Apából van az apám, anyából van az anyám és én gyerekből vagyok

Mióta Zalán megszületett minden olyan más lett. Valahogy mindenki 'eggyel' idősebb lett. Mi szülők lettünk, a szüleink nagyszülők, a nagyszüleink dédszülők. Viktor nagymamája nem is látta Zalánt, meghalt a kórházban mikor babácska 12 napos volt. :( A nagypapám eddig is 80 felett volt, de most nagyon féltem. Nagyon félek, hogy elveszítem, hisz már dédipapa. A dédipapák meghalnak és nem látják felnőni a dédunokájukat. A nagyszülők sem ismerik az unokájukat 30-40 évesnek és akár talán még a szülők sem gyermekeiket... :(

Úgy rohan az idő, így most gyakran megállok és beszippantom a pillanatot, és közben arra gondolok, hogy hamarosan nagymamából leszek :)

SZABÓ LŐRINC: IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt,
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!