Paparazzi és Cabaret

Harmadik hete fekszem, itt fáj, ott fáj, sehogy sem jó, és irigylésre csak egy kicsit méltó a helyzet. Viszont nagyon vicces történéseknek vagyok tanúja. Remélem senki nem fog megsértődni, hogy itt kiteregetem a szennyest, de muszáj megörökíteni, mert kész kabaré.

Először is a szennyesről: észrevehetetlenül jelezte a szennyes tartó, hogy mosásidő van, értsd: kifolyt a cucc belőle. Szétválogatták a fiúk. (Igaz keveredett épp egy fehér póló épp a feketék közé, de sebaj, nem lett baja.) Apa szerint ez gyerekjáték, mit izélek én annyit a mosással. Mosószer, öblítő, bekapcs. 1 óra múlva rohangál fel - alá, mert gyerkőc éhes, én is, ő is, fáradt mindenki és a rohadt mosógép is leállt, ki kéne teregetni. Sajnáltam azért, de milyen már, hogy leizéli a munkámat, aztán meg közli, hogy neki most mennyi dolga van. Tudom, én szoktam csinálni... ezt valahogy elfelejtik a sirámok között. Következő adag, már színesebb, gyerek pólók, nadrágok. Mondtam válogassa szét és a foltosokat folt tisztítózza. Micsoda? Már este fél 9 van, nemá! Kiválogatta és a foltosakat visszacsempészte a szennyes tartóba. :D Na és a teregetéssel is voltak gondjai, mert nem volt hajlandó elpakolni a megszáradt ruhákat, így melléjük lógatta a vizeseket, nem is értem hogy fértek el, de nem is akarom tudni. Nem járok arrafelé egy ideig.

Az mondjuk nem annyira vicces, hogy néha elfelejtődik a tisztába tétel, ha nincs kaki. Bár Zalán ebben lelkes partner a napi 3-4 kakival, de ha ez nincs, akkor bizony a pisis nadrágokból érzem, hogy most már azért ideje lenne. Anyu annyira besokallt, hogy nem akart neki enni adni, mert csak kikakilja és nem engedte sokat inni, mert minek kell annyit pisilni. :) "Értem én a tréfát, csak nem szeretem..."

Takarítás: nos hagy némi kívánni valót maga után, mióta anyu elment, bár ő is hamar érezte, hogy nincs értelme túlzásba vinni. Apa meg egyszerűen lesérült a felsöpréstől és azóta sztrájkol. Igaz egyik nap végül felporszívózott, de a lelkére kötöttem, hogy ki ne törje a nyakát, nem ér annyit. A felsöpréskor pedig - hát mit szépítsük - kiesett a teraszajtón és leszakadt az egyik lábkörme. Brutális, tudom. Teljesen kikészült, hogy miért csinál ő olyat, amihez nem ért, nekem nagyobb a gyakorlatom és ő olyan ideges volt az egésztől, hogy végül ez történt. Plussz kivitte az ajtó elől a magas szőnyeget, és pont az a két centi hiányzott a baleset elkerüléséhez. Meg: én is biztos lesérülnék, ha autót kéne szerelnem. Lehetséges, bár azon nem tudtunk dűlőre jutni, hogy a felsöprésnek mi köze az autószereléshez, mert sztem tökre semmi.

Sütés-főzés: Nagyon jókat eszem. Én nemtomhogyanvanez, de ha nem nekem kell megfőznöm sokkal jobban esik az étel. Egyelőre semmit nem híztam, csak fogytam, de a mérleg pár napja nem akarja elárulni mennyi vagyok. Nulla meg csak nem lehetek. Igaz csütörtökönként rám tört "a dobjunk dobjatok már össze egy sütit" érzés, de kár volt. Anyu sütije nem jött fel, de azért fincsi volt. Kevert tészta, fele kakaóval megbolondítva és a tetejére csurgatva meggylekvárral kikavart mák. Nagyon finomságos volt, csak randa. Anyósom barackos pitét szeretett volna csinálni, de valahogy megégett. Levakargatva egyébként nagyon finom volt az is és ez pl.: fel is jött. Nem tudom mi történhetett, biztosan a csillagok állása, vagy hogy ne legyen már ennyire jó dógom, mert hogy egyébiránt mindkét mama igen finomságosakat tud sütni. Aztán másnap sütött nekem anyósom barackos-szilvás pitét és isteni finomságos volt, nem édes, pikánsan savanykás, nyamiiii!

Végül néhány paparazzi kép, nem túl jók (nappal szemben, ablakon és szúnyoghálón keresztül... ), de a lényeg látszik. Mindenesetre igyekeznek és nagyon aranyosan segítenek egymáson is. :)

Takarítgat

Vásárolnak, pakolásznak.

(Nudista) strandolnak, legalábbis Zalán. Ezt nem annyira preferálom, de mit tehetek, fekszem.

Puszilkodás :)