És a vég:
Micsoda különbség! És mindkétszer bőgtem. Nem volt különösebb bölcsisballagás, mert csanába járt, így most ő volt az egyetlen, aki "végzett". Azért felvonultunk családilag, nagy kapkodás volt, mert Apa dolgozott sokáig és épp hogy hazaért értünk, Zoárd még evett és vállon is köpött alma-krumplival, de fel voltam készülve, fehér felsőbe öltöztem, amiről gyorsan letöröltem a gondosan előre eltervezett fehér pempőt. Kapott lufit és mi pedig készítettünk Kata néninek egy kéznyomatos virágcsokros képeslapot, és kapott bonbonokat is, amit Zalán azonnal felbontatott vele. A képeslapba 'írt' is. Arra hamar rájött, hogy nem kéne szülinapot kívánni, de helyette nem tudta mit mondjon, így az 'írta' hogy: "Boldog ... kívánok neked Kata, mert olyan boldog vagy!" Aztán amikor átadtuk azt mondta, hogy: "Köszönöm, hogy vigyáztál rám!" Na itt kezdődött a kollektív könnyezés. (Mondtam neki itthon, hogy ezzel köszönjük meg Kata néninek, hogy vigyázott rád és gondoskodott rólad, de hogy ezt majd mondja magától, arra azért nem számítottam.)
És amíg ezt leírtam, ez történt a hátam mögött :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése