Az első éjszaka egyedül voltam, Zalán az újszülött osztályra került, hogy jobban figyeljenek rá, meg amúgy is kialudta a szülés fáradalmait. Azt mondták, ha ébrednek hozzák őket szopizni.
Hajnali 5-kor volt vérvételes ébresztő :-/ és 6-kor jöttek a babák. Zalán még magzatvizet bukott fel, úgyhogy szoptattam én, de 5-ször annyi cucc meg jött belőle kifele. Persze először nem tudtam mi ez és nem is mondta senki. Szerencsére anyu jött reggel 8-ra és ő mondta, hogy még tisztulgat, ezen ne izguljak. De szegényemnek olyan kétségbeesett feje volt, hát még nekem...
Ezen az éjszakán együtt voltunk, és óránként szopott. Folyton sírt, magam mellé vettem az ágyba és csak nyekergett. Szopott , aludt, nyekergett, szopott. Semmit nem aludtam, kezdtem Zombimama lenni. Másnap is ez volt a műsor és éjszaka is, bár ugyan ritkultak a hisztik. Megpróbáltam olyan fészket kialakítani magunknak, hogy biztosan ne tudjam összenyomni. Egész éjjel mamám "rossz" kocájára tudtam koncentrálni, aki egy-két kismalacot mindig összenyomott az alomból. Na nehogy már én is ilyen béna koca legyek...
Vasárnapra volt tejem és minden elindult valami tökéletesség felé. 3-4 óránként szopizott este, nappal kicsit sűrűbben, ha fent volt nézegetett és hangját nem hallottuk. Ami nem csak azért jó, mert hogy engem zavarna, (amúgy nem zavart), hanem mert biztos lehetettem benne, hogy jól érzi magát velünk.
Hétfőn (március 23-án) mentünk haza, 11 körül indulhattunk el a kórházból. Eddigre már kialakult a nagy hármas véd- és dacszövetségünk. A csecsemősök nagyon megdícsérték, mert ő egyedül nem sírt az öltöztetésnél. Kell ennél több egy anyának? :) Óriási lépés egy kisembernek, kiléptünk a szélbe, hidegbe a Péterfy Sándor utcára. Gyorsan autóba és jött a megnyugtató muzsika, amit a pocakban is sokat hallgatott már. El is aludt hamarosan. Anyja meg elég bénán ült mellette a gátsebével.
A három éjjelen át tartó lelkiismeretes tejfakasztó buli után itthon apjának nagyon sok dolga lett. Kitakarította a garázst az érkezésünkre. Aztán: bébiőr szerelés, muzsika bekötés a babaszobába, sütés, főzés, mosogatás, ágyazás... szóval indult a szokásos tevékeny napunk. Zalán persze az egész nyüzsit nagyon jól viselte. Megismerte a házat és a ház lakóit, ugyanis immáron nyolcan lettünk. Két kutya, egy cica, két degu és mi hárman. :)
5,5 óra (!) alvás után megtörtént az első fürdetés, ami igazán furcsára sikeredett. A cél szentesíti az eszközt, márpedig bizton állíthatjuk, hogy a gyerek tiszta lett! Igaz utána rögvest bekakilt, de tiszta volt, ez biztos!
Az esténk jól alakult 11-re bekajált és 4-kor kelt legközelebb, aztán 8-kor. Apa itthon volt velünk 4 napot és nagyon nagyon sokat segített és aludt. Cserébe én szorgalmasan szoptattam, Zalán pedig szorgalmasan evett és gyarapodott.
Kedden találkozott manó a védőnénivel és a gyermekorvossal. Mindenki mindent rendben talált.
1 hetesen 2900 gramm lett ismételten. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése