Hol vagyunk?

Eltűntünk manócskával, mert úgy volt, hogy hol net nem volt, hol áram nem volt, hol jött valaki, hol mi mentünk és ma pl. már azt hittem gép sem lesz, mert az is romokban hevergélt még délelőtt. Aztán valami rejtélyes oknál fogva meggyógyult, így most van.

Múlt héten rengeteg jövés-menés volt, inkább jövés. Kedden apósom és barátnőmék látogattak meg minket, szerdán babatorna és nagyi látogatáson voltunk. Csütörtökön megint jött apósom segíteni a kertben, az eső után ráfért a kertre egy nagy fazonírozás, most minden szép, levágott, kigazolt... egy darabig :) Pénteken porszívóztam, mostam, felmostam, port töröltem, kipurcantam és délutánra olyan erős fejfájásom volt hányingerrel tarkítva, hogy ihajj. Le is feküdtem egy kicsit, de akkor is fájt és késő estére múlt el. Szombaton is jöttek vendégek, sütöttem főztem, vasárnap végre már csak főzni kellett és kivasalni a pénteki cuccokat. Úgyhogy elfáradtam, mint a liba. És mindeközben Zalán nappali alvásait valahogy elrontottuk.

Eddig sem volt egy jó nappali alvó, de most így, hogy folyton jött valaki, vagy mi mentünk, csak cicivel tudtam elaltatni illetve aludta az autóban és babakocsiban, de magától már nem alszik el egyszerűen. Vagy nagyon sokat kiabált és elaludt egyedül, de ezt nagyon nehéz hallgatni :( Na meg kitaláltuk, hogy nem iszom kávét, a döntést elősegítendő elromlott a kávéfőző is. Gondoltuk ettől majd többet alszik nappal... többet is alszik, de sokat kiabál így is előtte, úgyhogy most nagyon sokat kiabál és éjszaka is felébredt sokszor szombaton, mert nappal sokat aludt. Nagyon remek. Nem tudom, hogy a foga-e. Ugyanis megnézte a védőnő és azt mondta, hogy bizony ott a foga, ahol én is látom és lehet ettől nyügipók, de ez nem jelent semmit. Mármint, hogy kibújhat a fogacska 1 nap, de akár 3 hónap múlva is. Szuper!

Most ki kell találnom valami forgatókönyvet és lehetőség szerint itthon maradni, hogy be tudjuk tartani a szabályainkat. Bár a nyűggel nem sok mindent lehet csinálni. Van, hogy csak értem nyíg és ha játszunk már mindennek vége és boldog. Meg van, hogy tépi a saját fülét álmosságában és azért ordít, mert fáj neki. Tudom milyen rossz, nekem néha puszta szeretetből a számat tépi meg illetve összevissza karmolta az arcomat. :) Meg persze szeretne már egyre többet látni a világból, fekve nem olyan buli az élet. Ezért mondja is neki apja: fiam, meg kell tanulni járni!

Mintha az olyan könnyen menne. :)

Így játszik, de szerintem már ezt is unja sokszor,úgyhogy most ki is mostam a játékokat és csak pár műanyag kacattal vígasztalódik. Mer ugye, aki a kicsit nem becsüli...

Egy jól sikerült alvás után: