2009. március 19-én 1/2 12-től éreztem 10 percenként keményedéseket. Később fájogatott, úgy mint amikor petevezeték cisztám volt, de az folyamatosan fájt és sokkal erősebben. 2 körül hívtam a szülésznőt, mondta pihenjek, figyelgessem és 3-kor hívjam újra.
Közben Viktor is elindult, mert őt is hívtam, újra felhívtam, hogy mégse jöjjön. De aztán szerencsére a főnöke hazazavarta.
1/2 3-ra itthon volt, akkor már 5 perces fájások voltak, időnként 3-4 perc, 3/4 3-kor beszéltem újra a szülésznővel és elindultunk a kórházba. 3/4 4-re értünk a kórházba, az ügyeletes doki nem hitte el, hogy 3 ujjnyira nyitva vagyok már hetek óta, azt mondta max. 3 cm-re. Aztán mikor megvizsgált, ordított, hogy hívják az orvosomat 6-7 cm-re nyitva vagyok.
Bóklásztam még Viktor után a csomagokért, mit csináljon, mit hozzon. 1/2 5 körül jött a dokim. Lement egy antibiotikum infúzió. Különösebben nem fájt, de rábeszéltek az EDA-ra, mert magas volt a vérnyomásom, fehérje volt a vizeletemben és hogy majd így a csípőm is könnyebben engedi a babát.
1/4 6 körül bekötötte az EDA-t, megvárta míg hat és 1/2 6 körül megvizsgált, 4 ujjnyira voltam nyitva és burkot is repesztett. Zöld volt a magzatvíz. Lenyomkodta Zalánt, elzárta a buksijával a nyílást. Ezek már nem fájtak az EDA miatt. Innentől kb: 1/2 7-ig szinte szundikáltam relax zenékre, oxygént kaptam és dícsérték Zalánt, hogy jó fiú épp idejében akar megszületni.
1/4 7 körül már éreztem feszüléseket, nyomkodta szét a csípőm.
Kaptam még egy adag EDA-t és félkor kezdhettem nyomni. 4-5 tolófájásra kint volt, állítólag nagyon profin csináltam, hát én nem tudom... de vajon melyik szülő nőnek meri azt mondani, hogy: na maga igen béna... :)
Néha közben is nyomogattam le a babát, mert mondták, hogy jön a köldökzsinór is a nyakán és ha bírom még segítsek neki tolófájás nélkül is. Ez óriási erőt adottt, hogy nehogy baja legyen.
Kétszer volt nyakán a zsinór és egy csomó is volt rajta,úgyhogy óriási mázlija volt.
Jött a gyerekorvos is, azonnal felsírt, alaposan kitakarították és megkaptam. Egyből elhallgatott, nézegetett.
Később apjával kiment méricskélődni, ott is csöndben volt, mikor már odaadták apjának. 20 percig varrtak, na az nem kellemes, de állítólag EDA nélkül jobban fájt volna. Muszáj volt metszeni, mert bajban volt a baba, de engem ez már nem érdekelt. Viktor szerint alaposan szétszedtek, két kézzel tépett a doki, hogy segítsen a babának. Ezt nem éreztem.
Ahogy visszahozták Zalánt, egyből szopizott. Kitartóan, fáradhatatlanul és nézelődött. Tüneményes. Mindkét ciciből kapott előtejcit. Ott akkor család lettünk és megváltozott az életünk örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése