Zalánságok

Zalán hisztizik kb.: 2-3 hónapja, de ezt talán már írtam. Ahogy látom a kortársakkal sincs ez másként. Örülünk, hogy mentálisan fejlődik és van akarata. Sőt annak is örülünk, hogy vannak indulatai, amiket megél. De azé minden örömnek van határa :)

Egy anyukatárs azt mondta, hogy 15 hónapos korára kinövi. Jájj! Pedig mindig olyan kis együttműködő volt. Nem nagy hisztik ezek, mert amúgy tök jól elvan bárhol, bárkivel. Bárhol elalszik, bárhol eszik, bármit elnézeget vagy talál magának új dolgokat, ha megunta. Alapvetően idegen helyen visszaadja, amit megnézegetett és nem is olyan rámolós, ha csak az óvatlan felnőttek meg nem mutatják a tutit: Jajj, AZT le ne vegye, hozzá ne nyúljon, oda ne menjen. Na ilyen bevezetés után persze, hogy AZ lesz a legérdekesebb.

Cselhez kellett folyamodni, vagyis inkább nagyon következetesnek lenni. Itt-ott megvannak a maga kis dolgai. Az evéshez van egy kiskanala, a kádban ugye a játékok, de főleg a hőmérő a kedvenc, amiről apa mindig elmondja, hogy ez egy műszer, ezzel nem kalapáljuk a kád oldalát. (De :) ) A mosdónál a fogkefe. A pelenkázón a krémek, kis játékok, amivel leköti magát a pelenkázás unalmas pillanataira. Néha kap egy fakanalat, lábost, fedőt, amivel főzhet, de akkor hozzá ragad a fakanál és mindenhova azzal megy, így néha elvenném/elveszem/elkérem tőle, mert félek, hogy elesik vele. Mondjuk helyette talál mást, amivel vezényelhet, mutogathat, piszkálhat dolgokat és akkor arra rákattan és egész nap azzal mászik, masíroz. A múltkor felrepedt a szája, mert elesett a homokozó lapátkával. Elég hosszú lapátka, el is vettem tőle egy-két évre. :)

Lényeg a lényeg, hogy ezeket a dolgokat nem lehetett elvenni/elkérni tőle, mert hisztizett. Aztán amikor már a fakanál is jött velünk pelenkázni és egyszer csak repült a szobában valamerre. A krémek jöttek az etetőszékhez, a kiskanál a fürdőszobába, a hőmérővel akart aludni stb. akkor megtanultuk, hogy mindennek helye van és azért marad ott, hogy legközelebb is ott legyen. Legközelebb pedig mindig nagyon megörülünk neki, hogy jajjj, de jó, hogy itt van. Most már ott tartunk, hogy 10-ből 8-szor odaadja az aktuális egységet, amikor eltávozunk az adott objektumtól és a maradék 2-szer ő maga rakja le, amikor végzünk az evéssel, pelusozással, fürdéssel... A fürdés, fogmosásnál már előjön a hiszti időnként, mert akkor már fáradt is. De olyan jó, hogy ilyen okos és megint össze tudunk dolgozni és nincs vita, harc. :)

A tavaly nyári idegenektől sírást, nyavajgást pedig felváltotta időközben, szépen lassan az elviselés, barátkozás, sőt a kezdeményező barátkozás. Akárhol vagyunk, egyszer csak vadidegen embereknek integet, vigyorog, kuncog, sikongat, megsimogatja őket,kokettál ezerrel. :) A legjobb a múltkor a cukrászdában volt, ahol Zalán előttem állt a pult előtt és rá volt tapadva a sütikre ablakon keresztül. Én meg egyszer csak azt vettem észre, hogy az előttünk álló férfi (vissza)integet a térdemnek :D A másik vicces, ha apa nyakában van és az emberek integetnek, vigyorognak vissza apa feje fölé. Viszont ezáltal mindenkit elbűvöl egy pillanat alatt a 'jajj, de szép lenne kislánynak is' kisfiú. Szerintem nem is kislányos, egyre kisfiúsabb arca van.

Vicces képek következnek: Beleesett a ládájába, természetesen a fakanál van az egyik kezében, de az itt nem látszik. A japán banán meg jól kiröhögi :D

De semmi gond, ha már ott járt kihajigált még néhány játékot. :D

Ez pedig egy rekonstruált építmény, csak a vicc kedvéért.
Apjával játszottak, amikor kérdezte Viktor, hogy most mit építsenek.
Én: Házikót
V: Ez volt az.
Én: Eeeeez? Milyen házikó? (választ lásd lent)

V: Panelházikó :D