Pablo

6 évet élt velünk. Remélem, hogy jól érezte magát. Az utóbbi hónapokban már nagyon beteg volt. Nyáron volt egy kisebb műtétje és azt hittük megmenekült, de hetek alatt elhatalmasodott rajta a kórság. Egy hatalmas daganat nőtt a lábára pár nap alatt. Az utóbbi napokban már alig láttuk. Igaz, evett rendesen reggel este, de folyamatosan fogyott és talán soványabb volt, mint amikor magunkhoz vettük. Akkor már felnőtt kutyus volt, szeleburdi és neveletlen. Jártunk vele kutyasuliba és Kira is sokat nevelgette, de pl.: a falánkságról sosem lehetett leszoktatni. Nem küzdött a kajáért, sosem védte be, de alig bírta kivárni, hogy megkapja. Sokszor kellett miatta reggel átöltöznünk, mert ránk borította a vizes tápot. Szárazon majd bele fulladt úgy falta. Ölebnek képzelte magát, de ahhoz kicsit nagy volt. Folyton a nyomunkban járt és alig lehetett tőle valamit is csinálni. Ha Viktor a kocsi alatt feküdt, akkor Pablo a lábán. Ha leültem a lépcsőre, két perc múlva az ölemben ült és a nyakamban szuszogott. Egy kis tulok volt, egy fehér malacka. Zalán szerint elment a doktor bácsihoz és majd visszajön, ha meggyógyult és akkor majd találkozunk újra. 

Egy híd köti össze a Földet az Éggel,

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogóan ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, a dombvidékek,

örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak,

és egész nap csak játszadoznak.

Az én kedvencem is itt lakik,

és nagyon vár már valakit.

Hisz' csak egy hiányzik neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

orra tágul, füle feláll;

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd, megjött a gazdi!

S hogy megérzett és meglátott,

hozzád rohan a barátod,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

és elindultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át,

és ez lesz nektek az igazi mennyország.

Az első találkozás még 2005-ben

A menhelyen

Jóban lettek azonnal

Ha fázott Kirán pihengetett