Mindent visszaszívok!

Zalán egy tündérbogyó cukorborsócska. Vagy a blogot olvassa vagy a gondolataimat. Tegnap előtt leírtam itt szívfájdalmaimat az alvásaival kapcsolatban és aztán minden megoldódott. Lassan két hete tényleg tegnap előtt voltunk itthon először kettesben, ahogy régen. Ez valahogy megnyugtatta és minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Sőt!

Kedden elmentünk egy közeli tanyavilágba egy barátnőmmel és a két éves Lola hölggyel, aki egy igazán bájos, kedves és bátor kiscsajszi. Lola az első sorba váltott jegyet Zalán "babakuki" nézésére, neki már bejött a nap délelőtt 10-kor. :) Zalán aludt a kocsiban, aztán jött a nyűglődés és a dög meleg. Először kentem be naptejjel és ennek örömére a hüvelykujját bevágta a szájába... azt hiszem mindegy neki, hogy naptej vagy anyatej, tej tej egykutya. Erről az középiskolai ofőm jut eszembe, aki minden lányt Matildnak hívott és mindig azt mondta: Nem mindegy? Madár madár...

Egyszóval Zalán azóta a hüvelykujjával alszik el, csendben és halkan és zajtalanul és hurrá!
A tanyavilág egyébként érdekes volt, bár nem sokat maradtunk, mert ugye mi szigorúan házirend szoktatáson vagyunk. Lola megetette az összes pacit, nyuszit, minipacit, extra ici-pici mini pacit (póniló csikó) ropival. A teheneket is próbálta, de aztán inkább megijedt tőlük, mert túl picik voltak, neki a legnagyobb szürkemarha legnagyobb szarvát kellett megsimókálnia. :)

Zalán pedig tud pulykául :) Na most szégyen szemre nem jut eszembe mit mond a pulyka, pedig kiskoromban igazán sokszor őrizgettem ezeket a rém bugyuta madarakat mamáméknál az utcán. Mindegy, szóval a pulyka mondta a magáét és Zalánnak annyira tetszett a hablaty, hogy válaszolgatott és hangosan röhögött. Én nemtom mit mondott az a madár az én kisfiamnak, de azóta csendben tud aludni és boldogságosabban telnek a napjaink, mint valaha.