A kisfiú, a kiskanál és a kisautó

A kiskanál és a kisautó öröktől fogva ellenségek voltak, de legalábbis barátságuk, mint a kutyáé macskáé; harcuk, mint a macskáé egéré.

Folyamatosan ment a huzavona. A kiskanál büszkén hirdette, hogy ő a legfontosabb a kisfiú életében, hisz ő kínálja finom tápláló ételekkel, amiktől nagyra, okosra, szépre nő majd. A kisautó csak csóválta a fejét és sokkal nagyobbra tartotta magát, hisz ő szórakoztatja, játszik vele, hogy okosodjon, vidám legyen és boldog. Mindegyik meg volt győzödve róla, hogy őt szereti jobban a kisfiú.

Addig addig perlekedtek, míg a bölcs, sokat látott (egyik gomb szeme néha ki is esett) sárga mackó - aki még a kisfiú anyukáját is látta felcseperedni - egy nap azt találta mondani:
- Barátaim! Nagyon könnyen megoldhatjuk ezt a vitát. Tegyetek próbát, hogy kit szeret jobban!
Egy napig tart majd a próba és a játékok bizottsága fogja eldönteni a vitát.

Meg is választották a bölcs, kövér mackót bizottsági elnöknek. A bizottság elfoglalta helyét a sarokban, a játékos ládánál, de még a ládából is kukucskáltak ki kíváncsi szemek.

A kiskanál és a kisautó alig aludtak az éjjel. Izgatottan csinosították magukat, a kiskanál tisztálkodott, a kisautó fényesítette karosszériáját, pörgette, forgatta kerekeit. Gyorsan eltelt az éjszaka, reggel lett. A játékok nyújtogatták nyakukat, mikor kezd el kurjongatni a kisfiú mamijának.

Felébredt hamarosan a kisfiú és már mutatta is berregve, hogy a kisautót kéri a polcról. A kisautó kihúzta magát, illegette -billegette magát, elégedetten brümmögött és forgatta kerekeit, ahogy a kisfiú kívánta.

Öltözködés után azonban a kisfiúnak megkordult a gyomra és a kíváncsi társaság szemeit, mutatóujjával az etetőszékre irányította, ahol a kiskanál büszkén kihúzta magát - már amennyire görbített nyele engedte neki - és bezsebelte a jól megérdemelt pillantásokat. A kisfiú anyukája elkérte a kisautót és félretette. Szegény kisautó csak várt és messziről nézte sóvárogva, ahogy a kiskanál belesimul az apró tenyérbe.

Reggeli után azonban a kisfiú elhajította a kiskanalat és a kisautó után nyúlt és kergette vidáman körbe-körbe a nappaliban. A kisautó csillogott-villogott a délelőtti napsütésben, pörgött, forgott, siklott, ahogy a kisfiú gurította. Amikor a kisfiú anyukája főzni kezdett a kisfiú beült az etetőszékbe és ott is a kisautóval játszott. A kiskanál cudarul érezte magát, de tudta, hogy eljön majd az ebéd ideje és akkor bizony a kisautó gurulhat amerre lát.

Ám ekkor valami furcsa dolog történt a kisfiú a kiskanál után nyúlt és kiskanállal a kezében lökdöste a kisautót, néha bizony olyan erővel, hogy az a földre pottyant. Nemsokára azonban elálmosodott és az anyukáját szólította nagy hanggal - ahogy szokta - hogy most már pihenne kicsit.

A kisautó és a kiskanál egyedül maradtak, duzzogtak egymásnak háttal. A nagy duzzogás közepette rájöttek, hogy nagyon hiányzik nekik a kisfiú és alig várják, hogy felébredjen.
A bizottság pedig egyhangúan megállapította, hogy a kisfiú a mamáját jobban szereti (vagy a cumit, vagy az ágyát, vagy a zebrás párnáját :) ) a kiskanálnál is, a kisautónál is. Továbbá az is biztos, hogy a kisfiút nagyon szereti mindkettő, sőt az összes kíváncsi játék és alig várják, hogy alvás után újra köztük mazsolázzon, kurjongasson egyszóval játsszon velük.