklődik. Azt hiszem elég annyit mondanom, hogy Kínából hozatott magának rúdugró botot (?) szóval olyan akármit, amire a pénzt kajajegy kiárusításból gyűjtötte, hogy az asszony meg ne tudja :)

Nolám pénteken jött az sms, hogy szedtek hangyákat és a többiek meg kimentek hangyafarmért. Kicsit fortyogtam csak magamban, hogy mekkora marha sok dolguk van és ha én blogot írok le vagyok bacarintva, hogy ejj, de ráértem... Na mindegy, lehiggadtam és kedvesen visszakérdeztem: Na és van már nevük? (nemvolt)
A hangyafarm egyébként egy zselés cucc, egy plexi üveg mögött és lehet látni, hogy a kolónia jön megy, ás, fúr stb. Na itt nagyon komolyban nyomják, úgyhogy webkamera, összeállítva egy polcon a farmmal, így bárhova mozgatható.... éééés, itthonról nézik. Becarsz. És megy a körsms, ha néhány hangya kimozdul a holtpontról és elindul a zselében.

Sajnos a projekt most újratervezés alatt áll, mert egyik kolléga mindenkinek bőszen mutogatta hagymáékat és sajnos ahogy nyitogatta az egyébként átlátszó cuccost, ki-ki szökdöstek. Így Viktor kapta feladatba, hogy szedjen hangyákat a kertünkben, ugyanis nekünk hatalmas 2 cm-es hangyáink is vannak. Elég rémisztőek, de végül is semmi extra. Úgyhogy este egy nagy kenyér darabbal illetve mézzel indult hangyavadászatra. De egyik sem jött be, mert hangyáék nyugovóra tértek, így ki kellett ásnia őket. Épp rikoltani akartam, hogy be ne hozza őket a lakásba, mikor is megelőzvén közölte, hogy a dupla üvegben a hűtőben hangyáék vannak, ne lepődjek meg. :-o Jóóóó, már nem fogok...., de a hütőőőőőbeeeen?
Igen, mert hangyáék majd ledermednek és jól ki lehet őket válogatni a homoktól. Így steril hangyáék mennek a zselébe és biztosan megy már az izgulás, hogy megfogannak-e, avagy ásnak-e. :)

csütörtök, április 23, 2009

Lufipofi

Gyarapodás

Zalán 5 hetes és 4,5 kg. Ha ez így megy tovább:
3 hónaposan: 9 kg lesz,
6 hónaposan: 13 kg lesz,
1 évesen: 23 kg lesz, tovább nem mertem számolni...

"Egy szemétdombra szültek, de ők is kikészültek" - avagy apa nevel

Mikor a kisded nagyon régóta hisztizik és nem jövünk rá a miértre, érdemes (?) megfogadni az alábbi tanácsokat:

- Igyekezzünk józan észérvekkel meggyőzni viselkedése helytelenségéről: "Miért ordítassz, talán kirúgtak a munkahelyedről? Hátakkómeg?"

- A hagyományos módszerekhez is folyamodhatunk: "Fiam majd a saját házadban ordíthatsz, amíg itt laksz nem kéne."

- Próbáljuk a gyermeket a mindennapi életünkbe bevonni: "Na gyere, csinálunk valami igazán férfiasat, te közben brunyálhatsz a pelusodba."

- Valós jövőképet is állíthatunk elé, hogy érezze igazán komolyan vesszük: "Ha nagyobb leszel nyírhatod apa helyett a füvet." vagy "Egy nőért sem érdemes élni, csak anyáért, a többiért nem." (hát nem cukik!? :))

- Próbáljuk szórakoztatni: "Hallgassunk most Tankcsapdát!" vagy "Mutatok számítógépes játékot."

- Énekeljünk neki gyermekdalokat: "Volt egyszer egy mehemed, elment a tehenekhez, vagy mi és ott megrúúúúhhhgták a tehenek" vagy "Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok gyűlnek (ezt honnan vette?), Bóbita, Bóbita ordít, Bóbita, Bóbita fáradt..." stb, stb.

Ha a fentiek nem sikerülnek, nyugodtan adjuk át a kisdedet az anyjának és ne keseredjünk el semmiképpen sem. Majd legközelebb sikerül. Persze fennen hangoztassuk, hogy: "én mindent megpróbáltam, dehát éhes, az meg úgyis nálad van."

szerda, április 22, 2009

Amikor döglődik egy anya

Amikor döglődik egy anya bizony sok a keserűség. A kisember sem érti, mi történik és anya is kivan, hogy nem tudja ellátni normálisan bébikét. :(
Rettenetesen fáj a derekam, mintha újra szülni készülnék, de hát csak nem maradt bent senki. :)
Zalán nagyon rendesen viselkedik, visszaaludni próbál, illetve vezényel Mozartra :) Igaz megbeszéltem vele, hogy baj van és nem tudom hurcolni, ki-be tenni kiságyba, mózesbe, megvárjuk a mamát. Soha többet nem ültetek két órán keresztül árvácskákat és gazolgatom a "kis"kertet, mert belerokkanok. Szomorú, de el kell fogadni, hogy roncsolódtam, vagy én nemtom mijez, de fáj nagyon. :(

Apja tegnap bejelentette, hogy Zalán külföldön fog tanulni, ideje korán "elengedjük", még ha fáj is. Önálló, sikeres emberke lesz, (hisz zseni :)) aki azt csinálja, amit igazán szeretne és lehetőleg nem ebben a buta országban, amit én imádok, csak kezd elkorcsosulni :( Azt is hozzátette, hogy Zalán öccse és huga is ki mehet majd tanulni. Ajjaj, van ebben némi utalás arra, hogy én még kétszer szülök? :)

kedd, április 21, 2009

Itt volt Olivér

Meglátogatott bennünket a legfiatalabb rokonunk, Olivér unoka-unoka-unokabátyó, aki 1 hónappal idősebb Zalánnál és Zalán születés napján kellett volna megszületnie. Ezen persze ki csodálkozna, a mi családunk nem mentes a még ilyenebb bonyodalmaktól sem :)

Készültek fotók a két úrfiról. Zalán szinte végig aludta az egész vizitet. :( De megállapítottuk, hogy a babók ugyanúgy nyekeregnek, varázsolnak és tördelik a kezeiket, pöködnek, pukiznak, böfögnek és rettenetesen élvezik az őket körbeugráló kiszolgáló személyzet ténykedését.
Nyúl úr befigyel középen és hírdeti a sosemvolt húsvétot.

Zalán ki akarja túrni Olivért a mózesből. Olivér viszont megenné Zalánt, annyira szereti. :)

Olivér anyujához fordul segítségért, miközben Zalán alvó zsiráf karate pózban küzd tovább.

Olivér okosan néz a gügyögő anyukámra, mert ő már nem éhes. Zalán kész van a gondolattól is, hogy a rokonnal talán még a kaján is osztozni kell.

hétfő, április 20, 2009

1 hónap

Itt van Makimanó egy hónapja velünk és olyan gyorsan telnek a napok, hogy igazán megállni sincs időnk és végig gondolni, hogy mennyire boldogok vagyunk, pedig DE! :)

Tegnap elköltöztem tőle, vissza a hálószobánkba. Örültem is meg nem is. De valójában neki tök mindegy, hogy honnan bukkanok elő, csak készenlétben legyek, mikor kell.

Apja örült nekem. Pityogtam is, hogy utoljára itt akkor feküdtem amikor még a pocakomban volt. Reggel magunk mellé vettem 6 körül és el is aludt ott, én is. Fél 8-kor ébredtünk meg úgy igazán, berejtettem a kiságyába, de azután jelentkezett kajáért. Bealudt megint a nagyágyban, kiosontam reggeliért, ágyba hoztam magamnak és jól elvoltunk. Megint visszacsempésztem a kiságyba és aludt. Igazán mókás volt, három órával kaja után felkelt, berottyantott tisztába tettem és etettem volna, amikor visszaaludt. Most alszik. Ki érti ezt? Keze a feje alatt, ahogy a pocakban is volt és közben cumizik a szájával :) Szerintem hamarosan rájön, hogy ő mégiscsak éhes. :) Na így ültessen át az ember lánya ibolyákat... már két napja csinálom. :)


Semmi sem lehetetlen! Rengeteget okosodtunk 1 hónap alatt:

- lehet egy kézzel sütni, főzni, mosást indítani, teregetni, szemetet kivinni, enni, (mondjuk kenyeret vágni nagyon nehezen lehet), szoptatós teát vagy kávét főzni, netezni, lövöldözős játékot játszani, routert konfigurálni... mit kell ezen annyit cicózni?! (Fáradt anyák képesek akkor is egy kézzel véghez vinni bizonyos dolgokat, amikor a másik kezük véletlenül épp szabad.) Fényképezni pedig a harmadik kezünkkel is tudunk :)

- lehet szoptatás közben két lábbal távírányítót dohányzóasztalról megkaparintani, dvd-t nézni, olvasgatni... nagyon bejött az élet.

- lehet időt szakítani napi sétára, közben sok fagyira, sütire, pékárura.

- lehet ebédelni 11-től délután 3-ig bármikor illetve folyamatosan és 4 napig ugyanazt.

- a vasalót, porszívót ki lehet kapcsolni a műveleti területen bárhol, bármikor és 3 órás megszakítással is ér folytatni a házimunkát.

- a mosógépben a ruha nem vész el, csak átalakul, még ha reggel mosódott is ki és csak délután jut eszünkbe belenézni, hogy miért is van csukva.

- idővel meg lehet tanulni, hogy a baba együtt jár egy textilpelussal. Régebben 8 pelus volt állandó használatban, de a véges tartalékok miatt redukálni kellett, úgyhogy most erős koncentrálással maximum kettő jár-kel a babával egyszerre. Ha sétálni megyünk ne adj isten autóval, akkor bizony befigyel 4 is.

- a baba kicsi tejgyár. Felül túró tud belőle jönni, ha sokat várunk lehet sajtot is tudna készíteni. Alul nagy jóindulattal híg tejeskávé, de ezt senki ne kóstolja meg!

- igenis van tréninggatya divat!!! :)

Kiigazítás

Lehet félreérthető voltam. Nem akartam negatív tanácsadó könyv reklámot csinálni, főleg nem negatív suttogósat, mert valakinek működik kétséget kizáróan. Csak azt akartam írni, hogy ahogy beszélgettünk róla a lányokkal, volt aki, (legalábbis úgy éreztem), hogy úgy olvasta, hogy ami abban le van írva az szentírás és az a módszer, ha náluk nem úgy működik, akkor kétségbeesés van.

A többi könyvnél ezt nem éreztem, hogy ennyire elbizonytalanítaná az embert, mert talán nem is konkrétumokról beszél. De az igazsághoz tartozik, hogy mikor olvasgattam a Babakalauzt és a Kismamák nagykönyvét - csak érintőlegesen szólnak gyermeknevelésről - még terhesség alatt, bizony volt bennem egy olyan is, hogy hát itt nincs tuti recept, ezek írnak erről-arról, de honnan fogom tudni mit kell csinálnom. Na ez az, majd magamtól fogom tudni, most már tudom.

Suttogót pedig meg akartam venni, de végül nem vettem meg, nem olvastam el. Utána jártam jobbról-balról, és amint látjátok engem is érdekel, hisz hallottam róla, olvasgattam belőle és foglalkoztat. Elég megosztó könyv és pont azért nem akartam olvasni, hogy nehogy a kész megoldások ( ?ha vannak benne?) elrontsák a kreativitásomat.

Szóval csak ezért írtam ezt a bejegyzést, mert kikívánkozott belőlem. :) Mindenki ismerje ki a babáját aztán lehet, hogy később (ahogy én is) talál megegyezéseket a suttogós elmélet és a saját babája között.

Nem mondom így is vannak bizonytalan perceink, óráink, de mivel sosincs óriási baj és veszedelem, így próbálkozunk erősen, hogy Zalán baba ismét jól érezze magát a világban és ne óbégasson. :)

péntek, április 17, 2009

Hír, hír, hír

Zalán ma rámosolygott a nagymamájára és azt mondta reggel, hogy: böá és este azt, hogy gögg. :) Akinek nincs gyermeke, fogalma sincs mekkora dolgok ezek. Akinek van, az most nagyon-nagyon irigyel bennünket ezekért a pillanatokért. :)

Ki nevel kit?

A nevelés csuda izgalmas dolog és a legjobban féltem tőle a terhességem során. Mert ugye elterheskedtem egész jól. Voltak jobb és rosszabb időszakok is, de alapvetően jó volt. A szülés is gyors, könnyű, bonyodalmaktól nem volt mentes, de minden jól alakult.

És most itt van Ő és néha még bizony nem tudjuk mit kezdjünk vele amikor nyügipók. Közben olvasgatott az emberlánya ezt-azt, hall ezt-azt, beszélget mindenkivel erről-arról, de sehol nincs a mindent elsöprő megoldás. Olyan ez, mint érzéssel fűszerezni a levest. Neveljük érzéssel a babát.

De ki nevel kit? A kutyakiképzéskor már megtanultam, hogy a kutyaiskolában a gazdik vizsgáznak. Mert a kutyák bizonyos jelzésekre bizonyosan ugyanúgy reagálnak, csak az embereknek vannak fura elképzeléseik a kutyanevelésről. A kutyasuliban nem a kutyák tanultak meg emberül, hanem mi tanultunk meg kutyául.

Akkor tanuljunk csecsemőül. A csecsemő ösztönlény, éhes, kakis, pisis, álmos, unatkozik, egyedül érzi magát, fáj neki az emésztés és néha bizony rossz kedve van, vagy valamilyen szemmel nem látható gondja.

A két elterjedt nézet a természetes (hordozókendős, igény szerinti szoptatós) meg a legyen önálló (suttogós).

Óriási zárójelben jegyezném meg saját szerény véleményem, hogy a Suttogóval csak annyi bajom van, hogy egy: az amerikaik mindig meg akarják váltani a világot. Igazándiból nincsenek hagyományaik, történelmük, de nagyhatalomként elárasztják a világot a nagy újításaikkal, ezért már eleve kétkedve fogadom a nagy felfedezéseiket. Az indiaiak hordozókendős "divatjának" van hagyománya, de tudtommal nincs indiai suttogó. Javítsatok, ha mégis. Kettő: az igazi suttogók vad lovakat figyeltek meg és rossz természetű lovakat neveltek, csillapítottak le, tehát természetközeli emberek, nem tetszik, hogy lenyúlták (?) a nevet. Viszont ez is amerikai, tudom tudom...

Nem olvastam a Suttogót!!!!!!! Ez nagyon fontos, mert hüleségeket fogok beszélni úgy, hogy nem is olvastam, csak hallottam róla. Ranschburg szülők könyvét sem olvastam el(!!!!), mert a szüléskor a szülésnél tartottam és azóta is csak bele bele olvasgatok. :)

De a két módszer közötti eltérésről való puszta beszélgetések gondolatokat ébresztettek bennem. Ugyanis mindent meghallgatok, olvasok cikkeket és aztán osztok-szorzok, hogy nekünk mi a jó, mi a működőképes és nekem mi az elképzelhető aztán figyelek... ránk. Magyarul józan paraszti ész.

Az 1 hónapos manóm mellett bizony azt kell lássam, hogy az első napokban, hetekben a természetközeli módszer jött be. Miután egymás mellé kerültünk gyakorlatilag 2 napig nem aludtam és ő szopott és beindult a tejem, ami azóta is van hála Istennek és nincs semmi gondunk. Elringattuk, beszélgettünk, hordoztuk, ha nyűgösködött és próbáltuk kitalálni mi a baja. Összeszoktunk, elnyertük a bizalmát, ha nem is lát minket tisztán, de érzi a szagunkat és megismeri a hangunkat. Volt mikor magától elaludt, főleg napközben. Az esti alvás inkább szopira következett be és nem volt részéről túl tudatos. Amióta már nézelődik is, ez kb: 1 hete van, azóta működik a magától elalvás, ami az amerikai módszer inkább. De én azt mondom figyelnem kell. Ha sok inger éri bizony el kell ringatni, mert csak mondja mondja a magáét, ásítozik, de nem bírja lenyugtatni magát. Ha látom rajta, hogy nézeget, nyugodt, lerakom és negyed órán belül magától alszik. Szóval működik mindkettő, de a babától függ, a lelkétől. Nekem meg az a dolgom, hogy ismerjem ki minden picike rezdülését.

Viszont az szöget ütött a fejemben, hogy ez a módszer kissé ki van hegyezve az elalvásra és játékra. Gondoljunk bele: pelenkázzuk, etetjük, itatjuk, szórakoztatjuk, fürdetjük... nem is tudnak mást egyedül, önállóan csinálni, nosza akkor tanítsuk meg aludni egyedül, az végül is mehet neki. De miért kell ezt erőltetni? Nem mindegyik babánál működhet, és akinél nem működik béna szülőnek érezheti magát? És ha lelki gondja van és azért nem alszik? Valami bántja és kiabál és nem kap segítséget. Mert ha kakis, hát rendbe rakjuk, a fizikai szükségletei szemmel láthatóak, megoldhatóak, max. ha mégsem vettük észre, lesz pár pötty a fenekén a kaksitól, ami pár nap múlva begyógyul, na bumm. De sosem látjuk a lelki sebeket, ezért sosem gondoljuk majd át mivel és mikor okoztuk őket.

Értitek mire gondolok? Szóval én azt mondom mindenki figyeljen oda a babájára és nevelődjön ki csecsemőből napról napra, óráról órára és a könyvek csak segédeszközök, saját kútfőből kell nevelni. A szakértő nem a könyvet tanítja, hanem írja. Persze nem kell mindenkinek írnia egy huszonnyócezredik suttogót :)


Kezeket a magasba! Csapjunk a lecsóba!

