Zoárd annyira jól érezte ma magát jógán, és én is. Későn kelt és elfáradt a végére, kicsit nyűgösebb volt, mint szokott, a relaxálásba majdnem belealudt, mégis mégis, annyira édesen viselkedett, hogy még! Amikor megérkeztünk ment a cd-hez és magyarázott, hogy tegyünk "bebe" valami zenét. Kajálgatott, aztán elvonult a játékos kosárhoz Milán haverjával. 5-en voltunk, több baba és anyuka. Volt egy 3 hónapos csepp, aki aludt majdnem az óra feléig. Az ő anyukája így baba nélkül maradt, de folyamatos gagyerászás mellett Zoárd elhalmozta játékokkal, hogy mégse unatkozzon és a használati útmutatót is elmagyarázgatta. A másik baba kicsit nagyobb volt, már fél éves, neki is osztott játékot. A többieket ismerte, együtt bandáztak, tükröt maszatoltak Milánnal. Igaz az asztal alól egy poharat is megkaparintott, és kicsit megijedt, amikor kigurult a kezéből, úgyhogy "jaj-jaj baba-baba" sirámokkal megsajnáltatta magát, aztán ment tovább. Egyébként nagyon jó volt látni, hogy egészen messzire eltávolodott tőlem, ha rászóltam kicsit visszahisztizett, de abbahagyta, amit épp csinált, el is tudtam hívni onnan és időnként odajött hozzám, felállt, megölelte a nyakam, kicsit odabújt egy puszira és ment tovább. A hintáztatóknál már javában kurjongatta, hogy "hejte hejte". Egyéb mondókákról meg eszébe jutott a csipp-csipp csóka és próbálkozott hátha előadjuk - fogja egyik kezével a másikat, néha hesseget és valami olyasmit mond, hogy "tópa" - de ez nem szerepel a jógás műsorban. Felébredt a 3 hónapos baba, amihez volt némi köze Zoárdnak is, szegény nagyon sírdogált, így néha odament és megfogdosta a kezét. Remélem csak simogatni akarta, de őszinte csodálattal nézte, hogy milyen hangokat ad ki egy baba. Ugyebár ő nem agy- és fülszaggatóan tudott és még tud is visítva sírni... Elfáradt, mellém feküdt, hozzám bújt, simogatta a hajamat, de nem aludt el, csak pihengetett. Felöltöztettem, végül a karomban már majdnem elaludt, betettem a kocsiba és szunya. Haza, kocsiból ki, ágyába be és aludt még másfél órát. Halleluja!
Mondta egy anyuka, hogy milyen kifejező arca, tekintete van. Nos, hát olyan kis értelmes. :) De valójában az a helyzet, hogy én mindig is azt hittem, hogy egy kiegyensúlyozott baba egyformán működik mindenhol és nagyon örültem, amikor az enyémekre is azt mondta valaki, mert épp azok voltak. Merthogy titokban bizony azt gondoltam, hogy nem egészen normális az, hogy ennyire hangot adnak nem tetszéseiknek, kényelmetlenségeiknek, de elég szórakoztató, amikor meg hangosan vísitva, sikítva örülnek valaminek. Ezek szerint csak kifejezőek. Nos ez biztos! Ez tetszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése