Tornádó

Ez egy korábbi, úgy április közepi mini tornádó. Érkezését vártuk, jött, rombolt, győzött. A pusztítást megörökítettük. A romok eltakarítását az A.NY.A önkéntes - kimerülés határán lévő - szervezet vállalta magára.

A ma éjjelünk viszont borzalmas volt, a vihar kint tombolt, Zalán kis túlzással bent. Keservesen fel-fel sírt és nem bírt aludni. (Lehet fog is, de nem igazán látom. Ami jönne az mondjuk már elég hátul jöhet, ahova életveszély benyúlni, mert harap. Pelenkázás közbeni röhögtetéssel lehet csak feltérképezni a helyzetet.) Próbált aludni, de nem tudott. Forgolódott, szenvelgett, ágyában is, köztünk is. Minden égzengésre, villámra feltérdelt és mutogatott kifelé. Meghúzta magát, hozzánk bújt, de nem bírt aludni. Ha épp elbóbiskolt, akkor meg sírva riadt fel. Aztán csak elmúlt a vihar és csak elaludt és nyomta is fél 9-ig, meg már megint alszik másfél órája. Rám is rám férne, de ilyenkor meg mindig elkap a harci láz és főzök, mosok éppen. Szennyest válogatni segített, szétválogattam, ő meg rakta a ruháskosárba az egy adagokat. Nagyon tetszett neki, ahogy dobáljuk, (fent is látszik, milyen királyság a ruha széthajiga) úgyhogy a hajtogatásnál is szerette volna széthajigálni a tiszta ruhákat.