Alany, állítmány néha tárgy

Bizony ám, elérkeztünk a mondaszerkesztéshez. Sokszor ledöbbenek, ahogy magától rakja össze a kis fejében a dolgokat. Azt hittem, majd úgy indulunk, hogy kb.: ismételgeti amiket én mondok mondatokat. De nem, magától szerkeszt. Agyameldobom. 

Tatta bújsz lebél - Katica bebújt a levél alá.
Anya mmöh enni jágjágjág - Anya a kutyáknak ad enni, akik megrágják.
Menni, anya ithagysz - Menni, anyát itthagyni. (Végeztünk az orrszívással :) )
Néni utás - Néni fut (a böngészőben a Vilma)
Néni csüccs - Klári néninek, hogy üljön le.
Amané isz/inni - almalevet inni

Ami nekem még döbbenet, hogy ha kérdezem, hogy hol van ezazamaz a könyvben, akkor amikor megmutatja, mindig hozzáteszi, hogy ez. Ami azért fura, mert én meg mindig azt mondom, hogy igen az. De ő mégis ez-t használ. Néha ha valamit ő is szeretne csinálni, akkor meg azt mondja én is. Én meg persze azt, hogy: jó te is.

Az előző poszthoz még annyit, hogy nálunk is van nem - sőt NEM - de az olyan huncut és vicces, ha tényleg nem akar valamit. A nem most az a nyafogós, ellenkezős, ami szintén nem, csak olyan izéééés, anyát megőrjítős.

És hurrá, hurrá, kijött három szemfog a négyből, a negyedik még nem tört ki a Zalánszájvilágra egészen, de jó úton halad. Immár 15 foga van és túl vagyunk a harmadik negyeden is. Nem volt egyszerű az utóbbi pár hét. Ráadásul kicsit elkényeztettette magát, úgyhogy lassan vissza kell terelgetnünk a régi kerékvágásba.