Elfáradtam. Szomorú vagyok, amikor Zalán bölcsiben van és nem lehet velem, nem én gyurmázom vele, nem tőlem tanulta meg készségszinten, hogy melyik szín a rózsaszín, (bár sokszor elmondtam neki, lehet, hogy csak most tört utat magának a tudás...) nem én olvasok neki, sőt már ő olvas magának. (Elképesztően vicces meséket talál ki, gyúr össze innen-onnan. Leírhatatlan.). Elfáradtam. Amikor itthon van, akkor alig várom, hogy lefeküdjön aludni, azt hogy ússzuk meg hisztériázás, fenyegetés, büntetés nélkül az estét. Hétvégén minden reggel olyan ígéretekkel telve indul, újra rajzolunk, gyurmázunk, sütünk, főzünk, de elfáradok délutánra. Vasárnap már alig várom, hogy bölcsibe menjen. Hétfőn örülök, hogy kicsit magam vagyok, de fáj a lelkem, ahogy kell. Elfáradtam. A sok fekvésben, az egyedüllétben, a semmittevésben. Elfáradtam a szülésben. Elfáradtam abban, hogy regenerálódjak és fájdalmak közepette ellássak egyedül egy kisembert 5 napig. Itthon már valamivel könnyebb lett, de apukája nem igazán tudja átvenni, mert őt Zalán foglalja le. Bár nem túl bonyolult Zoárd és remekül alkalmazkodik, azért kemény éjszakáink voltak, vannak. A sok éjszakai pisilést megoldottuk a 3-as pelusokkal, de talált újabb éjszakai elfoglaltságot. Nem tud tisztességesen felesleget kibukni, ezért rendszeresen ki kell szívni az orrából a tejet, éjjel is kétszer-háromszor. Néha fuldoklik is éjjel, szerencsére mindig felébredek rá, elég felszínesen alszom.
Viszont örülök, amikor kezelhető mennyiségűre redukálom a mosott, vasalásra váró, szennyes ruhákat és egyéb textileket. Örülök, amikor épp nem kell főzni és relatíve tiszta a lakás. Örülök, amikor Zoárd alszik vagy nyugiban nézelődik és kicsit ideülhetek olvasgatni, bambulni, e-maileket írni olyanoknak is, akik nem is érnek rá válaszolni. Örülök, hogy lassan itt a tavasz, lassan hordozhatóvá válik törpgyerek és ez az ígéret nagyobb örömet okoz, mint amikor valóban elkezdődik.
Valami ilyesmi, de lehet, hogy ennél bonyolultabb vagy az is lehet, hogy sokkal sokkal egyszerűbb, csak egy kicsit sajnáltatom magam.
Jajj.. Bölcsitémában uez volt egy ideig nálunk is. Hogy én naivan úgy képzeltem, hogy egész nap bölcsizik majd, és akkor az a kevés idő, amíg itthon lesz, minőségi idő lesz. Ehelyett vártam, h vége legyen a napnak. Aztán ez szerencsére elmúlt. Tényleg kicsit kong a lakás, amikor nincs itthon Lilkó és kettesben vagyunk Nórival. (Bár hozzáteszem, mi három hétig hármasban voltunk itthon L. betegsége miatt, na az sem volt piskóta. :)
VálaszTörlésMi is hetek óta hármasban nyomjuk az éjszakákat, hasonló okokból :)))
Egyébként pont arra gondoltam valamelyik nap az aktuális posztod olvasva, hogy milyen jól bírod, én nagyságrendekkel később lettem jól és regenerálódtam, én lelkileg zuhantam meg eléggé. Fáradtság normális. És a fáradtságban elfáradni is. :)
puszi
Újraolvastam. Hármas pelenkában nyomjuk az éjszakákat természetesen, amúgy négyesben vagyunk itthon :)
VálaszTörlésRegenerálódni könnyen ment. Ismerős anyuka is mondta, hogy két héttel szülés után guggolok, meg pörgök és húsleveses, sülthusis, fokhagymás tepsis krumplis ebéddel várom őket. Igazándiból minden rendben, csak kiábrándító, amikor azért veregetem magam vállon, hogy na ma is szépen kivasaltam és nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtunk a kupleráj. Ez most kevés. Meg jó lenne feltöltődni, akár úgy, hogy gyerkőccel sétálunk egy jót, beszélgetek valakivel. Szerintem ez annyira iciri-piciri elvárás és nekem mégsem megy mostanában. Szóval nincs nagy igényem, de történjen már valami. Hess mínuszok! :)
VálaszTörlésJa, fizikailag nekem is könnyen ment :) (leszámítva a szoptatási parákat, amiken megint nem 2 perc alatt lendültünk túl)
VálaszTörlésHasonló dolgokért veregetem magam vállon én is :)))
De az én megborulásom egyértelműen hormonális volt, most úgy látom, mert egyik napról a másikra múlt el, és azóta minden szép és jó. De pontosan értem, amit mondasz. És onnan vettem észre, hogy jobb, hogy aminek egyik nap nem tudtam örülni és csak vonszoltam magam, másnap már totálisan feltöltött. És ez az állapot most kitart, kíváncsi vagyok, meddig :)
Na igen, ilyenkor hobbi a házimunka :)
VálaszTörlésNem tudom, nem vagyok annyira magam alatt, csak néha bevillan, hogy velem tessék már törődni :) Most nagyon nincs időm magamra, egyre többen vagyunk és mindig mással törődöm. :)
Igazad van, nem könnyű! Nem is lesz az most már sosem! :-D Ez kérem a kétgyerekes lét! :-) Aztán mikor még jön hozzá az új családtag, a munka, utána aztán még lesz hejehujahaj! :-)
TörlésNa de nem azért jöttem hogy lehúzzalak /de azt sem fogom mondani hogy pár hét és elmúlik :-))))/, hanem hogy biztassalak, mert a tavasszal igenis könnyebb lesz! Ha már majd mentek ki a Kicsivel és találkoztok másokkal és szépen eljártok majd babamamaklubba vagy Ringatóra vagy mit tudom én. Aztán délután elmentek Zalánért és kimentek a játszóra, ahol a Kicsi nagyokat alszik, Zalán meg tombolhat, sokkal-sokkal jobb lesz!
/És ha ez vigasztal, nálunk is az van, hogy alig várjuk a hétvégét hogy együtt legyünk végre, aztán meg már mennénk dolgozni, mert még az is pihentetőbb. Szerintem ez mondjuk most a dackorszak miatt ilyen nehéz Zalánnál és Rékámnál is, elmúlik majd ez is!!!/
Szilvi én épp azt bírom, hogy mindig is őszinte voltál, vagy és leszel! :) Bár nagyon jó és szép ez az egész családosdi, gyerkőcösdi, de van bőven nagyon rossz és fárasztó része is, meg tele van lemondással, most nekem bőven kijutott belőle. Nehéz lesz visszarázódni, mert igaz, hogy mennék már ki, de fáradt is vagyok hozzá, lusta, de majd összekaparom magam. :)
VálaszTörlés