Készül úgy 2 hete részletes beszámoló a tavaszunkról, de sajnos alig jutok gép elé. Rettenetesen bánt, hogy Zoárd életét már nem tudom olyan részletességgel dokumentálni, sőt kevesebb idő jut rá. Főleg, ha a bátyus beteg és magának követeli az összes figyelmet. Nagyon nehéz a két fiúval (bár korábban azt írtam, milyen jól alkalmazkodnak egymáshoz, de azt hiszem a három napig tartó csoda lehetett, vagy pillanatnyi elmezavar.) Pedig esküszöm mindent bevetek, wc papír guriga figurák, nyomdázás, gyurma, festés, rajz, kreatívkodunk, matricázunk (és a bölcsiben is mondják, hogy látszik mennyit foglalkozom vele és nem tévé elé ültetett gyerek)..., de ha Zoárddal foglalkozom Zalán azonnal bontani kezdi a házat és bizony ilyenkor bevetünk egy-egy dvd-t. Meg is beszéltük ezt a féltékenyesdit, mérgelődösdit és javulgat a helyzet. Kapott jóságfüzetet és abban gyűjtheti a pirospontjait, matricáit, ezzel legalább motiválható.
Mindenesetre Zoárdnál 3,5 hós adatok (kicsit csúsztunk a státuszokkal) 7600 gramm és 65 cm. 2,5 hós 7050 gramm és 64 cm. Nagyon nagy! 6-8 hós babának néz ki. Nagyon nehéz és kezdődik nála is a nyafogós időszak.
Nem értettem és egyre jobban nem értem, hogy miért mondják, hogy a babák 3 hónapos korukig sírnak. Az enyémek addig nem különösebben sírtak, nem voltak hasfájósak szerencsére. Ám 3 hónapos korban, ahogy jobban kinyílt a világra a kis szemük, kevesebbet aludtak, de még nem tudtak úgy mozogni, ahogy szerettek volna, jobban zavarták az idegenek, a hangok, a fogakról már nem is beszélve... és egy rettenetes nyűglődés vette/veszi kezdetét.
Zoárdra vetítve: miközben elgurul a csörgő, beleesik arcába a rágóka, fülébe nyomódik a cumi, rettenetes kínokat él át és ordít, szenved. Aztán ha elalszik végre, marad egy kis időm pl: wc-re menni és akkor is hallom a sírást, ha nem is sír.
De talán épp emiatt, nagyon ügyeske, kitartó. A rágókát elég rendeltetésszerűen használja, amíg az meg nem támadja és bele nem zuhan az arcába vagy fülön nem vágja magát vele. Két kézzel fog már dolgokat és átveszi egyik kézből a másikba. Szóval ilyen mutatványokat tud és határozottan vigyorbugyor lett belőle a jóslataim ellenére, mert most már gügyög, válaszolgat, hangosan röhög... és mosolyog szinte bárkire. Szegénykémre, azt szoktam mondani, hogy másodikként örül, ha valaki végre foglalkozik vele :)
Zalán köszöni, végre jól van. Mandulagyulladásokkal küzdtünk és hörhuruttal. A manduláis szerintem most sem százasok, de egy barátnőm azt mondta, hogy a tesóféltékenység okozza a torokcsakra problémáit. Érdekes és egyébként azóta több helyről is hallottam, hogy míg a nagyobbik "mandulás" volt, a kicsinek sosem volt baja vele. Voltunk csak úgy általánosságban szemészeten és fül-orr-gégészeten, hatalmas orrmandulája miatt és mindkét helyen nagyon dícsérték, hogy micsoda együttműködő volt ennyi idős létére. A szemészeten is nagyon beszédes volt és szemcsepp nélkül megúszta az egészet, mert nagyon ügyesen elmondta miket lát, mennyire pici stb. Már várja a fogorvosi vizitet is. :)
Ennyit gyorsban, de készül a beszámoló sok-sok képpel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése