A kóla nálunk mégsem csodaszer

Frissítés: Ma megmértem, nem 93 cm, csak 83. Megnéztem, hogy három hónap alatt nőtt 15 cm-t, naneee!!!! És tényleg nem, csak elírták. Híreszteltem fűnek-fának mekkora már az én fiam, de nem, mégiscsak nem akkora. Hazudtam! De így jár az, aki tanácsadás helyett fodrászhoz megy és az apja viszi a gyereket oltásra, méricskére. Ő mondjuk nyolcvanvalahányat  mondott, de én a védőnőnek hittem, mert az apja férfiből van. Hiba volt! :)


Szombaton voltunk babausziban, felújították, így már hetek óta zárva volt. Szerencsére Zalán nem sokat felejtett, sőt. Adós vagyok még egy videóval, de nem akarok szerénytelennek tűnni. Csak azért mondom, mert most is és a videón is Zalánnal mutatják be az újabb feladatokat, mert max. másodszorra hibátlanul megcsinálja. Belerohan a vízbe úszódeszkáról, a széléről állásból beugrik önszántából. A többiek ettől valahogy irtóznak. Mindegy neki, hogyan kerül víz alá, ő maga is merülget. Sőt tud olyat, hogy a medence kispereméről, ahol leér a lába, elrugaszkodik és úszik egyedül 1-2 métert a víz alatt. Már annak nagyon örülök, hogy vízbiztos és legtöbbször nem ijed meg, ha hirtelen víz alá kerül, vagy például nem frászol a hajmosástól. :)

 

hesshesshesshess

Szia Csijja!

Hold és a zöldbácsi

Uszoda után a szép időre való tekintettel elmentünk sétálni (motorozni és futni) a városligetbe. Nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy Zalán gyakorlatilag az autóból egy kutyagumiba lépett. Na onnantól kezdve folyamatosan attól féltem, hogy majd valahol bele is tenyerel. Ettől rosszul vagyok. Itt a tanyán legalább csak sáros lesz, ha elesik, de ott... ki tudja... :(

Ma éjjel viszont nem aludtunk. Zalán 1/2 12-től 1/2 5-ig hányt vagy 12-szer. Volt kint ügyelet, megjártam a gödöllői éjszakai gyógyszertárat, ami csak 10-ig volt nyitva. Hullafáradtak vagyunk. De ő vidám és nem lázasodott be még, ahogy jósolták, csak fofik, de azt nagyon. Sosem hányt még, elég ijesztő volt. Kipróbáltuk a kikavart hideg kólát, apa ment érte éjjel 1-kor. Alig tudtuk belediktálni. Végül a nurofenes fecskendővel adtam neki és mondtam, hogy gyógyszer, de láttam, hogy értetlenül néz: ok, de miért ilyen *ar? :) Nekünk nem vált be, lehet azért, mert már élből rosszul esett neki. (Viszont jókat röhögtünk! Pl.: Ne hagyd benne a kanalat, mert szétmarja! A nurofenes műanyag egyben marad? Illetve, ha Zalánra rácsöppent, azonnal törölgette, apja meg kérdezte: Mar? :D) Amikor jött az ügyelet, mondtam, hogy néni jön hozzá és megnézi mi a baja. De átlátott a szitán és azonnal mondta, hogy : doktor bácsi, ÁÁÁÁ (Boribon). Picit nyekergett, de olyan fáradt volt, hogy úgy igazán kisírni sem tudta a bánatát. :(

Ma ropizás és vízivás van, meg isteni krumplit főzök neki ebédre. Olyan aranyos! A vízre is mondja bólogatva, hogy finom, amikor kérdőn nézek rá, hogy vajon bent marad-e. Szerencsére a hányás már elmúlt.