hétfő, február 14, 2011

Trauma

Szombaton uszodában voltunk. Természetesen Zalán hozta a formáját, bár nagyon álmoska volt és uszoda után három perccel másfél órás alvásba zuhant. (Alig tudtuk kiböjtölni, hogy kivehessük végre a kocsiból és vegyünk neki cipőket. Bár addig hasznosan eltöltöttük az időt és úgy választottam magamnak cipőt, hogy nem kellett figyelnem, hogy mikor surran ki a fotocellás ajtón. Persze először a gyerekcipőket néztem végig és utána is. A boltban is méltatlankodott, mert szerintem, ha hagytuk volna még visszaalszik. Bár jófej volt, választott magának pár cipőt, hogy mehetünk, de a próbálástól kikészült. Nem csodálom, olyan bumburi lába van, hogy nem fér bele a hosszában jó cipőkbe. Vettünk kicsit hosszabbat. Remélem ez nem gáz, de már én is kikészülök, hogy semmilyen cipő nem megy fel rá. A múltkor, feladva minden korábbi elvem, a szintén magas rüsztű unokatesó régi cipői között válogattunk benti szandit. 8 cipőcskéből 2 ment fel a lábára, úgy, hogy ha az utángyártott lyuk utáni maradék bőrfecnire Viktor gyárt még egy lyukat, akkor hátha.)

És akkor a lényeg: Zalán minden feladatot a lehető legjobban megcsinál. Nem csak úgy húzgáltatja magát a vízben, hanem amikor kell kalimpál a lábával, kutya úszik, sőt úgy löki magát, hogy néha Viktor alig bírja tartani vele a tempót. Most szombaton el kellett rugaszkodniuk a medence oldaláról a vízben és egyből tök ügyesen megcsinálta. Az elvárt feladatokat simán teljesíti és a még nem elvártakból is sokat ügyesen megcsinál, továbbfejleszt.

A múltkor kimaradt, de azért apa is megérdemel jó pár dicséretet, mert biztosan sokat számít, hogy bízik az oktatóban is, Zalánban is, magában is, figyel és jól irányítgatja a csimotát.
Azért megint ez a sok ömlengés, mert hogy van egy feladat, amit ímmel-ámmal csinál és nem igazán szeret. Mégpedig amikor deszkát fogva kell úszni. Csapkodni szereti, meg idétlenkedni, de ha hozzá fogják a kezét vagy neki kell tolnia, úúútálja, mégpedig amennyire ismerem azért, mert szabadon szereti használni a kezeit. Jött ez a feladat, Zalán kiakadt, dobálta ki a deszkát és nyűglődött. Csilla néni átvette, hogy na már most pedig ilyen nincs. Csodálkoztam picit, mert hogy a többiek sem rajonganak a deszkáért, de hát gondoltam majd Csilla nénivel megcsinálja. Na nem! Erre megtörtént, amire még sosem volt példa, szégyen szemre Zalán ki lett ültetve a medence szélére (ráadásul közel a sarokhoz) és Csilla néni jól elbeszélgetett a fejével, hogy az a gyerek, aki nem csinálja meg a feladatot, a végén nem játszhat. Zalán picit összekapta magát és tolta a deszkát, a lábával is hajtotta magát. Persze Csilla néni dicsérte, hogy na igen, kb.: ezt várja tőle. Igaza volt, nem csinálta a feladatot, de mivel a többiek el-ellébecolnak feladatokat egész órán, igazságtalannak tartottam, hogy Zalánt meg így megszégyenítik, megfenyegetik. Annyira sajnáltam! El nem tudom mondani! Pedig sokat dicséri és imádja, de akkor is. Nehéz anyai szív.
Ráadásul már láttam a jövőjét magam előtt. Hasonló voltam, ha valamit szerettem abba apait-anyait beleadtam, kiselőadás, könyvtár, maximalista voltam, de cserfes és "rossz" gyerek. Plussz utáltam futni és kötélre mászni, de nagyon jó voltam a labdajátékokban. Szerettem a földrajzot, de a földgáz és kőszén lelőhelyek hidegen hagytak. Sokszor kaptam olyan dologért iskolában is, munkahelyen is, amit úgy éreztem, hogy baromira nem érdemeltem meg, mert mondjuk míg 86 dolgot nagyon jól megcsináltam, proaktív voltam, addig egyet benéztem vagy már erőn felüli volt és azért facultam. Engem ez egy időre visszavett, motoszkált az agyamban, hiába voltak egyébként megelégedve velem. Nem tudom Zalánra milyen hatással lesz a dolog, előre viszi vagy vissza veszi. 

Persze minden jó, ha a vége jó, végül játszhatott. Sőt üldögélt egy csónakban és Csilla néni mondta neki, hogy most be fogja borítani és ússzon oda apjához. Simán megcsinálta. Aztán meg mondta nekem, hogy milyen jó, hogy mindent megért és egyből meg is csinálja de akkor egy picit nem szerettem Csilla nénit aznapra. :)

Egyelőre Zalánt nem hatotta meg a dolog, mert ez a párbeszéd zajlott tegnap:
- Hol voltunk tegnap?
- Uszodájan.
- És mi volt az uszodában?
- Csijibiji vége lett. (mikor vetkőztünk ment a Csiribiri dvd, de mire kiértünk vége lett) :)

4 megjegyzés:

  1. Én nem vagyok Zalán elfogult Anyukája, de szerintem is kicsit igazságtalanság volt! Annyira ügyes pedig!!!

    VálaszTörlés
  2. Igazságtalan volt ..Én lehet hogy nem csak aznap nehezteltem volna Csilla nénire.
    Zalán annyira ügyesen mozog a vízben !! Nálunk a csoportba még csak a közelében sincs senki és ott is vannak olyanok akik 2 éve heti rendszerességgel járnak .

    VálaszTörlés
  3. Jaj, azt hittem, hogy valami balesetről és traumatológiáról lesz szó..... :-o még jó, hogy nem ekkora volt a trauma :-D

    És a konkrét trauma: tök megértelek és biztos igazságtalan is volt Csilla néni, és ezek a dolgok biztos a jókat viselik meg jobban - a rosszak a szidást meg az ilyesmiket fel sem veszik, nem?
    Mondanám,hogy lehet, hogy azért csinálta, pedagógiai célzattal, mert Zalánban látja a tehetséget, a többiek meg szóra sem érdemesek és velük azért nem, de azért lehet, hogy ez két éves korban még korai... De jó, hogy 'csak' Neked esett rosszul és úgy tűnik, hogy működött a dolog... aztán lehet, hogy végül emiatt tudatos pedagógia lesz belőle....

    Zalánból meg szerintem olimpiai bajnok úszó lesz.. Mi Olivérrel nagyobbak közé jártunk úszni és még azok sem tudtak így úszni, mint Zalán, sőt, ott alapvetően azt mondják, hogy 3-4 éves korban tudnak csak megtanulni úszni, dehát akkor ezek szerint ez egyáltalán nem így van!!!
    Gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
  4. A pedagógiai célzat rendben van addig, hogy csináld meg a feladatot, mert itt az a dolgod. De az, hogy mert aki nem, az nem játszhat, az az igazságtalan fenyegetés. Egyrészt hülyeség, mert nem tartja be, ha viszont betartaná az egész csoport nem játszana már régóta :)
    Egyébként nekem nagyon szimpatikus itt, hogy nincs lazázás és muszáj csinálni a dolgokat, mint ahogy majd az oviban, iskolában. Igaz nekik ez még részben korai, de játékosan ránevelődnek a feladatok végrehajtására abban az egy úszóórában.

    Zalán is csak 3-4 évesen fog úszni, még nem úszik! Viktor fogja, de ügyesen rásegít kezével - lábával. Remélem nem lesz olimpiai bajnok :) Majd nemsokára lesz medencés beszámoló, idegen medencében és olyan gyerekek között, akik láthatóan nem járnak úszni. Ég és föld biztonsági szempontokból!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails