És most itt van Ő és néha még bizony nem tudjuk mit kezdjünk vele amikor nyügipók. Közben olvasgatott az emberlánya ezt-azt, hall ezt-azt, beszélget mindenkivel erről-arról, de sehol nincs a mindent elsöprő megoldás. Olyan ez, mint érzéssel fűszerezni a levest. Neveljük érzéssel a babát.
De ki nevel kit? A kutyakiképzéskor már megtanultam, hogy a kutyaiskolában a gazdik vizsgáznak. Mert a kutyák bizonyos jelzésekre bizonyosan ugyanúgy reagálnak, csak az embereknek vannak fura elképzeléseik a kutyanevelésről. A kutyasuliban nem a kutyák tanultak meg emberül, hanem mi tanultunk meg kutyául.
Akkor tanuljunk csecsemőül. A csecsemő ösztönlény, éhes, kakis, pisis, álmos, unatkozik, egyedül érzi magát, fáj neki az emésztés és néha bizony rossz kedve van, vagy valamilyen szemmel nem látható gondja.
A két elterjedt nézet a természetes (hordozókendős, igény szerinti szoptatós) meg a legyen önálló (suttogós).
Óriási zárójelben jegyezném meg saját szerény véleményem, hogy a Suttogóval csak annyi bajom van, hogy egy: az amerikaik mindig meg akarják váltani a világot. Igazándiból nincsenek hagyományaik, történelmük, de nagyhatalomként elárasztják a világot a nagy újításaikkal, ezért már eleve kétkedve fogadom a nagy felfedezéseiket. Az indiaiak hordozókendős "divatjának" van hagyománya, de tudtommal nincs indiai suttogó. Javítsatok, ha mégis. Kettő: az igazi suttogók vad lovakat figyeltek meg és rossz természetű lovakat neveltek, csillapítottak le, tehát természetközeli emberek, nem tetszik, hogy lenyúlták (?) a nevet. Viszont ez is amerikai, tudom tudom...
Nem olvastam a Suttogót!!!!!!! Ez nagyon fontos, mert hüleségeket fogok beszélni úgy, hogy nem is olvastam, csak hallottam róla. Ranschburg szülők könyvét sem olvastam el(!!!!), mert a szüléskor a szülésnél tartottam és azóta is csak bele bele olvasgatok. :)
De a két módszer közötti eltérésről való puszta beszélgetések gondolatokat ébresztettek bennem. Ugyanis mindent meghallgatok, olvasok cikkeket és aztán osztok-szorzok, hogy nekünk mi a jó, mi a működőképes és nekem mi az elképzelhető aztán figyelek... ránk. Magyarul józan paraszti ész.
Az 1 hónapos manóm mellett bizony azt kell lássam, hogy az első napokban, hetekben a természetközeli módszer jött be. Miután egymás mellé kerültünk gyakorlatilag 2 napig nem aludtam és ő szopott és beindult a tejem, ami azóta is van hála Istennek és nincs semmi gondunk. Elringattuk, beszélgettünk, hordoztuk, ha nyűgösködött és próbáltuk kitalálni mi a baja. Összeszoktunk, elnyertük a bizalmát, ha nem is lát minket tisztán, de érzi a szagunkat és megismeri a hangunkat. Volt mikor magától elaludt, főleg napközben. Az esti alvás inkább szopira következett be és nem volt részéről túl tudatos. Amióta már nézelődik is, ez kb: 1 hete van, azóta működik a magától elalvás, ami az amerikai módszer inkább. De én azt mondom figyelnem kell. Ha sok inger éri bizony el kell ringatni, mert csak mondja mondja a magáét, ásítozik, de nem bírja lenyugtatni magát. Ha látom rajta, hogy nézeget, nyugodt, lerakom és negyed órán belül magától alszik. Szóval működik mindkettő, de a babától függ, a lelkétől. Nekem meg az a dolgom, hogy ismerjem ki minden picike rezdülését.
Viszont az szöget ütött a fejemben, hogy ez a módszer kissé ki van hegyezve az elalvásra és játékra. Gondoljunk bele: pelenkázzuk, etetjük, itatjuk, szórakoztatjuk, fürdetjük... nem is tudnak mást egyedül, önállóan csinálni, nosza akkor tanítsuk meg aludni egyedül, az végül is mehet neki. De miért kell ezt erőltetni? Nem mindegyik babánál működhet, és akinél nem működik béna szülőnek érezheti magát? És ha lelki gondja van és azért nem alszik? Valami bántja és kiabál és nem kap segítséget. Mert ha kakis, hát rendbe rakjuk, a fizikai szükségletei szemmel láthatóak, megoldhatóak, max. ha mégsem vettük észre, lesz pár pötty a fenekén a kaksitól, ami pár nap múlva begyógyul, na bumm. De sosem látjuk a lelki sebeket, ezért sosem gondoljuk majd át mivel és mikor okoztuk őket.
Értitek mire gondolok? Szóval én azt mondom mindenki figyeljen oda a babájára és nevelődjön ki csecsemőből napról napra, óráról órára és a könyvek csak segédeszközök, saját kútfőből kell nevelni. A szakértő nem a könyvet tanítja, hanem írja. Persze nem kell mindenkinek írnia egy huszonnyócezredik suttogót :)
Kezeket a magasba! Csapjunk a lecsóba!
Tracy Hogg, a suttogó írója angol, nem amerikai...
VálaszTörlés:-D
Egyébként pont erről van szó, amit a végén írsz: senki (vagy a többség) nem könyvből nevel, a könyv segédeszköz lehet olyan problémára, amit kútfőből nem sikerül megoldani...
De természetesen nem kell elolvasni a Suttogót (sem), mindenki úgy nevelje a gyermekét, ahogy ő szeretné, viszont azt továbbra is tartom, hogy a Suttogó nem arról szól, amit Te feltételezel róla :-D
Nincs ezzel semmi gond, Te nem dobtál ki feleslegesen pénzt a könyvre (szegény Tracy Hogg bizonyára nem szegény örökösei meg buktak egy jogdíjbevételt... bár nem hiszem, hogy észreveszik)
Jó igaz, angol, de már Amerikában élt mire megírta, ha jól tudom.
VálaszTörlésLehet, hogy rosszul feltételezem, de nekem az jött le, hogy módszerei vannak, amiket igyekeznek emberek betartani, de nem mindenkinél válik be. De például ma hallottam az esti láncetetésről is, hogy Suttogós "módszer" (?). Na, nálunk ez így van első naptól, hogy este gyakrabban és többet eszik. Így végül is nem nagy csoda, hanem megfigyelés és most már neve is van. Akkor ezzel megint egyetértek vele, de nem talált fel semmi újat. :)
De nem bántani akarok senkit csak így gondolom.
Más könyvekben nem érzem ennyire, hogy erőltetik a módszereket és nevük van stb. Hanem inkább leírják, hogy működik a kisember és mik lehetnek a megoldások, példákat írnak, hogy akár olyan is van hogy.... stb, stb.