Lassan kettő

Mostanában nem igazán esett szó Zalán fejlődéséről, pedig van jó pár momentum, amit régóta szeretnék megörökíteni. A régótán van a hangsúly, mert ezeket régóta csinálja, mondja, de nem jegyeztem le.

A beszélőkéje egész nap be van kapcsolva, még álmában is. Kb.: 19 hónaposan kezdett 2-3 szavas mondatokat gyártani, de valahogy ennél tovább nem jutottunk, többet várnék tőle mostanára. Igaz elkezdett mondókákat mondani, énekelni, mindent azonnal megismétel, (egy kivétellel), remekül asszociál. Pl.: ha kirándulásról van szó, vagy kiránduló autóról, azonnal belekezd a "somvirág, somvirág"-ba, de csak addig tudja, hogy "somvijág, somvijág, anyasájga" :) Az egy kivétel a "köszönöm". Egyszerűen nem mondja. Mondja, hogy "tessék", mondja, hogy "szeret"(-ne valamit), de a köszönöm az nem megy. Csak néz.

Viszont meglepődök továbbra is ahogy az igéket, mellékneveket használja. Pl.: a megkevert kakaójára mindig mondja, hogy pörög a kakaó,  néha azt is, hogy elszédül :D A ventillátorokra, szélforgókra is azt mondja: forog. Most már a lámpák is inkább a világít nevet kapják. Persze tudja, hogy lámpa, meg mi úgy használjuk, de őt az érdekli (gondolom), hogy világít. Vagy mond olyat, hogy "nehéz, anya segíjjél", valahogy így parasztosan. :) (Erről jut eszembe, jókat vigyorgok azon, hogy Jázminnak a csigabiga "told ki", a mikulás pedig "jöjj el" a hullapelyhesből. :D)

A "nemmost" -ra mindig visszakérdeztem, hogy "biztos?", ezért ez átváltott "nemmost biztos"-ra ill. "biztos nemmost"-ra :) Mostanában a szavajárása, hogy "hoppá" és a kedvenc foglalatossága mindent eldobálni, aztán a szavajárását használni. Én meg mondom: hoppá bizony. Ezért ez most már néha "hoppá pijos" lett, mert ugye a bizony-nak semmi értelme. :)

A formabedobóját teljesen meg tudja csinálni (a 18 db-osat) és közben mondja is, hogy félhold, csillag, virág, ovális, háromszög. A rombuszt, trapézt segítséggel, a paralelogrammát pedig nem tudja szépen kimondani. :) Viszont ezt azért írom ide, mert pl: a múltkor a bögre fülére mondta, hogy ovális és az ovális tányérjára is mondta, aztán megállapította, hogy az ő füle is ovális, mint a bögréé. Persze ezeket az asszociációit én van, hogy napokig (!) nem értem meg.

Van egy vers (?), amit mondogat, mindig ugyanúgy, fogalmam sincs mi az. Süsü dal mondatait befejezi, néha csak az utolsó két szótagot, az nagyon vicces. Olyat is mond, hogy "mesélő tattóóán" (mesélő Csankó Zoltán), igen és utána azt is, hogy "szia toasz, szia pőszi". :D De mit várunk ugye: az én első mondatom az volt, hogy: "gyártásvezető Dudás Ica" :D Állandóan Thomast nézne, aztán Süsüt, de a gyerekdalokra is vevő, Csiribirire is, na meg a Maszkabál. Én meg totál ledöbbenek, amikor a bújj, bújj zöldágat szinte végigénekli a gyerekkel.
Meg mond olyat, hogy "sziamia haramia". Bemegy a szobájába, visszaszól: "Szia, jó legyél!" Vagy ilyet: "helló-belló, mitcsinálsz?" :D
Amúgy nem nézhet sok dvd-t, tv-t már mi sem nagyon, de mostanában beteges időszakunk volt, (hasmenés, nátha) és ilyenkor semmi más nem érdekli, csak bambulni a tévé előtt. Mondjuk megértem. Meg legalább pihen, ágyban úgysem maradna meg.

A saját neve ÓdorSzajón, nem bírja kimondani. A falu nevünket se. Az utca nevünket azért mégsem írom le, de jól kibabráltunk a gyerekkel. Sosem fogja tudni elmondani hol lakik. :)
Ja és telepátiálunk. Nagyon gyakran. Elég a babára gondolnom és már mondja is, hogy "Pocóbaba jácszol". (Ezzel tartjuk benne a lelket, hogy majd egyszer játszani lehet vele.) Vagy csak filózom mikor menjünk fürdeni és benyögi, hogy "fűdessz". Ezeket sem értem, de nagyon sok ilyen van és érdekesek.

Igaz a beszédről írok, de annyi minden idecsúszott, hogy akkor ideírom az evést is. Mindent megeszik és ott is mindenre el tudja mondani, hogy csíp, édes, sós, szúr stb. Kedvence a palacsinta (pintaja) ezt álmában is emlegeti és most már mi is pintajának hívjuk. Azért a múltkor egy kis kolbász (bószász) evésre felhagyott a pintaja evéssel. Szóval vannak fokozatok. Tészta, banán (ammónini) pintaja (vagy más süti) majd a kolbász istenség. Tegnap pl: kölest, majorannás husit és babcsíra salátát evett, másfél adagot.
Sütik: az elmúlt három napban miden nap sütöttem valamit. Tiszta minta anya lettem. Tegnap almás és túrós pitét, mert annyit kell mesélnem Boribont, ahogy autózik almáért az almás pitébe, hogy megkívántam. Terhes vagyok, na! :)

