3 hétnyi itthon fekvés után - pusztán a változatosság kedvéért - a kórházban is feküdtem 3-at. Újfent a változatosság kedvéért itthon még feküdnöm kell 4-et és remélhetőleg utána vehetek fel és meg kismamaruhákat és elmehetek sétálni a fiaimmal, ki a világba a szabad nép közé. Elég nyomasztó csak feküdni fél nyáron át, de egészen kisimultam és még nem akarom felvagdalni az ereimet sem. Persze nem így szerettem volna, de jót tett a kis pihenés és a Zalánnélküliség is sokat változtatott a kapcsolatunkon. Nagyon hiányzott!!! Nagyon köszönöm mindenkinek aki segített - és segít még mindig - átvészelni ezeket a heteket. A legfőbb változás persze Zalánon érezhető, aki rengeteget tanult az utóbbi hetekben és belépett a 30. hónapjába. Sokat volt a nagyszüleivel, az apjával és mindenki másként mesélte ugyanazt és játszotta ugyanazt, új verseket és dalokat tanult. Plussz megtanult ilyen fontos dolgokat is, hogy szülőszoba, meg hogy oda nem szabad bemenni és hogy a kórházban is van lift.
A kórházas dolgot jól viselte, túl jól. Igaz, ha valaki, aki épp vigyázott rá, kikerült a látóköréből, akkor hamar kiborult. Amikor bejött hozzám, jó lett volna, ha kicsit sír utánam, de semmi. Közölte, hogy feküdjek a szobámba. Sokat beszéltünk telefonon, énekelt nekem. Persze nagyon örült, ha találkoztunk, ölelgetett, simogatott és igazán boldog volt, hogy hazajöttem, még most is az.
Ma reggel beszélgettünk az ágyban.
Z: Hol a pesti mama?
Én: Majd holnapután jön hozzánk.
Z: A kórház is Pesten van. Kijöttél a kórházból, lejöttél a lépcsőn. Megsimogatott. Most itt van az orrod.
Nagyon fontos neki egyébként mindenki füle, orra, szája. Hogy mit csinál a szájával, mi van a szájában, hány füle van stb. Van Goghgal szoktam elvinni az erdőbe :) Apjával azt is megnézték, hogy az öcsinek már van füle. Hurrá, nem lóg ki a családból! :)
Továbbra is folyamatosan vezérel bennünket, de közben ilyeneket bír mondani.
Nyisd ki apa, légy szíves, az ajtót!
Gyere játszani a szobámba, légy szíves!
Nem igazán lehet ellenállni, mert hát ilyen szépen kéri a legorbitálisabb hülyeségeket is.
Ha valamit nem akar megcsinálni, akkor a magyarázat az, hogy: Ő "már pici/kicsi" és azért nem "bírja tudni" kinyitni/elénekelni/megenni.
A legdurvább változás, hogy rákattant a Zengő abc ("Zengő ábécédé") DVD-re és felismer úgy 15 betűt, plussz a duplabetűket szimplabetűkként. Néha le is rajzolja őket, többször véletlenül, de időnként direktben. Mamának minimum napi egy betűt meg kellett neki tanítani lerajzolni.
Nagyon sokat zenél, táncol (forog, balettozik nem is tudom honnan szedi) és énekel. Egyik nap egy puzzle-ból (téglalap alakú fadarabok) zongorát csináltunk és azon zongorázott, jobban mondva kísérte a zenélő tehenét. Aztán két puzzle darabbal hegedült. Majd el kell döntenie, hogy zenélni vagy táncolni akar inkább, mert a kettő együtt nem igen működik.
Rajzol felismerhető török basákat, igazi nagy hassal és négy végtaggal. Tegnap pedig festett egy zöld lovat. A feje, füle, sörénye véletlen volt, de amikor felvilágosítottam, hogy jé, paci, utána rajzolt neki testet, négy lábat és farkat is.
Mindent összevetve jól vagyunk, reménykedem benne, hogy szép napos őszünk lesz és majd elmehetünk egy-két kisebb kirándulásra együtt. Végül néhány dumája a napokból:
Én: Nézd összekeverem a sárgát és a kéket, milyen szín lesz belőle?
Z: Kaméleon. (Mert, hogy a kaméleonnak "ha jó meleg volt, és volt mit ennie, zöldesen csillogott a bőre.")
Ma nagyon szerette volna, ha elmegyek velük uszodába, de nem mehetek. Beszélgettünk a korai ebédünk közben.
Z: Már nyitva van az uszoda, tudod!? Most már lehet menni uszodába.
Én: Bizony, lassan indultok is apával.
Z: Megyek uszodába! Lemegyek a lépcsőn és fogok fürdeni benne. Így úszom, meg fürdök így is. Megmutatja.
Én: Igen, mindjárt be is ülsz az autóba.
Z: Apa ül előre, kormányozni. Beindítja az autót. Jujj, de hangos!
Én: Nem is hangos annyira.
Z: Jó, de azért hangos.
Mamával beszélgettek egyik nap egy fénykép montázsról. Én és az apja vagyunk rajta gyerekkori, babakori képekkel. Az én oldalam felől lányos rajzok vannak, apja oldala felől fiúsak, kisautó stb.
Z: Az ott Zalán.
Mama: Nem, az ott az apa, amikor kicsi volt.
Z: Az a Zalán.
M: Nem, az is az apa. Ez itt mind anya és apa amikor kicsik voltak. (gondolta rövidre zárja)
Z: (totális megsemmisítéssel a hangjában) Az például egy autó!
Jujj Te szegény, hát tényleg nagyon nem könnyűek Neked ezek a pocakosságok. Örülök hogy egész jól bírod! Zalán pedig tündéri lehet, nagyon jó a dumája! Képeket kérek Zalánról, pocakról, Pocaklakóról, de izibe, mert különben irgumburgum! :-)
VálaszTörlésNagyon aranyos dumák :-) Most itt van az orrod :-)))
VálaszTörlés