Anyának lenni...

... csudajó. Persze nehéz is, nagy a felelősség és fárasztó is, de főleg jó és csudálatos.
Most, hogy én is anya vagyok úgy érzem soha nem tudnám eléggé meghálálni anyukámnak a sok gondoskodást, türelmet, szeretet, amivel felnevelt.
De most, hogy én is anya vagyok tudom, hogy elég egy mosolypróbálkozás, elég egy nevetésre serkentő kakis babatalp, elég egy apró gurgula gagyogás és ezektől elolvad az emberke anyja és nincs szüksége semmi másra, csak hogy gondoskodhasson, felnevelhessen, szerethessen.

- Hová mész te kis csibe?
- Megyek a csibe bölcsibe.
- Mit csinálsz ott kis csibe?
- Ugyanazt, mint a többi nagy csibe, csak kicsibe.

Megnőtt! Tessen mindenkinek visszakeresni a hülesapkás képet, ugyanez a pizsi volt rajta, cirka 40 napja. :)