szerda, november 30, 2011

Heti beszámoló

Mert, hogy semmi különös nem történt, csak a mostani szokásoktól eltérően készült pár kép és videó. Nagyon el vagyunk maradva ilyen szempontból (is).

Előkerültek a karácsonyi zajkeltő alkalmatosságok, amikre kiszámíthatóan azonnal lecsapott.

video
Itt volt pesti mama és a barátnője, akivel jókat lehetett táncolni és pörögni.



Már tavaly is szerettem volna neki kis konyhát. Aztán megint inkább egy csomó könyv (is) lett, de a könyvek göngyölegéből kreáltam kis tűzhelyt. Legjobbság, imádja.

Már csak egy sör hiányzik...
 
Jól megtermett második fiacskám :)





kedd, november 22, 2011

Ovi

Igen, itt tartunk. Végre összeszerveztük és meglátogattuk Zalán leendő óvodáját egy zenés angol óra erejéig. Szegényem nagyon meg volt illetődve, pedig előtte itthon régóta magyarázta, hogy mi majd leülünk, ő meg zongorázik nekünk. Ugyanis a választott óvoda egy zeneovi, jobban mondva családi napközi és később óvoda. Az óvoda vezetőjét már ismertük korábbról, ő tartotta kis falunkban az ugribugri tornát és a zenebölcsit. Utóbbin sohasem vettünk részt sajnos, mert Zalán még kicsi volt és addigra elfáradt. Noémi emlékezett rá, hogy milyen muzikális volt már kicsinek is, úgyhogy nagyon örültünk, hogy újra találkoztunk.

Az ovinézés szuper volt. Kicsit megszeppent és behúzott nyakkal ücsörgött az ölemben, de amikor a Thomasos angol könyv is előkerült, azonnal tiport az először látott óvónéni ölébe. Színezett, tízóraizott, aztán sírt is utánunk, mert mi közben körülnéztünk, többek között a sóhomokozóban, ami óriási találmány a folyton taknyis ovisoknak. Játszott egyik csoportszobában, össze is pakolt, motorozott az udvaron a többiekkel. Most láttam igazán milyen nagy fiú lett. A 3-4 évesek között nem különösebben tűnt fel, hogy ő kisebb lenne. Evett, ivott, játszott, jött-ment, hamar feltalálta magát az udvari játékoknál is. Amikor a csúszda felé indult, akkor egyből ott termett egy óvónő, hogy fel-, lesegítse, mert az ilyen kicsik nem csúszhatnak a nagy csúszdán. Zalánt ez különösebben nem zavarta, újra felment. :) Jó két órát ott voltunk és nagyon élveztük. Itthon persze reklamálta a zongorát. Hiába mondtam neki, hogy ott volt a sarokban, ő nem látta, pedig ő zongorázni akart. De nagyon tetszett neki, így jövő szeptembertől Zalán is Zeneligetes ovis lesz, sőt még az is lehet, hogy előbb.

Persze tiszta vicc, hogy még épphogy csak bölcsis, erre ovit nézünk, de ha játszik, akkor meg állandóan iskolába megy. :) Imádom!

hétfő, november 21, 2011

Sztárfotók

Nos íme a kis tesó testrészei. Semmit, de semmit nem láttunk az arcából. Úgy befelé volt fordulva, hogy ugyan én ajánlgattam, hogy a hátamon keresztül nézzünk már rá, de azt mondták, hogy onnan nem lehet.

De van füle, feje akkurátusan takarva a kezével...


combja és még mindig fiú...


és van bokája és talpacskája is, amit a nő kínjában vagy 20-szor megmutatott nekünk.


Cuki cuki, de hát hol az arca? :) Van a nyakán köldökzsinór és a 31. héten újra felfelé fordult a fejével. De ez semmi extra, azt mondta a dokim, hogy másodiknak megszülhetem farosan, ha benne vagyok. De azért még beszéljünk a fejével, hogy tessék befordulni.

kedd, november 15, 2011

"Most az a feladat..."

