Örömóda

1.

Ő: Hogy van az Örömóda?
Én: eldúdolom
Ő: Ezt hallgattam a katicásban.(bölcsi)
Én: Igen? Hogyhogy?
Ő: Benne van a zenélős mozdonyban.

Milyen lehet már, amikor egy ilyen kis törpe benyögi a bölcsiben, hogy ez az Örömóda? Nem tudom, hogy benyögi-e, de én lehidalok rajta.

2.

"Anya, gyere, bekapcsoltam az Örömódát! Gyere, mert vége lesz!" Aztán kiborult és hisztizett, mivel nem értem ki a wc-ről táncolni az Örömódára. Megbeszéltük, hogy épp az a lényege az Örömódának, hogy vidám legyen és ne sírjon.

Később bábozunk:
Ő, mint katica: Szia Teknős!

Én, mint teknős: Szia Katica! Hogy vagy?
Ő: Boldog vagyok!
Én: De jó és miért?
Ő: Mert nem sírok.

Ráadás:

Ő: Melyik apával megyek a bölcsibe?
Én: Miért, hány apukád van?
Ő: Kettő.
Én: És hogy hívják apukáidat?
Ő: Fagyi és Csokoládé (röhög) Milyen színem van?
Én: Szerinted?
Ő: Fekete (biztosan a rosszaságtól)

Még egy apás, színes és félreértős:

Ő: A létra fehér. Milyen színe van az apának, ha levetkőzik?
Én: Bőrszíne.
Ő: Ez a bőrönd.
Én: Nem, az a bőröd és bőrszíne van.
Ő: A krémet beszívja a bőrönd. (este amikor bekenem az arcát)

Ja, még egy félreértős:

Csináltam az autóinak parkolót, a parkolóknak az autóknak megfelelő méretük és színük van, így kell megtalálni a helyüket.
Ő: Ez mi?
Én: Lángnyelvek.
Ő: Azt megesszük.
Én: Nem esszük meg.
Ő: De, megesszük a lángost.
Én: A lángost igen, de a lángnyelvet nem, az tűz.

Azóta néha csak ennyit hallok: A lángnyelvet nem esszük meg, mert az tűz, de a lángost megesszük, nyamiiiiiii!
Ha huncut, sátáni vigyorral: Megeszem a lángnyelvet!