UH

Voltunk csípő és hasi ultrahangon. Nagyon nagyon kellemes csalódás volt. A közintézmény Veresegyházon van, a Misszió névre hallgat. Viktor járt már itt, mikor leszeletelte az ujját és ő is mondta, hogy micsoda, hű meg ha. Most mi is megvizsgáltuk a hű meg hát.

Így indultunk neki az ügynek. Zalán megvizsgálta, hogy befér-e még a szájába a keze, aztán az egyik kezét, aztán a másikat. Ő mindent rendben talált, így sapka fel. Ez volt ott a kabalája, el nem engedte egész vizsgálat alatt :) Összebarátkoztak.

Most nem azért, mert az enyém, de gyönyörűséges! :) SapkaBenő

13:30-ra volt időpontunk, de már 12:20-kor becsekkoltunk a recepción és 12:21-kor behívtak a vizsgálatra. Elmondták, hogy hová tegyem babót, hoztam-e alá valami sajátot, ide fektessem, így úgy amúgy. Talpát is megpuszilgatták Zalán meg ugyan csak rám, de vigyorgott. Megjött a doktornéni, aki kicsit hirtelen huppant Zalán mellé, így megvolt az ok a szájgörbülésre. Aztán mikor a dokinéni 15 cm-ről azt mondta Zalán arcába, hogy nesírjál és a hideg zselés cuccal a hasához ért, nos Zalán nem sírt, hanem ordított! :) Gyorsan csinálgattuk a dolgokat, meghallgattam, hogy mééér nem hoztam neki cumit, de ettől függetlenül nagyon kedves volt a dokinéni.

Mikor felvettem bébikét, már csend is lett. Felöltöztünk, hogy majd kint kapunk leletet, épp lehuppantam, mikor hozták a leletet. Szépen elbúcsúztunk és 12:30-kor már hazafelé tartottunk volna, ha Zalán nem alszik el és nem megyünk egy Gödöllő, Mogyoród, Fót kört és ha már arrajártunk bekéretőztünk fóti mamához egy szopi és játék erejéig. Volt nagy mulatozás. Először kicsit szeppent volt hősünk, de ahogy távolodott el tőle a figyelem olyan erőteljesen követelte ki magának hangos rikkantásokkal, kacagásokkal.

Tudom a váci mizériáról többet írtam, de ez annyira perfekt volt, hogy nincs mit írnom róla, semmi bulvár. Eccerűen naccerű! Örülök, hogy itt élünk és ide kell jönnünk pl: ügyeletre. Nem mintha szeretnénk, de ha már kell, akkor inkább ide. :)