A kedvenc játéka, ha főzöcskézhet, autókat szerelhet szét, állatokat pakolászni és autózni a városos szőnyegén minden mennyiségben. A városban általában karambol van és akkor jönnek a mentő, tűzoltó, rendőrség, de mire mindenkit kimentenék és elszállítanánk a kórházba, addigra újabb karambol történik. A szőnyegen van földút is, amit a markoló javít időtlen időkig. Legvégül pedig egy óriás, 12 kg-os, Godzalán megtámadja az egész várost és letarol mindent. :) Netán ráesik a városra egy óriás faóra, ami természetesen az űrből érkezik, vagy egy hatalmas és felettébb rejtélyes búgócsiga. :)

Alvás: kritikán aluli az utóbbi egy hétben. Nem maga az alvás, hanem az elalvás. Nem is tudom mikor kezdte el Zalán átaludni az éjszakát, mert egész pici kora nagyon jó alvó volt. Egy-két szopi, 15 perc, aztán aludt tovább. Aztán egyszer csak már nem kelt fel, nem tudom tényleg, talán 3-4 hónapos lehetett. Majd valahogy visszakeresem, mert érdekel. Azt sem tudom mikor aludt el magától. Legtöbbször nem vártam meg az ajánlott elalvás utáni 20 percet. Sőt direkt letettem mindig félkómásan, hogy egyedül aludjon el. Azóta leteszem este 8-kor és reggel 8-ig, 9-ig nem igazán látom, ha csak nincs fogkínja vagy beteg.

Egy hete viszont elért minket valami borzalom. Öröm az ürömben, hogy kiszoktatta magát a kiságyból. Ez amúgy is tervbe volt véve a kistesó miatt, de még nem vettünk ágyat, csak egy heverőnk van. Néha, ha volt itt valaki, akkor délután a heverőn tudtam csak elaltatni és ott aludt tovább. Nem esett le, tudta hol van, szuper, had szokja! Igen ám, de most kitalálta, hogy délután is és este is ő OTT akar aludni, (ami még nem is olyan nagy baj) és velünk (ez már annál inkább). Ok, mostanában náthás volt, de ez nem szokta ennyire felforgatni az életünket. Fürdetéstől számítva 2-2,5 óra mire el tudjuk altatni a tiszta álmos fejét. Mindegy, hogy a fürdetés este 8-kor, 9-kor vagy délután 6-kor van. A két órát tartja. Közben 10-szer elalszik a karunkban, mellettünk, de ahogy megmozdulunk, vissza vagyunk parancsolva plussz felugrik és röhögcsélve randalírozni kezd. Ha a kiságyba akarjuk letenni, azonnal kipattan a szeme, mutat a heverőre, hogy: OTT viszont ott meg pörögni kezd, kapcsolgatja a lámpáját, dobál szét mindent, aztán meg nyíg, hogy nincs cumija... Tegnap visszatette Viktor a kiságyba, mert hogy ez így nem állapot. Majd elalszik. Hát nem. Fél órát üvöltött. A szívünk szakadt le. Bementem, egy perc alatt elaludt az ölemben, vártam 10-et, letettem a kiságyba. 1 óra múlva ébredt, hogy a nagyágyba akar menni. Ott is elaltattuk és otthagytuk. Reggel 8-ig ott aludt. Ma délben már befészkelte magát a nagyágyba míg én kezet mostam a pelus csere után és ahogy beléptem Boribont kért. Aranyos volt, cirka fél óra alatt elaludt. De most is volt kitörési próbálkozás, ilyenkor elég határozottan vissza kell nyomnom, lefognom, ölelnem, pütyörögnöm és hamarosan alszik, mint akit fejbevertek. Azt hiszem már látom az alagút végé, reméltem minden nappal egyszerűbb lesz, ha következetesek vagyunk, de inkább minden héttel. Azt írják az okosok, hogy egyszerűen nem akarnak aludni, mert sokkal érdekesebb játszani. Én aztán megértem. Legyek türelmes, szeretetteljes, ne érezze, hogy már mennék és alig várom, hogy elaludjon. Kb.: fél év és megtanul (újra) magától elaludni. Jó, de utána avassatok szentté, vagy legalábbis boldoggá életemben, mert ezt ember nincs, aki napokig bírja órákon keresztül.

Valahogy így állunk a második szülinap előtt (atyaég két éves!!!). Nagyon aranyos, nyugodt, barátságos, okos, szépséges és imádni való, főleg, ha alszik is. :D

Megpróbálom feltölteni a novemberi babauszis videót. 7 perc lesz! Kis magyarázatra szorul, mert ahol álldogálnak Somával kint a szélén, ott az az új feladat, hogy maguktól lépjenek be és ne segítséggel. Ezt Zalán már régóta megcsinálta ülésből (bevetődött) és csodálkoztunk, hogy miért utolsóként ugrik. Aztán visszanézve a videót láttuk, hogy a többieket segítették. Azért magyarázkodom, mert bizdergálná az igazságérzetemet, hogy ha már videóztam és újat tanultak, épp azt akartam megmutatni, hogy milyen ügyesen végzi az új feladatokat, ha nem is azonnal, de másodszorra harmadszorra. Amikor a deszkáról sétál be teljesen egyedül, azt ott először csinálják és Csilla néni mondja is, hogy amit Zalán csinál az lenne a végcél. Egyébként azóta (eltelt három hónap) már minden gyerek beugrik magától a vízbe és legtöbben be is sétálnak, de hát szerénykedés ide vagy oda, Zalán csinálja a legmagabiztosabban és legtermészetesebben. :) A végén a kikapaszkodást először csinálják teljesen egyedül, az nem is ment annyira, apának ki kellett mentenie, de különösebb fennakadást nem okozott a lelkivilágában. Mostanában már a kiscsónakot (két keze a feje felett összekulcsolva) is próbálja alkalmazni a beugrásoknál, leguggol, elrugaszkodik és szinte fejest ugrik.