"hegymászást csinálok."


video


"Rajzolok cseresznyevágót." Nem tudjuk honnan jött ez, de 4 napja ez a program, hogy cseresznyevágót tervez, rajzol. Kb. így: "Ezt itt összekötöm, és akkor itt forog a fogaskerék. Ezt is összekötöm, lehúzom meg ide is. Le-föl, le-föl, ez a cikk-cakk. Itt a gomb, megnyomom és elindul. Működik a cseresznyevágó!" Annyit sikerült kiderítenünk, hogy megmossa, kimagozza és felvágja a cseresznyét. :)

Ízelítőül néhány tervrajz.


csütörtök, november 10, 2011

Lapítós keksz

Garffyka blogján találtam ezt a kekszet. Ő is eszköz híján volt, én is, de neki szebb lett mégis. Habnyomóval próbálkoztam, de 10 keksz után leszakadt a csuklóm, úgyhogy maradt a lapítós módszer. Erről később. Hamar elfogyott, de Zalán nem felejt. Már napok óta reklamált, hogy a hajós fémdobozkát töltsük fel keksszel. Feltöltöttük.

Egy tálba beletettem 20 dkg fruktózt (vagy 25 dkg cukor) és 40 dkg lisztet, 10 dkg teljeskiörlésű rozslisztet (vagy 50 dkg liszt) pici sót és egy kiskanál sütőport. Na itt el is rontottam a dolgot, mert hogy a cukrot a tojással kellett volna kikeverni, de azért nagy baj nem lett. Zalán felébredt. Bekapcsoltam a sütőt úgy 160 fokra légkeverősen. Megolvasztottam egy lábosban a 25 dkg margarint és belekevertem habverővel 2 nagy tojást, (kisebből mehet 3 is.) A lisztes cuccot átrakosgattam a margarinos cuccba. Kevertem, raktam, kevertem, raktam. Közben Zalán kokettálgatott egy sokadik tálban lévő 3 evőkanál kakaóval. Ez sima kakaópor, nálunk egy kis fruktóz van belekeverve, így válik "instantá". A tésztát ketté vettem, egyikbe belegyúrtam 1 zacskó vaníliás cukrot, amiért Zalán már majdnem sírt, hogy rakjuk már bele a sütibe. Végre sikerült. A másik felébe a kakaót gyúrtam. Egy műanyag ikeás pohár aljára felcelluxoztam egy darabka sütőpapírt. Na ez egy nagyon érdekes valami egy 2,5 éves számára, főleg, hogy beígértem neki, hogy ez lesz az ő cél szerszáma, amivel gyártja a kekszeket. Elővettem néhány tepsit és mogyorónyi golyókat gyurmáztam, tepsire raktam és Zalán vadul szétlapította a pohárral. Lett amilyen lett, ronda, de finom. Mire az első tepsivel végeztünk bemelegedett a sütő is és 8-10 perc alatt megsültek.



Ezt a képet kimondottan ő kérte, hogy örökítsük meg a sütést is. A sütőajtóban meg látszik a kis kuktafej.

Ez pedig egy újabb versenyző, de már őt is megtámadta az elmúlás, kicsit megfonnyadt. Ámde egyre jobbak leszünk tökfaragásban.
Némi hír a bölcsiből. Elkezdett ott is rosszalkodni, beszokott teljesen. Itthon talán valamivel nyugisabb, még nem az igazi, de ilyen sütésekkel le lehet foglalni egész jól.

szerda, november 09, 2011

Örömóda

1.

Ő: Hogy van az Örömóda?
Én: eldúdolom
Ő: Ezt hallgattam a katicásban.(bölcsi)
Én: Igen? Hogyhogy?
Ő: Benne van a zenélős mozdonyban.

Milyen lehet már, amikor egy ilyen kis törpe benyögi a bölcsiben, hogy ez az Örömóda? Nem tudom, hogy benyögi-e, de én lehidalok rajta.

2.

"Anya, gyere, bekapcsoltam az Örömódát! Gyere, mert vége lesz!" Aztán kiborult és hisztizett, mivel nem értem ki a wc-ről táncolni az Örömódára. Megbeszéltük, hogy épp az a lényege az Örömódának, hogy vidám legyen és ne sírjon.

Később bábozunk:
Ő, mint katica: Szia Teknős!

Én, mint teknős: Szia Katica! Hogy vagy?
Ő: Boldog vagyok!
Én: De jó és miért?
Ő: Mert nem sírok.

Ráadás:

Ő: Melyik apával megyek a bölcsibe?
Én: Miért, hány apukád van?
Ő: Kettő.
Én: És hogy hívják apukáidat?
Ő: Fagyi és Csokoládé (röhög) Milyen színem van?
Én: Szerinted?
Ő: Fekete (biztosan a rosszaságtól)

Még egy apás, színes és félreértős:

Ő: A létra fehér. Milyen színe van az apának, ha levetkőzik?
Én: Bőrszíne.
Ő: Ez a bőrönd.
Én: Nem, az a bőröd és bőrszíne van.
Ő: A krémet beszívja a bőrönd. (este amikor bekenem az arcát)

Ja, még egy félreértős:

Csináltam az autóinak parkolót, a parkolóknak az autóknak megfelelő méretük és színük van, így kell megtalálni a helyüket.
Ő: Ez mi?
Én: Lángnyelvek.
Ő: Azt megesszük.
Én: Nem esszük meg.
Ő: De, megesszük a lángost.
Én: A lángost igen, de a lángnyelvet nem, az tűz.

Azóta néha csak ennyit hallok: A lángnyelvet nem esszük meg, mert az tűz, de a lángost megesszük, nyamiiiiiii!
Ha huncut, sátáni vigyorral: Megeszem a lángnyelvet!

hétfő, november 07, 2011

30. hét

Úristen, mindjárt vége!
Úristen, mindjárt ketten lesznek és egyik sem találja a helyét a világban. Az egyik dacból, a másik meg még icurka-picurka.
Úristen, semmit nem vettünk a picinek, mert el sem jutok egy bababoltba. Talán jövőhéten... Könnyebbség, hogy fiú lesz.
Úristen, mindjárt itt a karácsony és még abban is bizonytalan vagyok, hogy Zalán élményt kapjon, vagy játékokat, amiket majd földhöz vághat mérgében.
Úristen, mindjárt pakolhatom bőröndöt és moshatom a babaruhákat!
Úristen, megint megyek abba az antipatikus kórházba, ami biztosan tök jól felszerelt, de utálom, hogy rengetegen szülnek ott és futószalagon megy az egész! A Péterfyt akarom!!!!!

Azt hiszem kezdek széthullani, fáradok egyre jobban és a saját zoknim felvétele is problémát okoz, nem még Zalán őmorcossága és őpofátlansága felöltöztetése. Egyébként meg hetek óta köhög, a tüdeje tiszta, semmi baj, csak "bölcsis nátha". Viszont éjjel is köhög és van, hogy hajnalban felkel akár 4-kor és akár úgy, hogy játszadozik a szobájában, aztán berohan a tök sötétben: "Anya, nézd mit hoztam!"
Apa: láttad mit hozott?
Anya: igen.
Apa: szerintem nem láttad.
Anya: de igen, a hordozókendőt.
Apa: nem, ez a függönye!!!

Szóval így vagyunk, nehezen bírom és nem szólhatok, mert hogy itthon pihengetek, és minden másban Viktor teszi oda magát, ezért talán pont nem neki kéne nyavajognom és segítséget kérnem tőle, de akkor meg kinek/kitől?


Related Posts with Thumbnails