Hahó, Öcsi!

Nem titkolom, nagyon izgultam, hogy a harmadik babám is tökéletesen egészséges lesz-e. Igen!!! Minden rendben, sőt azt is megtudtuk, jobban mondva azonnal láttuk, (mert nem lehetett nem észrevenni még laikusként sem), hogy: nagyon fiú. :) Sejtettem, de azért reménykedtem, hátha mégis kislány. Zalán már rég megmondta, hogy kisfiú lesz, nem is tudom miért kételkedtem egy percig is. Úgy tűnik a kislány óváshoz, neveléshez még fel kell nőnünk. 

Persze eszembe jutott, az is hogy: 

- mindig is fiús anyukának gondoltam magam, bár a menyeimtől rettegek. 

- mindig is volt bennem egy egészséges félelem a különböző árnyalatú rózsaszín és lila ruhák, harisnyák, cipőcskék színdinamikailag adekvát összeállításától. 

- jól el fognak játszani együtt, nagy egyetértésben és jókat fognak veszekedni ugyanazon az autón. Remélem azért a picur is kap majd kisautókat. Jut eszembe Zalán nagyon toleráns ezen a téren, tegnap közölte velem, hogy neki is ám van úthengere. Én kérdőn néztem rá, mire felvilágosított: Márknál :) Majd játszik vele, ha átmegyünk.

- van egy-két ruhácska, rugdalózó, ami talán egyszer sem volt Zalánon, most majd jól bepótoljuk a dundi testecske által kitömött rugik nézegetését.

- mivel még a gyerekszoba nem tökéletesen fiúsított és nincs is kész, ezért kicsit könnyebb dolgunk lesz, ha egy nemre kell csak koncentrálnunk.

Nem mondanám, hogy nyugodt vagyok, kicsit tartok még az elkövetkező hetektől, bár tudtommal semmilyen gyermekbetegséggel nem találkoztam az utóbbi időben. De azért, hogy a szívem jobban fájjon, a szomszédunkba költözött egy család, akiknek a harmadik kislányuk szeptember elején fog megszületni. Egyidősek lennének Pocóbabával. Nap mint nap látni, hallani fogom, hogy emlékeztessen, ha esetleg épp aznap nem jutna eszembe.

Azt sem mondanám, hogy Zalán örül neki és várja, de amióta mi tudjuk, azóta ő is tudja, hogy van, csak néha a pocakokat keveri össze, hogy kiében is van a tesó. :) Nagyon rendeske megint, mert nyáron szerettem volna leszoktatni a hosszadalmas elaltatásról. Az egyedül elalvás utoljára a kiságyban működött, azóta altatás van, mellé fekvés, ami 10-15 perc átlagban, de ha dolgom van, vagy fáradt vagyok és mennék már, akkor simán 1 óra is lehet. Mindig megelőz ilyenekben, pl.: kiságyból kiszokás is. Mostanság ő küld ki a szobájából, hogy egyedül alszik el, napközben mindig, este csak néha néha, de ez is haladás. Igazi okos nagyfiú lesz januárra.

Utolsó gondolat: kicsit hülye érzés, hogy szinte fél éve terhes vagyok állandóan, de a hasam még csak a szokásos.