Ovi

Igen, itt tartunk. Végre összeszerveztük és meglátogattuk Zalán leendő óvodáját egy zenés angol óra erejéig. Szegényem nagyon meg volt illetődve, pedig előtte itthon régóta magyarázta, hogy mi majd leülünk, ő meg zongorázik nekünk. Ugyanis a választott óvoda egy zeneovi, jobban mondva családi napközi és később óvoda. Az óvoda vezetőjét már ismertük korábbról, ő tartotta kis falunkban az ugribugri tornát és a zenebölcsit. Utóbbin sohasem vettünk részt sajnos, mert Zalán még kicsi volt és addigra elfáradt. Noémi emlékezett rá, hogy milyen muzikális volt már kicsinek is, úgyhogy nagyon örültünk, hogy újra találkoztunk.

Az ovinézés szuper volt. Kicsit megszeppent és behúzott nyakkal ücsörgött az ölemben, de amikor a Thomasos angol könyv is előkerült, azonnal tiport az először látott óvónéni ölébe. Színezett, tízóraizott, aztán sírt is utánunk, mert mi közben körülnéztünk, többek között a sóhomokozóban, ami óriási találmány a folyton taknyis ovisoknak. Játszott egyik csoportszobában, össze is pakolt, motorozott az udvaron a többiekkel. Most láttam igazán milyen nagy fiú lett. A 3-4 évesek között nem különösebben tűnt fel, hogy ő kisebb lenne. Evett, ivott, játszott, jött-ment, hamar feltalálta magát az udvari játékoknál is. Amikor a csúszda felé indult, akkor egyből ott termett egy óvónő, hogy fel-, lesegítse, mert az ilyen kicsik nem csúszhatnak a nagy csúszdán. Zalánt ez különösebben nem zavarta, újra felment. :) Jó két órát ott voltunk és nagyon élveztük. Itthon persze reklamálta a zongorát. Hiába mondtam neki, hogy ott volt a sarokban, ő nem látta, pedig ő zongorázni akart. De nagyon tetszett neki, így jövő szeptembertől Zalán is Zeneligetes ovis lesz, sőt még az is lehet, hogy előbb.

Persze tiszta vicc, hogy még épphogy csak bölcsis, erre ovit nézünk, de ha játszik, akkor meg állandóan iskolába megy. :) Imádom!