Hull a hó és hózik...

Iiiiiigeeeeen és megérkezett! Pénteken egész nap a "havamat" vártam és már szétidegeltem Viktort, mert este mindenhol fel volt húzva a redőny, égettem a villanyt az udvaron, lestem az utcai lámpákat, követtem az időképet, és mantrázgattam, hogy ess már hó, hol vagy már hó, gyere kicsi havacskám. (Persze másnap megkaptam a magamét, mert hogy havat lapátolni nem akarok, hógolyózni nem szeretek, meg "mééér van latyak"...) 

Na de ez lényegtelen, mert a hó:
- szép a kertben
- imádom, hogy a falunkban mindig hidegebb van és hamarabb van hó és tovább marad meg,
- ugrálnak benne a kutyák,
- a kert pihen ( és mi is ;) ) 
- és a legfontosabb, hogy van egy izgága törpénk aki végre végre tényleg ugrálni fog benne,
+ elővettük Zalánnal az Annipanni hull a hó-t :)

Leírnám a hóhatást.

Öröm: reggel ahogy felkelt, mutattam, hogy esik, esett, hull a hó. Percekig állt az ablakban és kiabálta, hogy esik hó óóó hóóó, hiszen egész pénteken erről beszéltünk.  

Csalódottság: mert hogy azonnal nem lehetett kimenni a hóba. Plussz nekem, hogy a havat eltakarította a a föld (!) utcánkban egy feleslegesen igen szorgos hótoló autó (tolta volna máshol) és a további plusszoknak köszönhetően egy merő sár volt minden. :(

Düh: kimentünk a boltba, de Zalán alig tudta tolni a babakocsiját a sárban és végül földhöz vágta magát. Ezután a babakocsiban utazott tovább és durcáskodott. Közben apa anya is jól összeveszett, már nem is tudom hol kezdődött, de lehet, hogy köze volt hozzá a világoskék anorák és a sár találkozásának, ami  2 perccel az indulás után bekövetkezett.

Öröm: ez már vasárnap délelőtt volt és kiindultunk, ezúttal a kertünkbe, ahol nem volt sár.

Düh: mert a motor nem megy a jeges hóban sem és a hóban sem.


Értetlenség: hogy milyen embert is építünk hatalmas hólabdákból.

Eufóriás kacagás: Amikor kezdtek kirajzolódni a hóember körvonalai.

Katarzis: A hóembernek arca lett, csudálatos.

Happy End: Mégis lehet motorozni a letakarított betonon! :)

Csodálkozás: Este újra elkezdett esni a hó és nagyon szép volt ahogy a kész hóemberünket belepte és a hóember építéshez használt havat visszapótolta a fűre.

Anya döbbenete: énekeltem, hogy hull a hó és hózik, erre Zalán: brummbo fázik :D Annyi sokszor kérte, hogy brummbo-t énekeljek. Jó volt altatónak, jó hosszú, lehet rajta sokat bambulázni és belefáradni. (A sokadszori eléneklésébe is ;) )

Indulóban. Sokáig győzködtük, hogy maradjon a fényképező ezoldalán és mosolyogjon, de megérte :)

 

"hó dabgya" nem értette mit akarunk

inkább kutyázott

aztán rohangált

majd kemény munkához látott :) Ez lett a feje.

készen van a hóember

duda orra van és cuki pofazacskói

Majd hősünk a jól végzett munka után motorra pattant és új kalandokat keresett