Mellényzseb

A 4 napos hétvége nagy próbatétel elé állított bennünket. Az volt a terv, hogy szocializáljuk muffin arcú Talánkát, mert ez így nem állapot, hogy mindenkitől megijed. Minden napra akadt program, úgyhogy kicsit, de nem nagyon, ráparáztunk a dologra. Azt gondoltam, hogy megint mindent a fogára fogok, mert hát ugye sosem lehet tudni. ;)

Szerdán babatornán voltunk és anyunál az 5 hónapos kisemberrel :) A babatorna is körültekintően lett megszervezve, mert Zalán főleg kaja után aktív, így odamentem már fél 10-re, ott tízóraizott az öltözőben és teljes megelégedettséggel és vigyorgásokkal vett részt a tornán. :) Nagyon büszke voltam, szégyen ide vagy oda, de főleg magamra. :) Mentségemre szolgáljon ebben az esetben, hogy a korábbi morcok miatt főleg magamra voltam mérges, mert szerintem én rongáltam bele rosszul a napjába és én voltam idegesebb, hogy el ne kezdje az oroszlánsüvöltést. Ma valahogy nem izgattam fel magam és minden jól sikerült. Anyunál is minden ok volt, nagymamával megették a barackot, nagymama kicsit kiesett a gyakorlatból, mert Zalán fültől köldökig barackos lett az előke alatt is. Délután volt süvöltözés, de az szerintem egy pár falat almától volt, aminek nem volt leve és hallgattam anyumra, miszerint én sem kaptam soha almalevet, nyomjuk babába töményen a cuccost. Cuccos kis erőlködés után a terasz kövön csattant, de utána megint ment a vigyorgás, sikongatás, kuncogás.

"Ebből a szerkezetből miért nem jön folyamatosan úgy, mint anyuból?"

20-án dédipapánál voltunk Bágyogszováton. Az úton végig aludt Zalán, igaz, hogy Fóton elaludt és már a XI. ker-ben felébredt, mert akkor már 1 órája mentünk :-o, de jobb móka híján visszaaludt. A dédipapát kitörő örömmel fogadta és repült hozzá a maga baba módján. Mi az első csodálkozásunkból felmosva végül dédire bíztuk a kisembert és elkezdtük az ebédgyártást. Viktor krumplit, répát pucolt, amit utál, és tésztát főzött. Készült krumpli krémleves, amit a fiúk először messziről nézegettek, de rám hagyták a dolgot, miszerint túlságosan belejöttem a babapempő gyártásba. Aztán végül kétszer ettek belőle. :) Volt pulykaperkelt és papabora. Zalánnak pedig barackpempő, amit most apukájától kapott és dédipapa nagy örvendezései közepette fogyaszthatott el. Közben szegényemet megszállták a muslincák :) papabora miatt elég sok muslinca van, akik megörültek a friss baracknak. Barátnőméknél is voltunk, ahol babácska szépen elszunyókált apuja ölében.

Kirepül a kisrepülő a képből

Pihenőszékben megdumálták, hogy anyu mikor kicsi volt vadászlesre járt papával és a kisbiciklijével őzikéket nézni, és majd Zalán is ki fog menni őzike lesre.

Pénteken itthon voltunk, de egész délután és késő estig fóti nagyiék voltak nálunk, pizzavacsora és csillagnézés végett. Zalán példásan viselkedett és barátkozott.

Szombaton már 7:30-kor a fóti dédipapánál voltunk fa fűrészelés nézést segíteni. Na jó, Viktor segített komolyan, de mi csak szurkoltunk. Zalán barátkozott, vigyorgott és aludt. Nagyon jól bírta, pedig volt menekülő tervünk, de nem volt szükséges. Este még fóti mamánál is hintaszékeztünk és még a késői fürdés akadályt is vigyorogva vette. Aztán persze nagy durmolás volt.

Evett almát a mamával ...

... és szedtek virágot is.

Apa pedig jelölgette a fákat dédipapa sablonjával :) mert nem szabad ám akárhogyan vágni. Aztán végül Csanáddal (Zalán másodunokatesójával) mindent bejelölgettek, a tároló ajtót, de még keresztapu nadrágját is :D

Vasárnap az Ikeában vásároltunk, két órát (!!!). Babácska a kosárban volt és potyogtak köré a jobbnál jobb cuccok. Pelikános játéktartó, textilkönyv, felhúzós zsiráf, ágynemű, takaró, színes kistányér -, -pohár -, -kanál készlet. Azt sem tudta mihez kapjon. Egy néni meg is kérdezte, hogy melyik polcon kapni ezt a gyönyörűséget :) Vicces volt, mert tényleg alig látszott ki a kocsiból, és ha valaki felfedezte, hogy ott van, azt mindig hallottuk :)

Sajnos erről nem készül kép és arról sem, hogy utána meglátogattuk Jázmint, aki egy 6 hetes Nagy kishölgy ;) Együtt szopiztak, de Zalán túl hangosan barátkozott és Jázmin nem tudott aludni. Viszont jókat játszott Jázmin játszószőnyegén, vigyorgott és sikongatott. A szülők konstatálták, hogy bírni fogja Jázmin is az objektumot. Végül kidőlt. A sarkon bealudt és hazáig nyomta. Reméljük az álommanót sikeresen továbbküldtük Jázminnak. Zalán azóta is alszik. Komolyan. Ma reggel fürdettem meg, mert gyakorlatilag két napja alszik. Tegnap fél 7-kor gondolám, hogy csak egy kicsit fog aludni, de nem, lenyomta reggelig.

Jó sok minden történt, ugye? A szocializálás jól sikerült, azóta a tévés nénikre bácsikra is vigyorog, ami szerintem már kicsit túlzás. :) Mindenesetre dagad a mellényzseb a nagy büszkeségtől, a sok dicsérettől és picikémtől, ha odafér még mellé. :)