Honfoglaló

Voltunk vásárolni, nem egyszerű. Már az elindulással bajok voltak, mert hát szülő tervez baba végez. Az alap koncepció, evés, büfi, pelus, öltözés, én öltözés, gyerek kocsiba be, cuccolás, indulás. Na de MIKOR? Aznap jött a védőnő is, úgyhogy 1/2 1-re haza is kellett érni.

Végül csak elindultunk, de bizony a bébicuccal tele lett az autó. Zalán az első ülésen horpasztott a hordozóban. Hátsó ülésen én, a mózesével. "Apa kocsit hajt." :) A csomi tartóba hamarosan bekerült egy irgalmatlan nagy dobozban egy nyomtató és így indultunk vásárolni egy kis 206-ossal. Már épp számba vettem, hogy akkor mennyi pelenkát is NEM veszünk meg, mikor is uram határozottan állította, hogy minden be fog férni. Bevásároltunk DM-ben, Zalán utálja a vásárolást, apjával keringtek és mindketten igen idegesek voltak :) Azután apja még az Auchanba is beugrott és még egy bevásárló kocsinyi kaja befért. :-o Fogalmam sincs hogy csinálja, de logisztikai zseni.

Itthon is elfoglalta már a hont, csak a hálószobában nincs babára emlékeztető holmi. Azt hiszem ez így is marad addig, amíg vissza nem költözöm (1 hónapos korára tervezem) és néha át nem viszem Zalán babát, macistul, tehenestől, pelusostól, szopipárnásostul.

Bezony bezony a mi kis honfoglalónk otthonra lelt és szétrámoltatott maga körül. :)

kedd, április 14, 2009

Tortúrák sora

Voltunk dokinéninél. Zalán már 4 kg. Csütörtökön lesz 4 hetes. Gyarapodik szorgalmasan. Minden rendben találtak, a fura piros pöttyeivel sem kell törődni. Biztosan élettani. :) Minden aggódó kérdésemre a válasz: Ó, ez élettani. :)

A dokinénis vizsgálat, amúgy elég tortúrás volt. Mikor egyen, hogy odaérjünk 10:30-ra? De ugye várni kell az tuti. 8-kor éhes lett. (Jaj!) 9:30-kor még megkínáltam, 10-kor elindultunk. Bealudt. Felébredt a dokinéninél és fogalma sem volt, hogy most éhes vagy álmos vagy fázik, de a biztonság kedvéért rázendített: oá-oá-oá-phö-phö-phö... Volt nagy csindadratta, mert még kb: 3 baba ordított a váróban :) Elég szórakoztató!(?)

Hazaértünk, evés közben aludt (mondom én, hogy nem tudta eldönteni), aztán fél óra múlva újra éhes lett, de most már húzza a lóbőrt. Végre enni fogok (mit?) én is és kiteregetem a reggel beindított cuccost.

Mindenkinél megy mindennap a mosógép???? Mert itt húsvét vasárnap nem ment csak, hogy azért mégis nehogy már... de utána hétfőn szinte egész nap... Végem. És ezeket valamikor ki is kéne vasalni... :-o Holnapra már cipő mosás van betervezve, meg télidzseki kimosás...

Még palántákat kéne locsolni, virágmagokat elszórni és oep-et felhívni, anyut felhívni, akit nem érek el 3 napja, csak sms-ben.... rengeteg meló van itthon. Talán nem kéne blogot rajzolgatni egész nap? :)

"Nem... a nyúl AZ!"

A húsvét elmúlt. Azt sem tudtam, hogy lesz vagy van, de volt. A dísztojások, csirkék, nyulak a szekrény mélyén maradtak ezen a húsvéton. Sőt Zalánnak van egy nyuszis tutyija, ami sehogy sem került fel rá és többet nem is fog... :( Hja, vannak vissza nem térő alkalmak...

Viszont rengeteg új dolog indult be ezen a húsvéton! Megújhodás!

- Zalán vigyorog, hangosan rötyög szopi után elalvás közben. Néhány kivételezett személy láthatta is, pl.: a kutykajás néni :) De apja csak most húsvétkor, mert viszonylag türelmesen nézte pár percig. Amíg terhes voltam mindig ez volt: "szólj, ha rúg, mert most nem érek rá..." Nos azt hiszem még a sosem volt terhesek is tudják, hogy mennyire nehéz egy pillanatba összesűríteni az alábbiakat: "szólok: "mostrúg", odajön, ráteszi kezét a hasamra"...

- Zalán meglocsolt húsvét hétfőn, nem először, de most irgalmatlan nagy ívben sikerült lepisilnie, még a szőnyegre is jutott. Előtte kaki is folyt belőle és utána elégedett hümmögés, vigyorgás. Szenya :) Viktor szerint gusztustalan amit művelünk és nem szabadna kijönnünk a babaszobából, mert azt összekakizzuk, -pisizzük, -büfizzük, -nyálazzuk, -tejezzük. Ennyit a tiszta udvar rendes házról :)

- Határozottan tejszagom van :( "Iskolatej kiflivel" szagom van. :( Sosem szerettem az iskolatejet, most meg ilyen "párfűmöm" van??? :(

- Zalán fókuszál! Ha túl közel van az arcom, messze hajol, rámfókuszál, mint egy rövidlátó kis öregember és néz, nézem, néz, nézem...

- Gügyög! Apja elmesélte neki a nyúl kapcsán a Gyaloggalopp ominózus nyulas jelenetét. Jellemző, mi mást hallgasson a csimota húsvétkor, mint hogy "A nyúlon túl? Nem... a nyúl AZ!" És visszagügyögött rá!!! Nem nyivákolt, nem sírás volt, nem dörmögés, nem nyerítés és nem is röfögés, hanem GAGYOGÁS, egy darab és picike :)

- Masszázsolunk! Zalán baba nagyon élvezi! Imádom én is, beszélgetünk, ekkor történt a fenti eset is, a gügyögés. Azt hiszem rám is rám férne egy jó kis masszázs. Bárcsak valaki egész nap engem is etetgetne, mosdatgatna, masszázsolna, szórakoztatna, pelusozna :) Naaaa, csak egyetlen napocskááááát!!!! :)

- Reggeli éneklésem során rádöbbentem, hogy a "Füles Mackó mond most néktek szép meséket gyerekek"-re simán rá lehet énekelni a "száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol"-t. Apja szerint nem, de egy igen fáradt, alváshiányos anyuka szerint simán. {BTW: az alvásmegvonással kínozni is szoktak, nem??? :( }

- Reggelre a hátán fekszik, kitakarózva és keresztben a kiságyban. De még nincs 4 hetes!!! Mi lesz itt pár hét múlva? Korlátugrással kipattan belőle? :-o

- Amit azt hittem még megúszom pár hónapig: Hajhuzigálás... erősen, durván, fájdalmasan, kitartóan és látványosan kedvtelésből. Extra Szenya :)

- Bónuszként este rádöbbentünk, hogy immáron 25 napja életben tudtunk tartani egy csecsemőt. :)

szerda, április 08, 2009

Sétálunk. sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk...

Vasárnap volt a napja, hogy elmentünk sétálni. Addig csak szellőztetés volt, bent a lakásban, teraszon, udvaron és végül a szellőztetés csúcspontja a SÉTA. Hurrá, anyuka is végre kiszabadulhat a világba cirka 1 hónap után. Mikor is felfedezi az utcában az új virágokat, meglátja, hogy az unokaöcsi mennyire megnőtt és megváltozott 1 hónap alatt, és rájön, hogy mikor utoljára volt kint nagykabát kellett, most meg nyár van nyár, tarka lepke száll... :)

Szellőztetés még a teraszon
Cica fél a babakocsitólAz éhség nagy úr

Séta
Homokot szór a fejére...

Unokaöcsi nagyon odavolt a babáért. "Pszt, alszik a baba" mondogatta. Később kitalálta, hogy neki is van baba a pocakjában. Ajjaj.... :) Valamit félreérthetett.
Pofákat is vágott neki. Lesz itt nagy ramazuri pár hónap múlva.

Életképek

Hüle sapkába öltöztettük fürdés után, szerencsésen megutálta a sapikat...
Wellness: Nem, nem pislog... ALSZIK!!!

Éljen Róma! Éljen a vízvezeték! Éljenek a fürdők!
Józan életű, csak a tejbüfé pultját támasztja.

Manekken

Bezony ám. Készültek fotók Zalánról 10 naposan. Köszönet érte Szilvinek.
Csudaszépek lettek!


A várt vendégek

Lettek rendszeres olvasóink!!! De jó!!! :) Csak tudnám én hogy lehetnék másnál rendszeres olvasó, egyrészt időm alig-alig-alig, másrészt fogalmam sincs, hogy kell oda feliratkozni ilyen csinos kis képekkel. Sorry mindenkitől! Pedig általában bekukkolok hozzátok és igyekszem informálódni az életetekről. :)

Zalán... I'm your father...

Adva van egy férfiember, akinek mátrix fóbiája van, így nem sok kép kerülhet fel róla a blogra. :(

Ez a férfiember néha eltűnik, a rejtélyes dolgozóba megy, vagy rejtélyesen dolgozást művelni a kertbe, vagy rejtélyes doboz előtt ülve ugyancsak azt a rejtélyes dolgozást művelni. Azután előkerül pl: fürdőmester, udvari bolond, kényelmes nagy párna (kifordított bundakesztyű), egy húron pendülő tettestárs (aki anyát csúnya tejszagú néninek hívja) képében.

Az apa jó! Az apával lenni jó! Mert mit tud apa? Nincs kaja benne, rémes hangon énekli a bóbitát és csak annyit tud a szövegéből, hogy "bóbita". De épp ezért apa vicces, apa dörmög, apa megnyugtat bármikor, apa erős és bármeddig tud hurcolni egy túlsúlyos kis manót. Apa meleg vizet hoz, jó sok meleg vizet, amitől anyát kiveri a hideg verejték. APA csak egy van!

"No Woman, No Cry"

De... és mindenen... A boci boci tarkán, a gólyahíren, a pelus reklámon, a szoptatás előtt, alatt, után, a pelusozásnál, a fürdetésnél, ha alszik azért, ha ébren van azért...

... egy nagymamás képen...
... másik nagymamás képen...

...rajtunk... (Orsinak és Olivérnek köszönet a szép ruhácskáért!!! :) )


péntek, április 03, 2009

Hazaérkeztem...

A kórházas napok gyorsan elteltek szerencsére. Bár egy nagyon jó szobában voltunk, de azért ez a közjáték kimaradhatott volna az életünkből.

Az első éjszaka egyedül voltam, Zalán az újszülött osztályra került, hogy jobban figyeljenek rá, meg amúgy is kialudta a szülés fáradalmait. Azt mondták, ha ébrednek hozzák őket szopizni.

Hajnali 5-kor volt vérvételes ébresztő :-/ és 6-kor jöttek a babák. Zalán még magzatvizet bukott fel, úgyhogy szoptattam én, de 5-ször annyi cucc meg jött belőle kifele. Persze először nem tudtam mi ez és nem is mondta senki. Szerencsére anyu jött reggel 8-ra és ő mondta, hogy még tisztulgat, ezen ne izguljak. De szegényemnek olyan kétségbeesett feje volt, hát még nekem...

Ezen az éjszakán együtt voltunk, és óránként szopott. Folyton sírt, magam mellé vettem az ágyba és csak nyekergett. Szopott , aludt, nyekergett, szopott. Semmit nem aludtam, kezdtem Zombimama lenni. Másnap is ez volt a műsor és éjszaka is, bár ugyan ritkultak a hisztik. Megpróbáltam olyan fészket kialakítani magunknak, hogy biztosan ne tudjam összenyomni. Egész éjjel mamám "rossz" kocájára tudtam koncentrálni, aki egy-két kismalacot mindig összenyomott az alomból. Na nehogy már én is ilyen béna koca legyek...

Vasárnapra volt tejem és minden elindult valami tökéletesség felé. 3-4 óránként szopizott este, nappal kicsit sűrűbben, ha fent volt nézegetett és hangját nem hallottuk. Ami nem csak azért jó, mert hogy engem zavarna, (amúgy nem zavart), hanem mert biztos lehetettem benne, hogy jól érzi magát velünk.

Hétfőn (március 23-án) mentünk haza, 11 körül indulhattunk el a kórházból. Eddigre már kialakult a nagy hármas véd- és dacszövetségünk. A csecsemősök nagyon megdícsérték, mert ő egyedül nem sírt az öltöztetésnél. Kell ennél több egy anyának? :) Óriási lépés egy kisembernek, kiléptünk a szélbe, hidegbe a Péterfy Sándor utcára. Gyorsan autóba és jött a megnyugtató muzsika, amit a pocakban is sokat hallgatott már. El is aludt hamarosan. Anyja meg elég bénán ült mellette a gátsebével.

A három éjjelen át tartó lelkiismeretes tejfakasztó buli után itthon apjának nagyon sok dolga lett. Kitakarította a garázst az érkezésünkre. Aztán: bébiőr szerelés, muzsika bekötés a babaszobába, sütés, főzés, mosogatás, ágyazás... szóval indult a szokásos tevékeny napunk. Zalán persze az egész nyüzsit nagyon jól viselte. Megismerte a házat és a ház lakóit, ugyanis immáron nyolcan lettünk. Két kutya, egy cica, két degu és mi hárman. :)

5,5 óra (!) alvás után megtörtént az első fürdetés, ami igazán furcsára sikeredett. A cél szentesíti az eszközt, márpedig bizton állíthatjuk, hogy a gyerek tiszta lett! Igaz utána rögvest bekakilt, de tiszta volt, ez biztos!

Az esténk jól alakult 11-re bekajált és 4-kor kelt legközelebb, aztán 8-kor. Apa itthon volt velünk 4 napot és nagyon nagyon sokat segített és aludt. Cserébe én szorgalmasan szoptattam, Zalán pedig szorgalmasan evett és gyarapodott.

Kedden találkozott manó a védőnénivel és a gyermekorvossal. Mindenki mindent rendben talált.

1 hetesen 2900 gramm lett ismételten. :)

csütörtök, április 02, 2009

"Itt vagyok... Itt vagyok... csak az Isten tudja hol vagyok"

(Ez az eredeti verzió, amit a kórházba írtam a noteszemben, az első éjszaka, mikor Zalán külön aludt tőlem az újszülött osztályon.)

2009. március 19-én 1/2 12-től éreztem 10 percenként keményedéseket. Később fájogatott, úgy mint amikor petevezeték cisztám volt, de az folyamatosan fájt és sokkal erősebben. 2 körül hívtam a szülésznőt, mondta pihenjek, figyelgessem és 3-kor hívjam újra.
Közben Viktor is elindult, mert őt is hívtam, újra felhívtam, hogy mégse jöjjön. De aztán szerencsére a főnöke hazazavarta.
1/2 3-ra itthon volt, akkor már 5 perces fájások voltak, időnként 3-4 perc, 3/4 3-kor beszéltem újra a szülésznővel és elindultunk a kórházba. 3/4 4-re értünk a kórházba, az ügyeletes doki nem hitte el, hogy 3 ujjnyira nyitva vagyok már hetek óta, azt mondta max. 3 cm-re. Aztán mikor megvizsgált, ordított, hogy hívják az orvosomat 6-7 cm-re nyitva vagyok.
Bóklásztam még Viktor után a csomagokért, mit csináljon, mit hozzon. 1/2 5 körül jött a dokim. Lement egy antibiotikum infúzió. Különösebben nem fájt, de rábeszéltek az EDA-ra, mert magas volt a vérnyomásom, fehérje volt a vizeletemben és hogy majd így a csípőm is könnyebben engedi a babát.
1/4 6 körül bekötötte az EDA-t, megvárta míg hat és 1/2 6 körül megvizsgált, 4 ujjnyira voltam nyitva és burkot is repesztett. Zöld volt a magzatvíz. Lenyomkodta Zalánt, elzárta a buksijával a nyílást. Ezek már nem fájtak az EDA miatt. Innentől kb: 1/2 7-ig szinte szundikáltam relax zenékre, oxygént kaptam és dícsérték Zalánt, hogy jó fiú épp idejében akar megszületni.
1/4 7 körül már éreztem feszüléseket, nyomkodta szét a csípőm.
Kaptam még egy adag EDA-t és félkor kezdhettem nyomni. 4-5 tolófájásra kint volt, állítólag nagyon profin csináltam, hát én nem tudom... de vajon melyik szülő nőnek meri azt mondani, hogy: na maga igen béna... :)
Néha közben is nyomogattam le a babát, mert mondták, hogy jön a köldökzsinór is a nyakán és ha bírom még segítsek neki tolófájás nélkül is. Ez óriási erőt adottt, hogy nehogy baja legyen.
Kétszer volt nyakán a zsinór és egy csomó is volt rajta,úgyhogy óriási mázlija volt.
Jött a gyerekorvos is, azonnal felsírt, alaposan kitakarították és megkaptam. Egyből elhallgatott, nézegetett.
Később apjával kiment méricskélődni, ott is csöndben volt, mikor már odaadták apjának. 20 percig varrtak, na az nem kellemes, de állítólag EDA nélkül jobban fájt volna. Muszáj volt metszeni, mert bajban volt a baba, de engem ez már nem érdekelt. Viktor szerint alaposan szétszedtek, két kézzel tépett a doki, hogy segítsen a babának. Ezt nem éreztem.
Ahogy visszahozták Zalánt, egyből szopizott. Kitartóan, fáradhatatlanul és nézelődött. Tüneményes. Mindkét ciciből kapott előtejcit. Ott akkor család lettünk és megváltozott az életünk örökre.

Related Posts with Thumbnails